Túlélő szómagyarázat

Amikor a túlélés témaköréhez kapcsolódva írunk cikkeket e blogra, gyakran érzem, hogy gondban vagyunk a megfelelő kifejezésekkel. Adódik mindez abból, hogy ennek a szónak nincsenek igazán jó szinonimái a magyarban, így több eltérő értelemben is ezt használjuk. Jelen írásban néhány angol és magyar kifejezés értelmezésével, egyúttal a túlélés különféle válfajainak bemutatásával próbálkozom meg, mely talán segíthet a kérdés tisztázásban. Az itt írottak nem kőbe vésett dolgok, leginkább saját véleményemet, ismereteimet tükrözik, melyek amúgy folyamatosan alakulnak.

Először is, amikor itt túlélésről (angolul survival) beszélünk, általában túlélési technikákat, készségeket, fogásokat (survival skills) értünk ezalatt, illetve ezek gyakorlását, és csak ritkán konkrét túlélési szituációt, helyzetet (survival situation). Lényegesnek érzem ezt kiemelni, hiszen maga a “túlélés” szó a köznyelvben inkább az utóbbit jelenti és kicsit fellengzősen, nagyképűen hangzik magyarul, ha egy hétvégi erdei kiruccanást, táborozást nevezünk így, ám máris sokkal érthetőbb, ha a “túlélő fogások gyakorlása” jelentését vesszük. Ezt az eltérést a nyelvben célszerű lenne egy másik szóval jelölni. Erre pl. jó lehetne az a szó, hogy sporttúlélés, melyet Makrai ales egykori cikkében olvastam, illetve itt alább néhány más szó is felmerül.

Minthogy túlélni sok mindent, vagy sokféle környezetben lehet, angolul gyakran kiemelik, hogy a vadonban, természetben való túlélésről van szó: wilderness survival. Azaz olyan körülményekről, amikor az ember valamilyen oknál fogva kiszakadva a civilizációból és elvágva annak vívmányaitól, csak saját magára, társaira és náluk lévő felszerelésükre hagyatkozva kell, hogy életben maradjon a természetben. Ezzel szemben felhozhatnánk alternatívaként a harci-, harckörülmények közötti túlélést (combat survival), vagy a városi túlélést (urban survival). Előbbire kiváló példa a Bravo Kettő Nulla járőr története, melyről egy másik cikkünkben írtunk.

Ne feledjük azonban, hogy amik ma speciális készségeknek, ismereteknek számítanak, és legfeljebb extrém helyzetben kell rájuk támaszkodni, egykor a mindennapi élet részét képezték.

Az angol woodcraft szó például azon készségek összefoglaló neve, melyek jellemzően  (mérsékelt vagy a hideg égövi) erdősségekben való életvitelszerű tartózkodáshoz, és az ott fellelhető természeti erőforrásokból való önellátáshoz, vadászó-gyűjtögető életmódhoz szükségesek. Ide sorolhatnánk a vadászat-halászat különböző módszereit, és a zsákmányolt állat feldolgozását élelemnek vagy egyéb célokra, a favágás és megmunkálás lépéseit, növények felhasználását,  a menedéképítést, a tájékozódást, a tűzgyújtás és kezelés módszereit, szerszámhasználatot stb. Tipikusan ilyen ismereteket használtak például a 18-19. században az amerikai peremvidékek, erdősségek legendás felfedezői, valamint az ott élő (prém)vadászok, telepesek, de az indiánok életmódja is ezen alapult.

A woodcraft szó magyar fordításával máris gondban vagyunk, én legalábbis nem találtam rá megfelelőt. Bár ugyanezek a készségek fellelhetőek a magyar hagyományokban is, sőt a mindennapi élet szerves részét képezték, mégsincs összefoglaló nevük. Tükörfordításban, talán erdőművességnek, átfogalmazva erdőlakó- vagy erdőjáró ismereteknek nevezhetnénk ezt, de valahogy egyik sem adja vissza az eredeti kifejezés jelentését, nem is csoda ha ezt is túlélésnek fordítjuk.

Zárójelben emlékeznék meg a woodcraft kisöccséről, a campcraftról, amely magyarul táborozási ismereteket jelent, azaz azt a tudáshalmazt, amelyet a szabadban való tartózkodás, táborozás, túrázás során használ az ember. A woodcraftnál talán ez annyival kevesebb, hogy a vadászó-gyűjtögető-hosszútávú létfenntartó ismeretanyag jórészt kimarad.

Manapság a bushcraft a legdivatosabb megnevezése a túlélő ismereteknek. Ennek fordítása ugyancsak problémás. A “bush” magyarul bozót, de ugyanakkor a vadont is jelenti, különösen az ausztrál és a dél-afrikai vadont. A bushcraft pedig az ezen vidékeken élő őslakosok ismereteit jelentette eredetileg. (Lásd még a magyarban is meghonosodott busman szót, mely a “bozótban/vadonban élő ember” kifejezésből vált egy népcsoport nevévé.)
A szó a legutóbbi évtizedekben Les Hiddins ausztrál, Mors Kochanski kanadai és végül Ray Mears brit túlélési szakértők filmjeiben, könyveiben használva vált népszerűvé és terjedt el világszerte. 
Magyarul nem ismert olyan régi szó, ami pontosan ezzel a jelentéssel bírna. A tükörfordításként létrejött, és egyre gyakrabban használt bozótművesség tulajdonképp egy frappáns megfogalmazás lehet, és vélhetőleg el fog terjedni a témakör rajongói körében. Ezzel a szóval igazából csak egy gondom van, hogy a bozót szónak a magyarban nincs meg az a másik jelentése, hogy vadon. Ilyen értelemben talán a “vadonászás”, “vadonászkodás”, “vadonlakó”, “vadonművesség” kifejezőbb lehetne.

