Manapság nagy a bolti választék a nyílt tűzön sütésre-főzésre használható tábori edényekből. Összeszedtünk néhány megfontolandó szempontot a témában, valamint a számunkra egészen bevált Tatonka Kettle nevű típust elemezzük most alaposabban.

Pár gondolat a tábori edényekről

Ha fontosság szerint rangsorolnánk a felszerelési tárgyakat  – akár egy túlélőhelyzetet tekintve, akár egy néhánynapos táborozást, bushcraftos kiruccanást  – akkor a fémedény igen előkelő helyen végezne, hiszen bizonyos feladatokra egyszerűen nélkülözhetetlen, vagy nagyon nehezen helyettesíthető. Lehetővé teszi a vízforralást, amely a víz sterilizálásának még mindig a legmegbízhatóbb természetes módszere, és víztisztító eszközök vagy vegyszerek híján erre kényszerülhetünk. De ugyanígy hasznos bármilyen étel elkészítésénél, továbbá víz és élelem ideiglenes tárolására, begyűjtésére, hordozására, vagy az ebből történő elfogyasztására is.

Amikor tábori edényt (ami alatt itt tábortűzön történő sütés-főzésre alkalmas edényt értek) tervezünk beszerzni, első ránézésre egészen nagy a kínálat, különösen ha a túraboltok mellett a katonai boltok (esetleg használt) készleteit is áttekintjük. Mindjárt leszűkül azonban a választék, ha nem csak egyszemélyes, de akár 3–4 fő közös használatára alkalmas nagyobb darabot keresünk. 

Fontos szempont az edény anyaga, és ez a választás még inkább behatárolja a lehetőségeket. A legelterjedtebbek az alumínium, a titán (titán-ötvözet), a vas (öntött-, és egyéb változatok) és a rozsdamentes acél. Természetesen mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai. 

Az alumínium olcsó és könnyű, de viszonylag sérülékeny,  karcolódik, horpad, és úgy tűnik, nem is egészséges a használata. A teflon bevonatos változat kifejezetten nem való tábori viszonyokra sérülékenysége matt. A titán drága, cserébe könnyű és ellenálló, ám rossz hővezető, és nehézkes vele tűzön dolgozni. Ez a kettő talán még mindig inkább főzésre használható, azaz folyadék (víz, tea, leves) elkészítésére, de mindjárt nehézségekbe ütközünk, ha sütésre használnánk.

Ezeket az edényeket legtöbbször arra tervezik, hogy gázzal vagy folyékony üzemanyaggal működő mesterséges főzőeszközök koncentrált hőjét használják. Kis tömegük pedig kifejezetten népszerűvé teszi őket a többnapos hátizsákos túrák kedvelői körében. Ugyanakkor a közvetlen tábortűzön, parázson történő használat, és egyéb intenzív tábori  igénybevétel nem ideális számukra.

Az öntöttvas ezekkel szemben kiváló tűzön sütéshez, cserébe igencsak nehéz, tehát nem túrázásra való, inkább csak könnyen megközelíthető állótáborra. És egyfajta középútként ott van a rozsdamentes acél, amely az első kettőnél némileg nehezebb, de gyakorlatilag elnyűhetetlen. Főzésre abszolút megfelel, és közepes hatékonysággal sütésre is alkalmas.

Az eszköz felépítését tekintve én szükségesnek tartom, hogy az két átellenes ponton rögzített füllel rendelkezzen, amivel bográcsszerűen a tűz fölé is belógatható. Valamint az is lényeges, hogy maga a fedő is használható legyen – a névadó szerepén túl  – akár tányérként vagy serpenyőként is. 

Tatonka Kettle a táborban

A fenti szempontok figyelembevételével kötöttem ki sok évvel ezelőtt a Tatonka Kettle tábori edénynél. Ez egy kétrészes szett, egy fazék jellegű alsó résszel, meg egy serpenyőként is használható fedővel, amelynek a nyele levehető, tehát összesen három alkatrészből áll össze.

