Cél a Kinizsi Százas – A 2023-as túra tanulságai

Idén nem szándékoztam részletes úti beszámolót írni a K100-ról, viszont a tanulságok számba vétele most is aktuális, hiszen az egyik visszatérő kérdés a készülés során, hogy mit csinálhatnánk idén másként, de lehetőleg jobban, illetve mindezekből mi válik be és mi nem. Lássuk tehát, hogy egy jó hangulatú, 22:39-es teljesítéshez mi is kellett nekem. 

Felkészülés

A fizikai felkészülés nem volt kiemelkedő, inkább csak átlagos. Alapvetően most is a futásedzésekre alapoztam. Hetente háromszor 5-7 km-es távokat futottam (márciustól kezdve, bár télen is jártam ki futni), és szokás szerint saját testsúlyos gyakorlatokat is beszúrtam ezekhez. Ezenkívül egy túrát is lenyomtam. Ezek mérlege tehát 146 km futás és 31 km gyaloglás (plusz néhány nagyobb séta), illetve rengeteg húzódzkodás, fekvőtámasz és így tovább. 

Emellett említethetném a guggolásokat is. Munkahelyemen most már szokásom, hogy telefonom időzítőjén beállítok 25 percet, és valahányszor ez az idő letelik, felállok, nyújtózkodom, átmozgatom a testem, és így, Kinizsi előtt csinálok mondjuk 5-10 guggolást. Sok kicsi sokra megy, és nyugodtan állíthatom, hogy az emelkedőkön mindez meghálálja magát – ezenfelül pedig általános fizikai állapotunknak is jót tesz. 

A mentális felkészüléshez hasznos a korábbi évek beszámolóinak átolvasása, amihez idén társult egy podkaszt készítése is, ahol Milánnal és Öcsivel három részben átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat. A releváns mémek gyártása ehhez képest már csak apró, de azért örömteli tevékenységet jelent.

A túra előtt ismét két nap szabadságot vettem ki, hogy legyen időm hangolódni és pihenni. Voltam masszázson, illetve meditáltam egy jót és közben átgondoltam az útvonalat. Mindez azért is fontos, mert péntek este érettségi találkozón vettem részt, és éjfél körül értem haza. A durvaság nem ez, hanem, hogy a rendelkezésre álló négy és fél órát nem tudtam alvásra fordítani, mert eleinte nem tudtam elaludni, és amikor sikerült úgy két óra múltán, az is inkább csak szunyókálás volt. Talán az esőzések (és a várható sár) miatti aggodalmam manifesztálódott, mindenesetre ilyen szenvedés után felemás érzésekkel keltem fél ötkor, mert szerintem konkrétan ilyen keveset nem aludtam még K100 előtt. Hát ezért is jött jól a két nap pihenés... 

Verdikt: A fizikai felkészüléssel elégedett vagyok, és saját napirendembe be tudtam illeszteni az edzéseket. A guggolásokat pedig mindenkinek ajánlom, egyszerű, hatásos, bárhol űzhető gyakorlat. Az elalvás megkönnyítése kapcsán várom a hozzászólásokat és tippeket (a Valeriana tablettát már ismerem). 

Indulási időpont

Bár éveken át propagáltam túratársaimnak, hogy jobb minél előbb, lehetőleg már 6.45 körül elindulni, ezen a túrán – részben az alvási gondok miatt – szöget ütött a fejembe, hogy talán mégsem... Indokaim a következők: ha mondjuk 7.45 körül indulok, akkor nagyjából egy órával többet pihenhetnék (feltéve, hogy rendesen alszom azon az éjszakán, és nem ébredek korábban az izgulás miatt). Meg aztán, mivel az éjszakai szakasszal már jobb barátságot ápolok, és idén kimondottan jól ment az éjszakai gyaloglás is, tulajdonképpen a "tegyünk meg minél nagyobb távolságot még napvilágnál" kijelentést sem érzem már annyira fontosnak... Ami hátrány lehet, hogy a frissítőpontokon nagyobb eséllyel fogynak ki addigra ételből-italból. 

Verdikt: Lehet, hogy jövőre egy későbbi indulási sávot választok.

