Hazánk éghajlatán lombhullató erdőkben az egyik legkönnyebben építhető menedéktípus az úgynevezett avarmenedék, amely kizárólag a helyszínen található (száraz) rönkökből, ágakból, fadarabokból és száraz falevelekből vagyis avarból áll.

Éles túlélőhelyzetben fontos, hogy a lehető legkevesebb munkával, és a leggyorsabban készüljön el a menedékünk, különösen ha amúgy is csak egy éjszakára használjuk, mert mondjuk másnap megyünk tovább. Ha nem ilyen kritikus a helyzet, vagy hosszabb időtartamban gondolkodunk, érdemes lehet több időt szánni az építésre. Cserébe jobban szigetelt, ellenállóbb, nagyobb és kényelmesebb hajlékunk lehet.

Ami  az avarból készíthető menedék alakját illeti, jó néhány változat létezik a félnyeregtetőstől a kúptetős, tipi-szerű megoldásig. Jelen cikkünkben a döntött gerincű nyeregtetős menedékre térünk ki részletesebben.
Ez a típus a hagyományos nyeregtetőre hasonlít, azzal a fő különbséggel, hogy a menedék gerincrúdja nem vízszintesen helyezkedik el, hanem ferdén közelít a talajhoz, vagy teljesen le is ér. A menedék függőleges metszete a nyeregtetőshöz hasonlóan háromszöget alkot (innen származik az “A-alakú menedék” kifejezés, amellyel az angol nyelvű szakirodalomban szoktak a nyeregtetős menedékre hivatkozni), míg az alaprajza egy elnyújtott háromszög vagy inkább trapéz lesz.
Ennek a  formának több előnye is van a hagyományos nyeregtetővel szemben. Jelentősen csökkenti a belső légteret (így könnyebben bemelegíthetővé válik a menedék) - miközben a fekvőfelület nagysága nem lesz lényegesen kevesebb. A kisebb tető miatt pedig kevesebb anyag és idő kell a megépítéséhez is.
Ez a menedéktípus egy vagy két embernek néhány napnyi időtartamra lehet ideális alvóhely. Legfőbb előnye a jó hőszigetelés, melyet az avar biztosít. Megfelelően megépítve jól véd a széltől,  amely szintén a hőveszteségünket csökkenti. Az eső elleni védelem hatásfoka pedig leginkább a tető vastagságán (és oldalának dőlésszögén) múlik.

A bejárat nem csak a menedék végén, de az oldalán is lehet.

Minél kisebb a menedék, annál könnyebben bemelegítjük, és nem utolsó sorban annál kevesebb nyersanyag kell és annál könnyebb megépíteni. Hátránya viszont, hogy annál kényelmetlenebb a szűk tér miatt. Ez leginkább a ki- és bemászáskor okozhat gondot, de akár alvás közben is, ha forgolódunk vagy kezünket rosszul mozdítjuk, a tetőt erősebben meglökve könnyen egy adag por vagy avar hullhat az arcunkba. Szintén problémás lehet a pakolászás, öltözködés (alváshoz), vagy ha az étkezést is a menedékben kell lefolytatnunk. Ezek miatt javasoljuk, hogy ha elég idő és anyag áll rendelkezésre, a menedék belmagassága akkora legyen, hogy legalább az első egy méteren még felülve is elférjünk.

Ez a menedék bemutatási célra épült. Melegebb időszakban vagy egy hosszúkás tűzzel kiegészítve ebben a formában is használható lenne, ám itt elsősorban a kisméretű menedéket akartuk szemléletesen bemutatni, lehagyva egyik oldalát.

A lentebb következő képeken bemutatott menedék építésekor nem az alapanyag és munkaidő-takarékosság volt a legfőbb szempont, kifejezetten tágasra terveztük. Ebben a menedékben ketten nagyon kényelmesen, de szűkösen akár hárman is el lehet férni felszereléssel együtt. A belső magasság pedig lehetővé teszi, hogy felülve, sőt, akár feltérdelve is elférjünk benne.