A Tatonka Kettle négy méretben létezik, 4, 2,5 valamint 1,6 és 1 literes változatban. Személy szerint a két nagyobbat használtam rengeteget, így elsősorban ezekről szólok a jelen cikkben. Bár ez a típus természetesen kempingfőzővel is használható, mi gyakorlatilag csak tábortűzön alkalmazzuk, így az alábbiak is ilyen felhasználásról szólnak.

A fazék elsősorban inkább főtt  ételek és italok készítésére alkalmas, sem mint sütésre. A vízforraláson, tea- és levesfőzésen túl készült már ebben többféle főzelék, zabkása, főtt krumpli, főtt tojás, párolt káposzta, csilis bab, gyümölcsszósz, vagy több különféle lekvár, szörp, szirup a természetben gyűjtött virágokból, gyümölcsökből, hogy csak néhányat említsek. De persze nem csak tűz fölött hasznos; előfordult, hogy ebben gyúrtuk be a sütésre szánt kenyértésztát, vagy ebben kevertük be a palacsintatésztát. Vagy a vízszűrő zsákot ebbe hagytam csöpögni. De arra is volt példa, hogy ebből öntöttem le magam patakvízzel tisztálkodás gyanánt. 

A serpenyőként használható fedőben pedig készült már a teljesség igénye nélkül rántotta, tükörtojás, palacsinta, sült hús. Zabkeksz és kelt tészta is sült már, azon túl, hogy tábori tányérként használva is tökéletes.

Összeillesztés, használat

A serpenyő avagy fedél fülét – vagy ha úgy tetszik nyelét  – három különböző irányból rögzíthetjük. A módja nagyon egyszerű: a hajlított köracél elemen a távtartó lap mozgatható. Ha feltoljuk a végéhez, akkor a két szárát összenyomva be lehet akasztani a fedélen a rögzítési pontba. Ezek után a távtartót előre tolva fixen a helyén marad. 

A fül különböző irányból rögzítve más-más szerepet tölthet be. Oldalirányú rögzítésnél a fedő serpenyőként és edényfedőként, tányérként is funkcionál. A fedő ívét követő irányba beillesztve megintcsak egy ferdén föntről tartható serpenyőt kapunk, de elcsomagolásnál is jó, hogy az edény fala mellé hajlik a fül. A harmadik irányba állításnak igazából csak pakolásnál vagy fedő üzemmódban látom értelmét. A merőleges pozíció viszonylag fix, de a másik két esetben van némi mozgástere a nyélnek.
Amikor az edényen használjuk fedőként, akkor a fölfele nyitott fedőállást találtam stabilabbnak, ha nincs teljesen tele az edény, ezt érdemes inkább használni.

Álljon itt néhány paraméter:

Úgy tapasztaltam, hogy a 2,5 literes az 1–2 (szűkösen 3–4), a 4 literes 3–5 (szűkösen 6–7) ember számára biztosít főzőkapacitást. (Az 1.6-ról és az 1.0-ról nincs személyes tapasztalatom.) Nyilván itt az is kérdés, hogy pontosan mit főzünk, de mondjuk azt, hogy egy teából vagy levesből alsóhangon is fél liter kell fejenként. Azt is vegyük figyelembe, hogy a névleges kapacitást egy tűzön való főzésnél nem mindig lehet tartani, mert ha az alátámasztás, vagy felfüggesztés nem tökéletesen vízszintes, akkor máris valamerre billenni fog az edény tartalma. 

Feladattól, vagy alkalomtól függően indokolt lehet egy fő számára is a 2,5 literest vinnie magával egy kisebb edény helyett. A 4 literes talán egy picit már feleslegesen nagy egy embernek, de a 2,5 literes nagyon is kihasználható, főleg ha ez az egyetlen edényünk. 

Ha többen megyünk együtt, több edényt is érdemes vinni. Nálunk bevált az a felállás, hogy az egyikben fő a tea vagy leves, míg a másik edényben a fő fogás készül. És néha ez kiegészül még egy harmadik edénnyel is, ha összetettebb lakomát készítünk.

Tűzre vele!