Zokni

A tavaly bevált lábtyű kapcsán eszembe jutott valami, nevezetesen, hogy elég lenne csak a belső, vékony réteget ilyennel megoldani, a külső, vastag zokni lehetne sima túrazokni. Ennek két előnye is van: egyrészt a fel-levétel jóval gyorsabb (ez a túra közbeni zoknicserénél szempont), másrész a lábujjakat annyival kevésbé nyomja a két zokni együttese, viszont a kidörzsölődéstől való védelem így is biztosított. Ennek értelmében jártam el, és nem volt gond vele. Ami a zoknicserét illeti: most is volt nálam 1-1 pár tartalék, de végül nem cseréltem, bár észben tartottam, hogy 50-nél vagy 70-nél lehetne, különösen, ha a sár indokolná. 50-nél nem akartam ezzel az időt pazarolni, ráadásul nem tudtam, hogy a Gerecse ösvényei mennyire lesznek nedvesek, ezért inkább Bányahegyre terveztem zoknicserét, de végül ott sem tettem meg. Egy vérhólyag és néhány vízhólyag kialakult, de nem fájtak, nem zavartak. 

Verdikt: Az új zokniösszeállítás bevált. A zoknicsere kapcsán: kíváncsi vagyok, lett volna-e pozitív hozadéka, ha menet közben cserélek, de szerintem gondot nem okozott. 

Hátizsák

Most is az 5.11-es Rush24 hátizsákot vittem magammal (amelyről nemrég külön cikkben is írtunk). Elosztása kimondottan jó, botok is könnyen rögzíthetők rá kívül. Ezúttal egy MOLLE-tokot is rögzítettem a vállpántra, hogy ne a nadrágzsebembe kelljen egyes holmikat tenni (ugyanis utálok az oldalzseb mélyén kotorászni). A friss beszerzésű derékpánt is felkerült rá, azt viszont nem tudom megállapítani, hogy segített-e bármiben is, mivel a zsák enélkül is nagyon kényelmes. 

A zsákban hordott felszerelés tételesen:

Ruházat:
- álcakendő
- tartalék zokni (2 pár)
- softshell dzseki
- kötött sapi
- kamásli
- tartalék hosszú ujjú technikai póló

Egyéb:
- vizestömlő
- papír zsebkendő (50 db)
- 2 fejlámpa + elem
- telefon
- toll
- fülhallgató
- túrabot (tányérral) és kesztyű
- ellenőrzőlap + túrafüzet
- világító rúd
- töltő
- műanyag túrabögre

EÜ-készlet
- immodium
- sebtapasz
- hintőpor
- magneB6
- fásli
- széntabletta
- algoflex

Élelem és folyadék indulásnál
3 péksüti
2 banán
2 gyümiszelet
2 csokiszelet
2 energiaszelet
3 energiazselé
4 energiashot
4 csomag izóitalpor
2 csomag ropi 
gumicukor 
1 palack (0,7 l) energiakoktél
1 palack (0,5 l) gyümölcsleves
2 l víz a vizestömlőben

A hátizsák teljes tömege indulásánál egyébként 9,5 kg volt, amiből 2 kg a víz, 0,5 kg a gyümölcsleves, és kb. 1,4 kg maga a zsák. Ahogy reggel felkaptam, nem éreztem ilyen soknak, de azért többször is elgondolkodtam a nap folyamán, hogy hogyan is lehetne ezen a rakományon csökkenteni… Ami egyelőre eszembe jutott, hogy a softshell dzseki helyett egy vékony esődzseki is elég lenne (térfogatban nagyjából ugyanannyi, tömegben talán kicsit kevesebb), illetve indulásnál kevesebb folyadék is elég lenne. Minden másra azt mondanám, hogy szükséges. A két fejlámpa is olyan dolog, hogy mivel már hagyott cserben túra közben lámpa, nem tartom túlzásnak a tartalék bepakolását… 

Verdikt: A felszerelés kapcsán nagy újdonság nem volt (az élelmet lásd külön később). Nagyon szeretnék pár kilogrammot lefaragni az össztömegből, de még nem tudom, hogy fog ez sikerülni. A zsák hátuljára éjszakára rögzítendő világító rúd helyett meg lehet, hogy beújítok egy kimondottan erre készült jelzőlámpát, amit sok más túrázónál láttam idén.

Zene, telefon, töltő

A nehezebb, illetve az éjszakai szakaszokra gondolva most is vittem magammal zenét, de ezúttal nem a régi vágású mp3-as lejátszón, hanem a telefonom. A vezetékes fülhallgató helyett bluetooth-os füldugaszt választottam, de ebből mindig csak egyet dugtam be a fülembe, egyrészt takarékossági szempontból, másrészt, hogy a környezeti zajokat ne zárjam ki teljesen. 

