Barangolások az Erdélyi-szigethegységben
A Vigyázó-hegység (Vlegyásza) az Erdélyi-szigethegységek központi tömbjébe tartozik, ami ideális célpont lehet azoknak, akik különleges túrára vágynak egy hosszúhétvégén. Én másodszor térek vissza, két évvel ezelőtt a Bihar-hegység központi részeit, a Pádis-fennsíkot jártuk be barátaimmal, és habár egyértelműen hagytunk még felfedeznivalót a jövőre, idén mégis egy másik hegyet, a Vigyázót választottuk.
Több közkedvelt kiindulóállomás van a Bihar és Vigyázó hegységekben: Biharfüred, Bogatelep vagy a Pádis-fennsík menedékházai (Csodavár, Varasó vagy Pádis menedékház stb.). Ezekről a helyekről rengeteg egész napos csillagtúrát lehet szervezni (3-7 napra való is akad egy-egy kiindulóállomásról), de össze is fűzheti az ember igazi nagyhátizsákos vándortúrává, illetve a sátrazás sem elvetendő ötlet. Térképet ezekhez a túrákhoz itthon is be lehet szerezni bármelyik nagyobb térképboltban. A Dimap sorozat 21. Vlegyásza-hegység, 1:50 000 felbontású térképét vittük mi most magunkkal, ami egész jónak bizonyult, egy-két helyen voltak csak kisebb hiányosságok, eltérések benne. (van külön Bihar-hegység (1:60 000) és Pádis-fennsík (1:30 000) térkép is.
Idén a november 1-jei hosszúhétvégén vágtunk neki a Vigyázó hegységnek. Hajnali indulással Budapestről már dél körül meg is érkeztünk Biharfüredre. Útviszonyok Nagyváradig nagyon jók, a leggyorsabb autópályán menni Debrecenig, majd Nagyváradról Belényes irányába továbbhaladni. Nagyvárad és Belényes között már rosszabb minőségű az út, de még így is jól lehet haladni rajta. Az út 5-6 óra alatt megtehető, mi hárman utaztunk egy kocsiban, így kb. 7000Ft/fő lett az útiköltség, mely tartalmazta a magyar autópályamatrica, a román útdíj és benzin költségeket is.
Biharfüreden egy parkolóban leraktuk a kocsit, összeraktuk a felszerelésünket és hárman nekivágtunk a hegyeknek. Mivel mi sátras túrára készültünk, így utunknak nem voltak napi célállomásai. Mindenhol igyekeztünk valami ideális helyet találni az éjszakázásra, illetve így addig mentünk, amíg ránk nem sötétedett. A célunk természetesen a Vigyázó (1837m) csúcsának megmászása volt. Első napunkon a Kis-Havason keresztül az Ördögmalom vízesést érintve, majd egy kis iránytúrára váltva a naplemente már a gerinchez közel ért minket az erdőhatáron, ahol egy lerobbantabb esztenába vertük fel a sátrunkat a Bocsássza (1792m) alatt (megtett út kb. 10km).
Másnap elég későn vágtunk neki az útnak, majd miután felértünk a gerincre, egy könnyed ám hosszú túrával haladtunk végig célunk felé. A gerinc (kb. 1600m magasan húzódik) tulajdonképpen egyben legelő is, rendkívül széles és lapos, így nagyon könnyű rajta haladni. Ezzel ellentétben a Vigyázóra egy szintén kopár, ám rendkívül meredek emelkedőn haladtunk felfele. Utunkat a téli időszak beállta miatt már elhagyott pásztor és favágó szállások szegélyezték. Rendkívül nyugalmas október végén november elején járni a hegyeket, még szép idő van, de már nincs senki odafent. Némelyik kunyhó egészen jó szálláshelynek bizonyult. Nyáron, amikor nagyobb az élet a hegyen, ezek valószínűleg mind tele vannak. Sajnos ezek a hegyi népek sokszor nem túl igényesek, egyes házak mellett hatalmas szeméttengereket hagynak maguk után.
A Vigyázóra már naplementére értünk fel.
A csúcs közvetlen közelében van egy meteorológiai állomás, állandó lakókkal, valamint a csúcs alatt nem messze van a Vlegyásza menedékház is. Azt a tippet kaptuk, hogy a meteos szobát is kiad, amellett, hogy a pálinkát sem veti meg. Gondoltunk rá, hogy meglátogatjuk, de nem voltunk elég határozottak ahhoz, hogy a kutyáját meggyőzzük barátságos szándékunkról. (A másik kutyáját az egyik télen nemrégiben megették a farkasok, állítólag ő harciasabb volt.) Így visszafordultunk a már korábban kinézett favágóház felé, ahol az éjszakánkat terveztük. Nagyon otthonos kis szállásra találtunk egy priccsel, amin szalma is volt, így a legkényelmesebb esténket töltöttük a házban. (Megtett út kb. 20km)
Túránk harmadik napján egy elég hosszú menetet sikerült összehoznunk. Reggel magunkhoz képest elég korán, fél 9 körül indultunk, és immáron visszafelé haladtunk végig a gerincen Biharfüred irányába. A Tolvajkőig ismert úton jártunk, majd ott nem tértünk le a Bocsássza felé, ahonnan indult a túránk, hanem tovább haladtunk a gerincen Biharfüred irányába.
Biharfüredhez már elég közel a Mező-havas (1627m) alatt a kék háromszögön kinéztünk egy „kisebb körtúrát” egy völgybe le, a Nagy Phateon-vízesés felé. A túrát Biharfüredről 8-10 órásnak írta a térképünk. Mi kicsit dacoltunk a leírtakkal, és azt gondoltuk, hogy nekünk ez gyorsabban is menni fog… Tanulság: higgyünk a térképen leírtaknak. A lefelé vezető út rendkívül meredek és nagyrészt láncos, mászós szakaszokból állt, ami főleg a nagyzsák miatt megnehezítette a haladásunkat. Cserébe természetesen a kilátás kárpótolt mindenért.
Mire leértünk a körtúra alsó részére, már majdnem ránksötétedett, ezért lent vertük fel a sátrunkat. (Megtett táv kb. 28 km). Utolsó napra még egy nagy mászás maradt egy másik úton, vissza ugyanoda, ahol előző délután nagy bátran nekivágtunk a szurdoknak.
Magányos favágók társai...
A Bihar-és Vigyázó-hegységet csakis ajánlani tudom mindenkinek, télen-nyáron, vadon vagy menedékházzal, nagyzsákkal vagy kis táskával, egy napra vagy egy hétre, síléccel vagy bakancsban, barlangban vagy a felszínen, kicsiknek és nagyoknak. Mindenki, aki kicsit is szeret barangolni a természetben talál az igényeinek megfelelő túrát! Aki nem hisz nekem, kattintson ide.
E cikk szerzője ismét FerRaRó barátunk, akitől korábban a Mátra 115 beszámolót is kaptuk. Köszönjük szépen! - A szerk.
