Májusi harapnivaló

Erdőt-mezőt járva rendszeresen bukkanhatunk ehető növényekre, növényi részekre. Nyilvánvalóan késő tavasztól kora őszig a legjobbak a lehetőségeink ilyen tekintetben. Lássunk néhány példát arra, hogy konkrétan májusban mivel találkozhat az ember.

Vadrózsaszirom
A vadrózsának nem csak a csipkebogyó néven közismert termése, de a virágszirma is ehető, így tavasszal is nyújt egy kis csemegét. Íze tömény, aromás, ám még mindig jobb, mintha egy üveg kölnit inna az ember, de ennél közelebbi összehasonlításra nem tennék kísérletet.

Friss fenyőtű
Határainkon belül alapvetően csak telepített fenyővel találkozunk, bár ez étkezési szempontból lényegtelen, legtöbbjük friss, fiatal, világoszöld hajtásai, tűlevelei ehetőek. Savanykás-gyantás ízűek, az öreg levelek viszont inkább keserűek, azokat hanyagoljuk.
Vigyázzunk, hogy ne keverjük össze a tiszafával, mert az mérgező!

Hagymás fogasír rügyek
A hagymás fogasír jellegzetessége a levelek tövében található apró gumók, sarjrügyek, ezeket hívták régen hagymáknak. Ha csak ezeket szedjük, a növényt magát nem éri nagyobb károsodás. Ízvilágát leginkább a borsó és a karalábé közé tudnám belőni.

Akácvirág
Az akác igencsak elterjedt hazánkban, így jó eséllyel találkozunk vele. A fehér akácvirág ehető, ellenben például a lilaakáccal, vagy a fa többi részével, melyek mérgezőek. Ízét a dió és a borsó átmenetének mondanám, kifejezetten szubjektív tapasztalataim alapján.

Kakukkfű tea
Hogy igyunk is valamit a fenti, laktatónak azért semmiképp nem nevezhető ebédünk után, jó ötletnek tűnik a kakukkfű tea.  Ehhez csak annyi a teendő, hogy vizet forralunk és pár percre beletesszük a növényt. Jellegzetes ízű, aromájú főzetet kapunk belőle, édesítőszer nélkül az igazi. A kakukkfüvet magát húsok fűszerezésére is használhatjuk.


A fenti növénydarabok nyersen is fogyaszthatóak, de akár teának, salátának, főzelékösszetevőnek, étel-díszítésnek is fel tudjuk használni némelyiket.
Jó túrát, jó étvágyat!