Tűzön való sütés-főzésnél a legfőbb nehézséget az egyenletes, és megfelelő mértékű hő biztosítása jelenti. Igaz ez a rozsdamentes acél edény használatára is. A vékony rozsdamentes acél nem a legjobb hővezető, de ez nem probléma, amikor folyadék kerül az edénybe. Szintén javít a helyzeten, ha olajon, vagy zsíron sütünk, különösen ha olyan vékonyabb dolgot, amit egyenletesen átjár a hő – a palacsinta emiatt is működik jól. Viszont nehézségek adódhatnak, ha csak minimális zsírral próbálkozunk, vagy kifejezetten anélkül sütünk benne.

Az edényt tűzzel együtt alapvetően kétféleképp használhatjuk. Bográcsszerűen fölülről belógatva, vagy pedig a fenekére ültetve. Ezen cikknek nem célja a tábori tűzhelyeket tárgyalni, így ebben nem is mélyedek el, de azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy a 4 literes és a 2,5 literes változatnak egyaránt elég széles az alja ahhoz, hogy ha kövekből egy kisebb tűzhelyet emelünk, akkor annak a tetejére stabilan fel lehet tenni, és elég hely marad egy kicsi, de hatékony tűztérnek az edény alatt. 

Ha a Tatonka Kettle fülét alaposabban megnézzük, akkor a rögzítő szegecs körüli részen két, egymással szembenéző kis visszahajló kampót láthatunk. A felső, lefelé hajló kampó célja, hogy a fül függőleges helyzetben eddig a pontig lefelé nyomva megüljön, így nem dől el, tehát alátámasztva használva egy tűzhelyen a fület így nem éri közvetlen hő, kívül marad a lángokon, ezért adott esetben puszta kézzel is megfogható hőmérsékletű marad. 

A lenti kampó épp az ellentétes irányból hat, azaz ha a fülnél fogva emeljük az edényt. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az edényt megdöntsük, és fél kézzel is önteni tudjunk belőle, anélkül, hogy az elfordulna a fülön. Mivel a kampó csak kb. 2–3 mm, annyira nagyon nagy stabilitást azért nem ad, ezért ez a technika csak a fül rögzítési pontjához közel, attól legfeljebb 30 fokos irányban eltéréssel működik, annál nagyobb szögben már lebillen az edény a fülről. A 2,5 literes edényen úgy tapasztaltam, ez még kevésbé hatékony. Ott még ennyire sem tart ez az akasztó. Ami amúgy elég szomorú, mert az ötlet tényleg jó, csak néhány milliméterrel kellett volna máshogy méretezni ezt a kiegészítőt.

Az akasztó használata nélkül tehát marad az a módszer, hogy egy ronggyal vagy kesztyűvel megfogva, a másik kezünkkel támasztjuk alá, illetve billentjük az edényt, amikor töltenünk kell belőle. 

Ha az edényt a tűzről le kell venni, és nem tudjuk vagy akarjuk kézzel érinteni a fület, egy darab bottal benyúlva alá, a fülön kialakított mélyebb íven alátámasztva könnyen leemelhetjük. Ennél eggyel stabilabb pozíció, ha egy elágazó fából kialakított kampóval a fülbe nyúlva fölülről fogjuk meg. Ekkor a tömegközéppont a tartó kezünk alá kerül, ami sokkal stabilabb és biztonságosabb, ha például a táborhelyen belül arrébb kell mozognunk forró edénnyel és annak tartalmával.

Ha csak a fedőt kívánjuk néha levenni, vagy épp serpenyőként használjuk, és számítani kell rá, hogy a nyele is átforrósodik (vagy csak nem akarunk a füstbe hajolgatni), akkor egy megfelelően befeszített ágdarabbal a nyelet is meg lehet hosszabbítani, és távolabbról kezelni. 

Hordozás

A 4 literes változat méreténél fogva csak a nagy rekeszbe fér a hátizsákban. A 2,5 literes változatnál viszont örömmel tapasztaltam, hogy oldalára fordítva pont belefér a régebbi cikkünkben bemutatott Bergen hátizsák szabványos nagy oldalzsebébe. Ezt elég praktikusnak tartom, így az élelmet és az ahhoz kapcsolódó eszközöket, mint az edény, szeparáltan hordhatjuk a fő tárolórekesztől, ráadásul így a Bergen oldalzsebekből összeállítható ideiglenes kishátizsákban (daypack) ezt is magunkkal vihetjük.

