Smith & Wesson Breach 2.0 SZ bakancs
Korosztályomban nem egyedül én kezdtem a természetjárást katonai lábbeliben. Akkortájt a 65 M surranó, ha nem is általánosan, de sokak által használt bakancs volt, amely robusztus és tartós kialakításával jó szolgálatot tett éveken át, még ha hátrányait (például az elégtelenül tapadó talpát) el is kellett ismernünk. Aztán 2000 után fokozatosan átálltam a rövid szárú túrabakancsokra, és ritkábban vettem elő katonai változatokat (például a sivatagit, amely homokos terepen kifejezetten jól szerepelt). Az viszont külső szemlélőként is feltűnt, hogy két-három évtized alatt mennyire megváltozott a katonai bakancsok külseje-belseje.
Egyfelől a talp jóval kifinomultabb lett, és ez alatt nemcsak a tapadást elősegítő barázdák kidolgozottságára utalok, hanem például a rétegelt kialakításra, a puhább műanyag használatára, illetve az ezzel is összefüggő rezgéselnyelő képességre, ami hosszú távon a bokát és a térdet óvja. Az alkalmazott anyagok terén is változott egy s más, hiszen a nejlon és a hasított bőr térhódítása szembeötlő, emellett az átgondolt párnázás lényegesen magasabb kényelmi szintet biztosít a viselőnek. A viszonylag merev műanyag talpból, bőr talpbetétből és vastag bőr felsőrészből álló magyar surranó, vagy akár a klasszikus amerikai dzsungelbakancs ehhez képest valóban múlt századinak érződhet…
Szóval éveken át mozgolódott bennem az érzés, hogy ki kellene próbálnom egy újhullámos katonai változatot is. A Smith & Wesson cég Breach 8 2.0 SZ bakancsa több szempontból is megtetszett, méghozzá elsőre. A homokbarna hasított bőr és a nem túl bumfordi forma, de leginkább az oldalsó cipzár nagyon megfogott. Aki sokat hordott magasszárú bakancsot, az ez utóbbi fontosságát rögtön megérti, pláne ha vészhelyzetben kellett villámgyorsan fel- vagy levennie bakancsot. (Itt nem csak a katonákra lehet gondolni: van egy mentős ismerősöm, aki anno ilyen bakancsot keresett magának, hogy ügyeletben ne okozzon gondot, ha kicsit ledől, és riasztásnál sietve kell indulnia.)
Így hát beszereztem a S&W termékét. A bakancs tömege 640 gramm. Kialakítása közelről is meggyőző, ahogy az alkalmazott anyagok minősége is. A gyári fűző elég hosszú és elég puha (ami nem magától értetődő számos lábbelinél). Az oldalsó YKK cipzár jól működik, használatával a fel- és levétel valóban könnyen és gyorsan megy, ráadásul alatta egy keskeny bőrcsík gondoskodik arról, hogy ne nyomja a vádlit. A szár tetején, a cipzár végénél pedig egy kisebb, tépőzáras pánt segít rá a zárásra. A mereven ágaskodó, de könnyen hajló szár mellesleg átgondoltan párnázott, és abszolút kényelmes. A nyelv viszonylag vastag, bordázott, ez is hozzátesz a komfortérzethez. Egyébként ahogy a többi bakancsomnál tettem, ebbe is behelyeztem a Deichmann-féle talpbetétet. Kiválóan illeszkedik, és ebben a típusban is jól bevált.
A bakancsot városban és terepen is használtam már. Mind betonon, mind természetes talajon kényelmesnek és stabilnak bizonyult. A 2024-es Kinizsi Százason is ezt viseltem, és remekül bevált. A bokámat jól tartotta, a lábfejemnek megfelelő mechanikai védelmet nyújtott, a pihenőknél pedig igen jól jött az oldalsó nyitási lehetőség. Esőben-sárban sem éreztem egyébként azt, hogy a cipzár esetleg megkönnyítené a lábbeli beázását (amikor korábban kérdeztem erről másokat egy internetes fórumon, ott is megerősítették ezt). A talp tapadása nagy általánosságban kiváló, kivéve az enyhén sáros talajt, ahol minimális (egy-két centis) kicsúszást néha éreztem egy-egy lépésnél. Amire pedig máskor figyelnem kell meleg időben: a párnázás miatt a bakancsszár alatti bőrön nagyobb fokú az izzadás, ettől pedig vörhenyes foltok alakulhatnak ki. Ezt mondjuk 25 km-enként némi hintőporozással jó eséllyel el lehet kerülni… Minden más időjárásban bevált, a lábam télen sem fázott benne.
Többféle módja van a hasított bőr kezelésének. Nagyon fontos, hogy ne a valódi bőrből készült lábbeli tisztításánál használt módszerekre és anyagokra támaszkodjunk! Leírom, hogy én hogyan szoktam csinálni.
– Először is eltávolítom a fűzőt, meleg vízbe mártom (nem áztatom hosszasan), egy kefével ledörzsölöm róla a szennyeződéseket, majd kiöblítem, és felakasztom száradni.
– Ezután az egész lábbeliről puha, nedvesített kefével eltávolítom a sarat és port (a talpról is). Ha vastag sár borítja, akkor először a zuhanyrózsából meleg vízzel veretem le a nagyját, és utána következik a kefés rész. Hagyom megszáradni.
– Utána a Deichmannál kapható (Cocciné) tisztítóhabot fújok rá, amit egy speciális kefével beledörzsölök a hasított bőr részekbe.
– Hosszabb használat után a talpbetétet is kiveszem, és enyhén nedves ruhával áttörlöm, ahogy a bakancs belsejét is.
– Jól szellőző helyre teszem a száradás idejére (semmiképpen sem sugárzó hő közelébe).
– A teljes száradás után valamilyen impregnáló szerrel néha lefújom a bakancsot, de ez inkább a nagyobb fokú tisztítás után esedékes nálam.
A Breach bakancs hazánkban is elérhető. Jelenlegi ára 40 ezer forint körül van, ami a mai cipőárak mellett nem is olyan magas, pláne ilyen minőség mellett. Hozzátenném, a típus a gyártó honlapja szerint fekete bőr/nejlon változatban is kapható, de a magyar forgalmazónál csak a cikkben tárgyalt barna színű elérhető. (Nagyobb szívfájdalmam, hogy a rövid szárú verzió nem kapható náluk, és az ezt taglaló emailemre nem kaptam választ, pedig nagyon szívesen beszereznék egy olyat is…)