Több mappába rendeztem a választott zeneszámokat, és ezek között volt kimondottan az éjszakai szakaszra szánt metál összeállítás, míg a nappali szakaszra a megszokott vegyes listákat szántam. 

Az okostelefonok gyors merülése miatt (amit a bluetooth-használat is elősegít) viszont szükségem volt egy külső töltőre (powerbankre). Bár egy ideje van egy nagyobb, kb. tenyérnyi töltőm, súlya miatt úgy döntöttem, inkább veszek egy kisebbet. A Veger W0556 típusának kapacitása miatt nagyjából két feltöltésre futja belőle, de 24 órára ez elegendő, méretre pedig akkora, mint egy testesebb öngyújtó. (Mellesleg láttam túratársakat, amint pihenőben töltenek több telefont egyszerre egy hagyományos, nagyobb méretű powerbankről. Csapatban ez nyilván megoldható.)

Viszont ami nagyon felháborító: túra közben többször is elhaladtam olyan résztvevők mellett, akik zsákjukra rögzített hangszórón át szolgáltatták maguknak és társaiknak a zenebonát. És talán nem kell mondanom, úgy 50-60 méterről már jól hallható volt… Hölgyeim és uraim, ez iszonyatosan gáz dolog. Még a város közepén is szemtelenségnek tartom, ha valaki ráerőlteti másra saját zenei ízlését vagy ízlésficamát, de odakinn, az erdőben mi vendégek vagyunk, és az ott lakó élőlényeket kíméljük meg az ilyen mesterséges zajoktól (pláne az éjszakai szakaszban, amikor is alszik, pontosabban aludna az erdő jó pár lakója), nem is beszélve a túratársakról. 

Verdikt: A bluetooth fülhallgató és a powerbank is bevált. A hangszórókat meg kitiltanám. 

Kajacsomag, fogyasztási és pihenési terv

Végül egy kombinált téma következik. Gondolom, sok más embernek is okoz gondot, hogy túl sok vagy túl kevés élelmet visznek magukkal egy ilyen hosszú túrára. Utóbbi azért nem jelent már igazi problémát, mert a K100 első hetven kilométerére több bolt és kocsma vagy vendéglő esik, nem is beszélve a beszervezett élelemárusítókról, vagyis némi időveszteség mellett szinte bármi beszerezhető. Idén megpróbáltam minél pontosabban megtervezni nemcsak a magammal vitt élelem mennyiségét és jellegét, hanem még azt is belőttem, hogy mit hol fogok megenni, és hol mennyit fogok pihenni. 

Fontos részlet még, hogy az ütemtervnek megfelelően négy, számozott simítózáras csomagba osztottam szét az élelmet, amelyeket egy nagyobb simítózáras csomagba tettem. Emellé még két hulladékgyűjtő zacsi és két szalvéta került. Mindez azért lényeges, mert utálok keresgélni a nagy kajás szatyorban… Az elv a gyakorlatban is jól működött: a számozás alapján kiválasztottam a csomagot, és azokat a dolgokat, ami kisebb méretűek voltak, azonnal áttettem a zsákom pántjára rögzített tokba vagy az oldalzsebekbe, és onnét falatoztam.

Lássuk tehát, hogy mit ettem és mennyit pihentem én, 191 cm-rel és 91 kg-mal, illetve mit csináltam a tervhez képest másképp. 

Ez terv szerint ment. Azt hiszem, egy ilyen reggelit az izgulósabbak is simán el tudnak fogyasztani, ugyanakkor kellő mennyiségű energiát biztosít az első órákra.  

Ezen a szakaszon minden terv szerint haladt. A tömlőbe mondjuk indulásnál elég lett volna 1 vagy 1,5 liter víz is, hogy a kezdőcsomag súlya kisebb legyen… A Pilisen vett ásványvíz egy részével pótoltam a tömlőből megivott vizet (0,5 liter), egy másik félliteres palackba pedig izotóniás port tettem, és ezt innentől fogva kb. 1-2 decis adagokban ittam ki, menet közben. A péksütiről annyit, hogy végül három sajtos rolót vittem magammal, mondván ezt nagyon szeretem, így ennyivel könnyebb lesz megenni (kb. 300 kalória/db); itt, a pilisi pihenőnél másfelet ettem meg a háromból, és tényleg jólesett. Mellesleg a félliteres gyümilevesből – amely idén a gyümölcskoktél helyét vette át – itt-ott már szopogattam ezen a szakaszon is… 