A Tatonka Kettle legkomolyabb hiányosságának azt érzem, hogy a fedőt nem lehet rögzíteni a fazékon. Egy kis fémcsat, vagy köracél kallantyú ezt bizonyára áthidalhatná, de a termékfejlesztésnél úgy tűnik, ez nem volt szempont. Ez vezet ahhoz a bosszantó jelenséghez, hogy pakolásnál, például ha egy többnapos portyára, túrára visszük a hátizsákban, könnyen lecsúszik, leugrik, kiesik a fedő. De ezen túlmutatóan is, ha rögzíthető lenne, akkor mindjárt sokkal alkalmasabbá válna tárolódoboznak, amelyben kisebb tárgyakat, vagy akár élelmet tarthatnánk a kiborulás kockázata nélkül, és a hátizsákba pakolást is megkönnyítené. 

Az 1,6 illetve 1 literes változattal nem volt még dolgom. Az 1 literes változat kapcsán azt gondolom, hogy ebben a méretkategóriában viszont tényleg hatalmas a választék, így nem tennék kísérletet, hogy ezt összevessem hasonló edényekkel. Az alternatívák közt itt már találunk olyat is, amelynek lezárható a fedele, így tárolódobozként is hatékony, és ez nem elhanyagolható szempont. 

Tisztítás

A rozsdamentes acél egyik előnyét abban látom, hogy szó szerint, szinte bármivel lehet tisztítani. Ha egyedül vagy csak néhány cimborával együtt táborozok, akkor a lehető legjobban kerülöm vagy minimalizálom a vegyszerek (például tisztítószerek) használatát is kint a terepen. Az edény belsejéből a zsíros vagy leragadt szennyezés jó részét száraz fűvel, avarral, hamuval vagy homokkal is ki lehet dörzsölni, de az esetleges leégett maradványokat akár egy darab kő vagy fadarab is segíthet lekaparni. Ezt megelőzően persze érdemes áztatni, sőt, akár vizet is forralni benne, ami megkönnyíti a letapadt szennyeződés fellazítását. Utólag pedig szintén segít a maradék kosz eltávolításában vagy az edény fertőtlenítésében. 

Mindez halmozottan igaz az edény külsejére, amelyről a fűben vagy homokos talajon dörzsöléssel könnyen leszedhető a korom egy része. 

Én ezzel gyakran megelégszem, és egy vászonzsákba csomagolva az edényt, a mosószeres tisztításra gyakran már csak otthon kerül sor.

Az acélra ráégett erősebb szennyeződéseket viszont sok esetben csak a súrolószer és fémdörzsi kombinációja tudja eltávolítani hosszas kínlódás során, és néha még ez is kevés... A képen látható bolti fémdörzsinél amúgy sokkal hatékonyabb erre a célra az úgynevezett acélgyapot.

Összefoglalás

Személy szerint 2012 óta használok Tatonka Kettle tábori edényt, méghozzá egészen intenzíven. Az akkor beszerzett példány azóta is jól szuperál. Úgy tapasztaltam, hogy a terméken talán az egyedüli újítás azóta, hogy a belsejébe belekerült az űrtartalom skálázása. Pedig mint fentebb is vázoltam, néhány módosítás azért ráfért volna. Mindehhez képest, viszont az eléggé meglep, hogy az eszköz ára nyolc év alatt kereken a négyszeresére drágult. Ha jól emlékszem, valamivel 4000 forint feletti áron vettem annó az első 4 literes Tatonkámat 2012-ben, és jelen cikk megírásának pillanatában a hazai forgalmazónál már alulról súrolja a 17.000 Ft-ot. De hát ilyen ez a kapitalizmus – ha senki más nem gyárt ideálisabb alternatívát, akkor nem csak az árakat lehet felsrófolni, de a terméket sem kell továbbfejleszteni...

Előnyeit és hátrányait is megvizsgálva összességében én még mindig az egyik legsokoldalúbban használható tábori főzőedénynek tartom a Tatonka Kettle nagyobb változatait, úgyhogy a továbbiakban is ezt tervezem használni.

A cikk megírását egyébként sem a termék gyártója, sem a forgalmazója és senki más sem támogatta. (Sajnos.)