Az építés menete
1. Helyszín kiválasztása
Magának a táborhely kiválasztásának (legyen szó bivakolásról, sátrazásról, vagy menedék-építésről) számos szempontja van, melyekre ebben a cikkben nem térünk ki. Azokon kívül a menedéképítésnél a legfőbb szempont, hogy olyan helyen kezdjünk hozzá, ahol rengeteg alapanyag, azaz száraz fa(ág) és avar áll rendelkezésre, hogy ezeket minél könnyebben, minél közelebbről tudjuk összeszedni.
2. Gerincrúd beszerzése
Az építmény legfontosabb eleme a gerincrúd. Ez egy (legalább 3 méter) hosszú, egyenes, erős, ép (nem korhadt) rönkfa legyen, mert ez tartja az építmény súlyát. A legtöbb területen lehet találni erre a célra megfelelő anyagot, esetleg még álló, vagy félig kidőlt, kiszáradt fa formájában.
3. Gerincrúd feltámasztása
A gerincrúd egyik végét fel kell támasztani. Erre alkalmas lehet egy megfelelő magasságban elágazó - még élő - fa, vagy tőben szétágazó facsoport, amelyek közé betámasztva vagy szorítva stabilan rögzül a gerincrúd. Mérlegeljük, hogy a rúd másik végét is felemeljük-e a talajtól, és mennyire. Ennek akkor lehet szerepe ha a gerincrúd viszonylag rövid. Mivel a földre érő vége közelében kihasználhatatlanul szűk a tér, ez tovább rövidíti a menedék hasznos belső terét, ám megemelve azt is hasznosíthatjuk.
Mind az első három pontot megspóroljuk ha olyan kidőlt fát találunk, amely már eleve egy optimális gerincrudat képez, és erre építjük menedékünket.
4. A menedék alapjának kitakarítása.
A rögzített gerincrúd már meghatározza a menedék pontos helyét és helyzetét. Ezt a területet amennyire lehetséges, tisztítsuk meg a kövektől, növényektől és első körben az avartól is, hogy ezzel ne a menedék elkészülte után kelljen bajlódni. Ez a lépés azért is szükséges, hogy előre észrevegyük (és javíthassuk) a talaj kisebb egyenetlenségeit, amely fekvőhelyünk kényelmét befolyásolhatja, vagy az esetleges köveket és ízeltlábúakat kisöpörhessük.
5. Oldalfalak megépítése.
A menedék oldalfalát ág- és fadarabok képzik. Optimális helyszínen ilyenből rengeteg hever szerteszét, de ugyanígy a még esetleg álló, de már kiszáradt fákat, ágakat is igénybe tudjuk venni. Ezeket egyszerűen támasszuk a gerincrúdhoz. Tegyük ezeket olyan sűrűn egymáshoz, ahogy csak tudjuk, sőt, ha van rá idő, energia és alapanyag, akkor több rétegben is. Ha túl nagy rések maradnak, nem tartják meg az avart az adott helyen.

Egyébként ezen a ponton mutatkozik meg a ferde gerincrúd egyik legnagyobb előnye. Ugyanis az arasznyi hosszú ágdarabtól a kétméteresig mindegyiknek megvan a maga helye a tetőn, mindegyiket fel tudjuk használni, hiszen az ereszkedő tető miatt mindenképp van egy olyan hely, ahol pont az a hosszúságú fadarab kell. Ezzel szemben egy vízszintes gerincű nyeregtető esetében gyakorlatilag csak a (közel) egyforma hosszú rudakból lehetne a tetőt összeállítani, amiből sokkal nehezebb a megfelelő mennyiséget összeszedni.

A menedék legvégét, ahol a gerincrúd a földhöz ér, nem feltétlenül kell teljesen befejezni, mivel érdemi módon már nem javítja a menedék használhatóságát. Zárjuk le ágakkal, avarral, vagy akár szellőzőnyílásként is megmaradhat.

6. Avar borítás
Ha a fa falak elkészültek, elkezdhetjük az avarborítás felhordását. Ehhez célszerű egy poncsót vagy egy sátorlapot használni. Keresünk egy avarral minél vastagabban fedett helyet az erdőben. Kézzel-lábbal összesöpörjük a poncsónyi felületen az avart, és annak helyére le tudjuk teríteni. További 2-3 méteres környezetből kaparjuk össze a száraz leveleket, és az így összeszedett kupacokat dobáljuk a poncsóra. A poncsó sarkait összefogva egy vagy két ember könnyedén a menedékhez tudja vinni az avart. Borítsuk a menedék tetejére.

A menedék méretétől és a körönként gyűjtött avar mennyiségétől függ, hogy hány adaggal tudjuk megfelelő vastagságban lefedni az egészet, de teleszedett poncsóval és 1 vagy 2 személyes menedékmérettel számolva nagyjából 8-10 fordulóval már elfogadható mennyiség fog felgyűlni.
Ha már elég sok avar gyűlt össze a tetőn, óvatosan igazítsuk el egyenletesre. Ilyenkor további ágdarabokat is használhatunk, amelyek segítenek a tetőn tartani.
A borítás vastagsága akkor éri el a minimum követelmény szintjét, ha a tetőn keresztül egyáltalán nem jut be fény a menedék belsejébe. Feküdjünk be és ellenőrizzük. Ez a vastagság tapasztalatunk szerint ugyan még nem véd a nagyobb esőktől, de jól lefogja a szelet, légmozgást, és már érezhető hőszigetelést nyújt.
Ha a borítás vastagsága megfelelő, csak kisebb rések vannak, oda kézzel is beszoríthatunk egy-egy marék avardarabot.


