Gyűjtögetőzsák készítése

Nem egyszer voltam már olyan helyzetben az erdőben, hogy amikor összeszedtem egy-két anyagot – például élesztéket a tűzgyújtáshoz –, hirtelen nem tudtam hova tenni, és kézben kellett tartani, hurcolni vagy folyton lerakosgatni. Ilyen esetben jelenthet segítséget az úgynevezett gyűjtögetőzsák. Bemutatom, hogyan készítettem a sajátomat.

Az utóbbi években természetjáró körökben is terjedni kezdtek az úgynevezett gyűjtögetőzsákok. Ez tipikusan egy övre fűzhető tokból és egy abba rögzített zsákból vagy zsebből áll. Használaton kívül a zseb bele van hajtogatva a tokba, és diszkréten rásimul az övre, vagyis a viselője derekára. Ezzel szemben kibontva – mérettől függően – egy kb. 1-4 literes átmeneti tárolózsebként működik.
Az eszköz vélhetőleg katonai alkalmazásból került át civil használatba. A katonák úgynevezett “dump pouch”, azaz tárdobó zsák néven illetik, és azt a célt szolgálja, hogy a lőfegyverből a kiürült tárat gyorsan félretegyék a taktikai mellény vagy szerelék tárzsebeibe történő, precízebb mozdulatokat igénylő (és leginkább lassú) visszahelyezés helyett. Egy másik előnye, hogy ilyen módon nem keverednek össze a teli, illetve az üres és félig üres tárak. 

Bár szerkezetét tekintve a katonai és a civil változat eléggé hasonló, anyagában azért látványos a különbség. Míg előbbiek leginkább Cordurából, utóbbiak sokszor pamutvászonból és bőr vagy műbőr tokból állnak.
Természetjáráshoz vagy bushcrafthoz kötődően egy ilyen zsák alkalmas lehet különféle alapanyagok vagy éleszték, gyújtós, de akár élelem gyűjtögetésére (például száraz fű, nyírfakéreg, fatwood, gubacs, kavics, vadkörte, vadalma, mogyoró, csipkebogyó és egyéb termések, esetleg gombák, ehető- és gyógynövények), továbbá szerszámok, tábori eszközök ideiglenes tárolására és hurcolására, de ha mellőzzük az övön való viselést, akkor általános védőtokként vagy akár tábori párnahuzatként is működik.

A készítés menete

A katonai és túraboltok, valamint kínai webshopok kínálatában elég nagy választékban és árspektrumban hozzá lehet jutni gyűjtögetőzsákhoz, én mégis úgy döntöttem, hogy inkább magamnak készítek egyet. Azt gondolom manapság nagyon fogyasztás-központúvá vált a természetjárás is, milliónyi terméket lehet venni, és vesznek (na jó, veszünk) sokan, akik szeretünk kijárkálni, akkor is ha nincs rá feltétlen szükség. Ezen a téren felszabadítónak érzem azt a hozzáállást, ha önmagának is képes egy-két felszerelési tárgyat elkészíteni az ember, vagy felismerve egy eszköz hiányosságait, a saját tervei szerint átalakítani.

Első lépésben az legfontosabb elemet, a zsákot készítettem el, egy darab sátorvászon anyagból. Félbehajtás után kétoldalt végigvarrtam a vásznat, ezzel létrehozva a zsákformát, kivéve a felső kb. 5 centit. Azon a szakaszon csak visszahajtottam és ezzel elszegtem az anyag szélét. Kifordítás után mindkét sávot visszahajtottam és végigvarrtam, így kialakítva a helyet az összehúzó zsinórnak. Volt otthon egy papír ajándékoszacskó, pamut zsinórnak tűnő fülekkel. Ezeket a zsinórokat fűztem át a vászonzsákba. A zsák kb. 23-24 cm széles és 25 cm magas lett.
A zsák zsinórjaihoz szerettem volna valami egyszerű megoldást, hogy összébb húzva a zsinórokat, és a zsák száját, úgy is maradjanak. Ehhez végül kis maradék bőrdarabkából lyukasztottam kettőt, a zsinórra ráhúzva ezek teljesen jól tartanak.

A feladat másik fele a zsák tokjának, övbújtatójának elkészítése. Ezt én marhabőr felhasználásával valósítottam meg. Elsőként kivágtam hozzá az egyes elemeket. A legnagyobb darab maga a zsákot körülfogó tok, ezt kb. 8 × 18 cm-esre méreteztem. Így a szélessége nagyjából harmada magának a kiterített vászonzsáknak (amely 23-24 cm), amely azért jó, mert a harmadoló vonalak mentén hajtogatva így illeszkedni fog a bőrtokba összezárva. Ezen kívül kell egy kisebb panel a zsák rögzítéséhez, ez a bőrtokkal együtt közrefogja a vászonzsák hátsó falát, és végül két csík is kell az övbújtatónak.
Ebben az esetben most szegecsekkel raktam össze a tartót, ahogy a fenti képgalériában látszik, de simán lehetett volna varrni is bőrvarró cérnával, a szegecsek árát megspórolva olcsóbb is lett volna. Az összeillesztéskor figyelni kell arra, hogy milyen sorrendben haladunk, például az övbújtatók egyik szegecsét már rögzítettem, de a másikat már csak akkor, amikor a szorítópanel is a helyére került.

Használatban

Az elkészült tokot fűzzük fel a derékszíjunkra. Itt kapásból adódik egy dilemma, ugyanis jobb oldalra könnyebb befűzni, hiszen arról hozzáférhető az öv vége, és jobbkezesek számára pakolni is ezen az oldalon könnyebb a zsákból ki és be. Másfelől akik kést is hordanak az övükön, azoknak a két eszköz együtt már zavaró lehet, leginkább persze, amikor ki van nyitva és megtömve. Ilyen szempontból megfontolandó a baloldalra fűzés is.
A tasak fél kézzel kinyitható, pakolható, de az összezárást inkább két kézzel lehet könnyen megoldani. Ehhez én két oldalról behajtom a zsák két oldalát, majd felhajtogatom alulról felfelé, és végül a bőrtokot összepatentolva rögzítem.

Természetesen nemcsak övön, hanem egyéb pántokon, hevedereken is lehet rögzíteni. Ha hosszabb távot teszünk meg a gyűjtögetett anyagokkal, akkor érdemesebb például a hátizsákra tenni, mint ahogy én is rátettem a Rush 24 hátizsákra.

Összességében nekem nagyon bevált, az elkészülte óta több esetben is praktikusnak bizonyult ez az eszköz. És mivel néhány megfelelő szerszám birtokában pár órán belül elkészíthető egy ilyen gyűjtögetőzsák, kifejezetten ajánlom a kipróbálását!