A magyar néprajzot tanulmányozva az tűnhet ki, hogy idehaza talán a pákászok voltak  a halász-vadász-gyűjtögető életmód legtovább fennmaradó  képviselői, ám ők elsősorban vizes élőhelyekhez kötődtek, így se a túlélést, se a woodcraftot, se a bushcraftot nem lehetne egyszerűen “pákászkodásnak” nevezni.

Mint látható, a woodcraft és a bushcraft alapvetően ugyanazokat az ismereteket fedi le, és nincs igazán jellegzetes választóvonal a köztük, különösen ha mindkét szót modern szóhasználatban, a túlélő ismeretek szinonimájaként alkalmazzuk. Úgy vélem, napjainkban a bushcraft szó igazából csak divatosabb, és tartalmában nem hordoz lényeges többletet a woodcrafthoz képest, de egyéb álláspontokat szívesen fogadok a kommentek közt. Ez azonban kevésbé lényeges kérdés, mint az, hogy a túlélő ismeretek, illetve a bushcraft hogy viszonyul egymáshoz.

Létezik egy felosztás, mely a túlélést három fő részre bontja, úgy mint modern vadonbeli túlélés, és egyszerű túlélés (primitive survival skills, primitive skills - melyet kifejezően akár ősemberkedésnek is nevezhetnénk), és a kettő közti átmenetként áll a bushcraft. Míg a modern túlélés a túlélőhelyzetek leküzdésére koncentrál minden lehetséges rendelkezésre álló eszközzel, és viszonylag rövid időtartamban gondolkodik, az egyszerű túlélés a hosszútávú, életvitel jelleggel alkalmazott (túl)élési ismeretekre helyezi a hangsúlyt, ahol lehetőleg minden eszköz és módszer a természetben fellelhető erőforrásokon alapul, arra a tényre alapozva, hogy ha van is a modern civilizációból származó felszerelésünk, az hosszú távon mindenképp tönkremegy, elveszik, megsemmisül, tehát meg kell tanulni nélküle létezni, és azt önállóan előállított eszközökkel helyettesíteni. E felosztás szerint a bushcraft tehát e kettő ötvözete lenne.

Olvastam már olyan véleményt is, mely szerint a túlélés (mint ismeret, vagy mint szabadidős tevékenység) megnevezésére az Egyesült Államokban a “survival”, míg Nagy-Britanniában inkább a “bushcraft” szót használják, ami tartalmában nagyjából ugyanazt takarja. A fő különbség pedig inkább abban rejlik, hogy Amerikában a mai napig vannak hatalmas vad vidékek, ahol élesben, vagy a mindennapi életben is szükség lehet ezen készségekre, míg Nagy-Britannia (és tegyük hozzá, egész Európa) olyan sűrűn lakott és urbanizált, hogy itt leginkább csak hobbi jelleggel lehet a témával foglalkozni.

Lássuk, hogy magyarázza a szót a “szakma” egyik leghitelesebb szakértője, Ray Mears:

A bushcraft szó az én értelmezésemben a vadon és a természet mélyebb ismeretét fejezi ki. Ez egy hatalmas fa, mely rengeteg téma irányába ágazik szét, mint például a növénytan, állattan, kézművesség,  vezetői képességek és még számtalan egyéb terület. Ugyanakkor az egésznek a gyökerében az önmagunkra és a természetre való támaszkodás képessége áll.

A bushcraft tanulmányozása során túllépünk a túlélésen, és megtanuljuk azon apróságokat, melyek a szabadban való életet biztossá és élvezetessé teszik. Bárki, aki a természetbe látogat hasznosíthatja a bushcraft ismereteket. Mi is lehetne annál természetesebb, mint felismerni a dolgokat magunk körül a vadonban, és ételt, menedéket, tüzet és vizet találni?

Hogy saját szavaimmal is megfogalmazzak egy definíciót, a bushcraftot (azaz bozótművességet, azaz vadonászást) a magam részéről egy olyan ismerethalmaznak, illetve ennek gyakorlására épülő (hobbi)tevékenységnek nevezném, amely magában foglalja a vadonban való túlélési helyzet leküzdésének fogásait éppúgy, mint a természetre alapozott hosszútávú önellátás ismeretanyagát, melyet jelentős részben néprajzi forrásokból merít.

De nevezzük akárhogy is a túlélő ismeretek gyakorlását: sporttúlélésnek, extrém táborozásnak, szabadban való életnek, bushcraftnak vagy bozótművességnek, a lényeg igazából nem a szavakon van, hanem a mögöttes tartalmon, azaz a felfedezés-, megismerés és az alkotás örömén, a természetre való ráhangolódáson, feltöltődésen és a személyesen begyűjtött valódi élményeken.