7. Fekhely kialakítása
A fenti lépesek után ugyan már külsőleg kész a menedék, ám legalább ilyen fontos, hogy egy megfelelő fekhelyet, vagy ha úgy tetszik, alsó szigetelést is beépítsünk. Ez további legalább 3-4 poncsónyi avar behordását és szétterítését jelenti.

Menedék-felújítás
Az avar menedékek gyakran csak néhány éjszakányi használatra épülnek, átmeneti szállásnak. De a viszonylag primitív összeállítás, és az előbb-utóbb lebomló avar sem utal túl hosszú élettartamra. A fentebbi képeken bemutatott menedéket mi is ezzel a hozzáállással készítettük.
Ám úgy adódott, hogy az építés után két év elteltével ismét felkerestük, és meglepő módon a menedék még mindig meglehetősen jó állapotban volt. Ami a vázat, illetve az oldalfalakat képző fadarabokat illeti azok szinte változatlanul ott álltak. Mivel a szerkezet jól szellőzik és szárad, a korhadás jelei sem voltak jelentősek ennyi idő után sem. Az oldalakat és tetőt borító avar viszont legnagyobbrészt lecsúszott a favázról, és nagy mértékben komposztálódott.
Első lépésben kitakarítottuk a komposztálódott avart, levélmaradványokat a menedék belsejéből. Ekkor tűnt fel hogy viszonylag sok pók, szúnyog, és egyéb ízeltlábú találta ideális élőhelynek ezt a viszonylag zárt, védett helyet. Mivel ők nem voltak szívesen látott hálótársak, így a menedék belsejében egy negyed órára két kisebb tüzet is gyújtottam (elsősorban kéznél levő száraz falevelekből), amelynek a tömény füstje - legalábbis nekem úgy tűnt - elűzte a fenti lények java részét.
Az így “fertőtlenített” menedékre ezután ismét friss avarréteget halmoztunk, és a belsejében is új fekhelyet alakítottunk ki. A felújítás ily módon lényegesen kevesebb időt tett ki, mint nulláról építeni egy új menedéket, ezért hasonló esetben tudjuk ajánlani ezt a megoldást.

A menedék használata
A menedékben kialakított avar-fekhelyet letakarhatjuk poncsóval, sátorlappal, amennyiben rendelkezésünkre áll ilyen, és más célra nincs rá szükség. Ennek az lehet az előnye, hogy a zsebünkből véletlenül kicsúszó vagy a hátizsákból kivett kisebb tárgyak nem fognak eltűnni a falevelek közt, és tapasztalatunk szerint az avart is segít összetartani alattunk.
Természetesen a megszokott módon használhatjuk a menedékben derékaljunkat és hálózsákunkat is, illetve nagyon ajánljuk az egy másik cikkünkben bemutatott avarpaplant is.
Ami a fekvés irányát illeti két lehetőség van. Ha a fejünk van a menedék mélyén, ott a szűkebb légtér miatt jobban védve van a hidegtől, de ha nagyon alacsony a menedék belmagassága, elég macerás ki-be mászni. Ha a lábunk van befelé, könnyebben mozgunk, ám fejünk közelebb van a kijárathoz, és a hideghez. Két embernél fokozottabban jelentkezik az a szempont is, hogy lábunk keskenyebb helyen is elfér, ami a "láb befelé" irányhoz ad egy érvet.
A hátizsákot, egyéb felszereléseinket tipikusan a bejárat közelében érdemes tartani, alváskor pedig használhatjuk annak a lezárásra, letakarására, de ugyanerre egy poncsó vagy nagyobb kabát is alkalmas lehet.
Tűz gyújtását ebben a menedékben nem ajánljuk, mivel nagyon gyúlékony az egész, ugyanakkor eléggé zárt is ahhoz, hogy extrém hideg, és hiányos felszerelés esetétől eltekintve erre ne is legyen szükség.

Ha több napot is töltünk a menedékben, minden este (még világosban) nézzük át, és javítsuk ha szükséges, vagy vastagítsuk a tetőt, ha gyengének érezzük a szigetelést. Ébredés után pedig rázzuk ki és csomagoljuk el hálózsákunkat, hogy napközben véletlenül se tévedjenek bele rovarok.

Összességében minden természetkedvelő embernek csak ajánlani tudjuk azt az élményt, hogy - megfelelően felkészülve - egyszer építsen egy ilyen természetes anyagokból készülő kunyhót, és töltsön benne egy éjszakát az erdőben.