Ez a szakasz is nagyjából terv szerint ment. A dorogi sörözőben mosakodtam, és két adag baracklét is megittam. A gyümileves nagyon jólesett a nagy melegben a Getén, és az utolsó kortyokat már Mogyorósbányán ittam ki, ahol zöldséglevest is ettem, de máshoz nemigen volt étvágyam. A Gete előtti energiashot most is jól jött, egy óra alatt felértem, csak akkor álltam meg, ha a hátizsákból szükségem volt valamire. Egy kevés ropit ettem még, de valahogy nem kívántam. Ami a pihenőket illeti: a Getén szerintem bő negyedórát is eltöltöttem; Tokodon csak a frissítőpontnál álltam meg kb. két percre; Mogyoróson a 25 perc megvolt, ettem, ittam, vásároltam, feltöltöttem, nyújtottam. Zoknit nem cseréltem, és később nem bántam meg. A meleg miatt bőségesen fogyott a vizem, és a nyílt részeken le is lassultam rendesen. Mire továbbindultam a mogyorósi pihenő után 12 óra telt el, és ennél azért gyorsabban le akartam tudni az első felét… Más szóval a mélypont 40 és 50 km között kapott el.

Ez a terv is nagyjából így valósult meg. Az energiazselét a Bika-völgy után nyomtam be (az íze továbbra is csapnivaló, de ez van), ahol mellesleg ingyenszörpöt is ittam, köszönet érte. Pusztamaróton nem ettem, csak vettem gyümölcslevet, kb. 2 decit, ez “extra” italként jól jött a következő kilométereken, amikor már azért éreztem magamon a hatvanegynéhány kilométer jelentette fáradtságot. Bányahegyen legalább négy bögre teát megittam. A maradék péksütimből viszont nem ettem sem itt, sem később, inkább a gulyásra és egy kis kenyérre hagyatkoztam, amely komolyan megdobta a morálomat. A gumicukorból, bár jólesett, kevés fogyott, magam sem tudom, miért. 

Ezen a szakaszon már nagyon keveset ettem, úgy gondoltam, hogy a gulyás és egy kis zselés rásegítés elég lesz. Az energiaszeletet végül nem ettem meg, és energiazseléből emlékeim szerint egyet fogyasztottam. Koldusszállásnál forró teát ittam. Ezután két részletben ittam meg az energiakoktélt (kb. 7 dl); ezt ezúttal is Öcsi barátunk készítette, van benne többek között taurin, koffein és fájdalomcsillapító. Az élelem elegendőnek bizonyult, nem voltam éhes, és bár a tempóm váltakozott, továbbra is fókuszált voltam, és alapvetően jól éreztem magam. Nem fájt semmim, csak fáradt voltam, de még az utolsó kilométeren is képes voltam összefüggő beszélgetéseket folytatni, szóval a zombi-mód egész éjszaka elkerült. 

Verdikt: Annak ellenére, hogy az ilyen terveket valamennyire mindig átírja a terep és a valóság, érdekes tapasztalat, hogy nagyjából 90%-ban sikerült teljesíteni, ami persze annak is következménye, hogy jó párszor jártam már erre, és ismerem az útszakaszokat, illetve saját igényeimet is. 

A túra után

A célba érkezés után természetesen megint nyújtottam, ahogy menet közben is a pihenőknél: most is remekül bevált, úgyhogy továbbra is hirdetem mindenkinek, hogy milyen jótékony hatású dolog ez. Gulyást enni reggelire újfent nem volt kedvem, úgyhogy a kötelező célfotó (amelyen a tizedik sikeres teljesítés után járó póló is helyet kapott) után elindultam az állomás felé. Jól és frissnek éreztem magam, hazafele a sortársakkal beszélgettem. Otthon tusoltam, ettem egy kis gyümölcslevest, aludtam pár órát, aztán délután újra ledőltem egy kicsit. Hétfőre szabit vettem ki, de délután a városban ügyintéztem, szóval amolyan felemás pihenőn voltam. Kellemesen fáradt voltam, de nem kifacsart, izomlázam nem volt, a lábfejem nem fájt. 

Szóval ennyit a 2023-as Kinizsi100 tanulságairól. Nektek is javaslom, hogy ha még nem tettétek, gondoljátok át saját élményeiteket, dolgozzátok fel a tapasztalatokat, és jövőre (vagy esetleg novemberben, az Isziniken) eszerint járjatok el.  

(A szerepeltetett mémek egy részét jómagam,
másik részét Bozót kolléga követte el.)