Így sodord a zsinórodat

Aki rendszeresen táborozik a természetben, bizonyára tisztában van vele, mennyire sokoldalúan használható egy darab kötél vagy madzag. Felszerelési tárgyak, eszközök felfüggesztésére, rögzítésére vagy a tábori építményeket alkotó ágak, rönkök egymáshoz kötözésére egyaránt alkalmas, hogy csak néhány példát emeljünk ki.

Amikor azonban nem áll rendelkezésre ilyen kötözőanyag, rögtönözhetünk is egyet. Egyes növényi szárakat, vesszőket, indákat minden különösebb előkészület nélkül is felhasználhatunk, ám egyenetlen szakítószilárdságuk és vastagságuk miatt ez nem mindig vezet eredményre. Ha egy hajlékony, de egyenletesen erős, és viszonylag hosszú kötözőanyagra van szükségünk, legjobb ha zsinórt vagy kötelet sodrunk magunknak.

Növények

Számos növény alkalmas zsinór készítésre, itt most kettőt említünk, mint ami nekünk nagyon bevált. Az egyik a nagy csalán (Urtica dioica), a másik pedig a vaddohány néven is ismert selyemkóró (Asclepias syriaca). Ez utóbbi valamivel nagyobb sikerélménnyel kecsegtet, mert egy picit gyorsabban, egyszerűbben gyűjthető be, és nagyobb mennyiségű alapanyagot nyerhetünk belőle. Jelen cikkünkben is ezzel mutatjuk be a folyamatot, de ugyanígy kell eljárni más növények esetén is.

Előkészítés

1. A levágott növényi száron ujjunkat alulról fölfelé végighúzva, egy mozdulattal távolítsuk el a leveleket. (Ha csalánnal dolgozunk, a szebb, zsengébb levelekből teát is főzhetünk.)

2. A növény szárát a vastagabbik végétől kiindulva hasítsuk ketté teljes hosszában egy éles késsel. Tapasztalatunk szerint a selyemkóró szárát könnyebb egyenletesen hasítani, mint a csalánét.

3. Fogjuk kezünkbe az egyik hasított szárdarabot. Ha megtörjük, azt láthatjuk, hogy a szár belső, kemény része elválik a külső, hajlékony, rostos háncstól. Ez utóbbit használjuk majd fel. A kemény szárbelsőt tördeljük szét, és feszítsük le a rostos külsőről, amely pedig maradjon lehetőleg egy darabban a művelet végére. Ez a selyemkórónál általában szálanként néhány mozdulattal végrehajtható, a csalánnál néha kicsit többet kell szöszölni, mert a háncs réteg nehezebben válik el a belső szártól és könnyebben is foszlik keskenyebb darabokra.

Végezzük el ezt a műveletet az összes levágott szárral, így végül egy jó adag alapanyagot kapunk a zsinórhoz.

4. Amennyiben a lefejtett háncs szálakat túl szélesnek tartjuk (ez inkább selyemkórónál jellemző), bontsuk szét őket úgy, hogy egy szál ideálisan 4-8 mm széles legyen. Így a sodrás során könnyebben tarthatjuk majd egyenletesen a készülő zsinór vastagságát.

Sodrás

Az alapanyag elkészültével nekikezdhetünk a sodrásnak. Ennek elméleti háttere a következő: két sodrat fut egymás mellett, mindkettő az óramutató járásának megfelelő irányba csavarva. A két szál ugyanakkor egymáson az óramutató járásával ellentétes irányba van átvetve, így a két ellentétes irányú csavarodás egymás ellen hat, és egyben tartja zsinórunkat.
A zsinór sodrására számtalan módszer létezik, mi most itt kettőt mutatunk be, egy könnyebben átláthatót és egy gyorsabban végezhetőt.
A kezdő lépés mindkét esetben megegyezik:

1. Fogjunk meg egy háncs szálat középen, mindkét kezünkkel (egymástól mintegy 5 cm-re), hüvelyk- és mutatóujjunk közé szorítva. Ujjainkkal kezdjük el ellentétes irányba csavarni mindaddig, amíg össze nem ugrik magától egy kis hurkot, csavarodott zsinórkezdeményt képezve.

Könnyű módszer

2. A kis huroknál akasszuk be a zsinórkezdeményt valamibe, ami ellentartja, legyen ez egy szög, kampó, ágdarabka, tüske, hátizsákunk csatja vagy fogja meg egy társunk, aki segít a műveletben.

3. Egy-egy szárat fogjunk mindkét kezünk mutató- és hüvelykujja közé, és mindkét szárat kezdjük el csavarni az óramutató járásának megfelelő irányba egymástól függetlenül, miközben végig feszesen tartjuk a zsinórkezdeményt.

4. Ha eléggé befeszült már a zsinór a csavarástól, a jobb oldali sodratot emeljük át keresztbe a bal oldalin, és adjuk át a szálakat másik kezünknek. Az eddigi bal oldali sodrat kerül tehát a jobb oldalra, és fordítva. A továbbiakban már csak ezt a lépést kell ismételgetnünk.

Gyorsabb módszer

2. Fogjuk bal kezünk hüvelyk- és mutatóujja közé a zsinórkezdeményünket, de úgy, hogy azon a ponton nyomjuk össze, ahol a két sodrat utoljára keresztezte egymást. A különálló két sodrat helyezkedjen jobbra, az összesodort zsinór pedig balra.

3. Fogjuk a felső szálat jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujja közé, és ujjaink közt sodorjuk az óramutató járásával megegyező irányba.

4. Miközben ujjainkkal tartjuk a megsodort szakaszt, jobb kezünkkel tegyünk egy további fél fordulatot csuklóból fordítva szintén az óramutató járásának irányába. Ekkor középső ujjunk már alulról kerüli a zsinórt.

5. Fogjuk meg az éppen nem sodort szálat mutató ujjunk és középső ujjunk közé, miközben csuklónkat visszafordítjuk eredeti pozíciójába. Ezzel a két sodrat ismét keresztezi egymást.

6. Bal kezünk hüvelyk- és mutatóujját helyezzük át az újonnan keletkezett szálkereszteződésre, ezzel megakadályozzuk, hogy szétnyíljon.

A továbbiakban a 3. lépéstől kell ismételni a folyamatot. Ha egyszer rááll a kezünk, ezzel a módszerrel csupán 1-2 másodperc egyetlen lépést végigvinni, és így már egész gyorsan lehet haladni a zsineggel.

Betoldás

A zsinór készítése során a felhasznált szálak előbb-utóbb véget érnek. Ekkor egy új szálat kell betoldani. Nincs más teendő, mint az utolsó 5-10 cm-es szakaszon hozzáfogni az újabb háncs szálat, és azzal együtt sodorni. Mivel a felhasznált szálak önmagukban gyakran nem egyenletes szélességűek, megeshet, hogy a zsinór vastagsága  sem lesz egyenletes. Ezt azzal előzhetjük meg, ha nem csak a sodrat végénél, de már akár az elvékonyodás helyénél is fokozatosan újabb szálakat fogunk hozzá.
Elkészült zsinórunk végére kössünk egy félcsomót, hogy a sodratok ne tudjanak letekeredni, és máris használhatjuk alkotásunkat.