Ezúttal – kissé elszakadva a gyakorlatias dolgoktól – térjünk ki a túlélés elméleti hátterére, vagyis az ehhez szükséges legalapvetőbb elemekre. Ezekbe sokszor bele sem gondol magától az ember, pedig érdemes röviden végigfutni.

Túlélés, túlélési szituáció alatt itt most alapvetően olyan helyzetet értünk, amikor az ember egyedül vagy esetleg társaival együtt elszakadva a civilizációtól magára marad a természetben, hosszútávú életben maradása nem magától értetődő, és az adott problémás helyzetből való kilábalásban semmilyen külső segítségre nem számíthat. Négy alapvető tényezőn múlik ilyenkor maga a túlélés, amelyek egymásra épülnek, és együtt  a túlélés piramisát adják ki. Ez pedig az akarat, a tudás, a gyakorlat és a felszerelés.

Az alapot az akarat, az elszántság adja, amely a legfontosabb mind közül, mivel enélkül még a legminőségibb felszerelés sem menthet meg minket. Számtalan visszaemlékezésből olvasható ki, hogy mi mindenre képes az ember, ha igazán akar valamit. Enélkül nagyapáink se élhették volna túl a doni front vagy éppen a szibériai munkatáborok körülményeit – vesd össze ezt azokkal a túlélő helyzetekkel, amikor ténylegesen nem is volt igazán nagy veszélyben valaki, de annyira elhagyta magát, hogy ott pusztult. Az akarattal egy kategóriába sorolnám a hitet is, mely nem korlátozódik a vallásos hitre - bár természetesen az is ide tartozik. Sokan vannak, akiknek családja iránti szeretete és ragaszkodása adhat erőt (lásd például a később bemutatandó Chris Ryan esetét) hogy mindent megtegyenek az életben maradás és szeretteikhez való visszatérés érdekében. Talán nem túlzás azt állítani: a túlélés alapvetően agyban dől el. Ahogy egy általunk igen tisztelt idős ember mondta annak idején: Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.

Erre épül a tudás, az ismeret: ebben benne foglaltatik teljes tudásunk a világról, a környezet és annak működésének ismerete, de egyben saját testünk, szervezetünk és képességeink, készségeink ismerete is. Testünk biológiai folyamataiban való alapvető jártasság elengedhetetlen, például azért, hogy tudjuk, miért veszélyes a szomjúság, a láz, vagy milyen fokozatokban tör ránk a kihűlés. Az adott helyszín víz- és földrajza, esetleg történelme sem elhanyagolható tényező, illetve az adott kultúrát sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Cikkünk alapjául szolgáló eredeti forrásunk, a későbbiekben bemutatásra kerülő John Wiseman-féle SAS túlélési kézikönyv ugyan egy szinten említi a tudással, de mi fontosnak véljük kiemelni, különválasztani a gyakorlatot, a készséget. A könyv szerzője feltételezi, hogy a tudás mindenképpen gyakorlati tudást is jelent. Ez azonban nem igaz, mivel a tudás sok (sőt, inkább több, mint kevesebb) esetben csak elméleti (mert aki végigolvassa az említett, vagy az általunk korábban már bemutatott túlélőkönyveket, vagy például Kochanski vagy Buzek remekműveit, még nem lesz automatikusan “Ray Mears 2”), tehát rutint kell szereznünk, mely a szükséges technikák kipróbálását és megtanulását, illetve a készségek fejlesztését és fenntartását szolgálja. Egy dolog, ha az ember elvileg tudja, hogy hogy kell akár csak egy száraz nyári napon vagy egy esős téli éjszakán tüzet rakni gyufával/szikravetővel/nagyítóval/tűzfúróval, de ha nem próbálta korábban, nem csinálta már tízszer, százszor, változatos körülmények közt, sőt, ott helyben kell felfedeznie a technikát, akkor egyértelműen kisebb az esélye a sikerre. A gyakorlat önbizalmat is nyújt, mely végső soron az elszántságunkat is támogatja, megerősítve azt a tudatot, hogy csináltunk már hasonlót, tehát képesek vagyunk rá. Megemlítendő, hogy ide nem csak a technikai jártasság, de maga az edzettség, fittség, fizikai felkészültség is beleszámít.

A piramis csúcsát a felszerelés adja. A felszerelésünket szerencsés esetben magunk állítjuk össze, más esetben használjuk amink éppen van, vagy találunk. De mit sem ér az egész, ha nem ismerjük, nem tudjuk használni, vagy elvileg ugyan tudjuk, csak sosem próbáltuk. Ezzel tehát megint előkerül a gyakorlat, ami azért lényeges, hogy minél könnyebben és hatékonyabban, illetve minél sokoldalúbban használjuk ki felszerelési tárgyainkat (például tudjuk, hogy egy egyszerű bot még mindenre lehet jó amellett, hogy rátámaszkodunk).

A túlélés piramisában tehát alapvetően semmit nem ér egy föntebbi szint megléte, ha az alatta lévők hiányosak, ugyanakkor a föntebbi szintek hiánya mellett, jó alapokon, pláne ha mind a négy szint rendelkezésünkre áll, a legnehezebb körülmények között is jó eséllyel képesek leszünk életben maradni. Igyekezzünk tehát ezek fényében felkészülni az esetleges megpróbáltatásokra.