Ütőbunkó-készítés és rönkhasítás
Nomád tábori viszonyok közt többféle tevékenységnél is szükség van kalapács jellegű ütőszerszámra, legyen az akár fa hasítás, hasogatás, sátorcövek leverése vagy épp vésővel történő faragás, esetleg csapolt fa szerkezetek összeillesztése.
Ezen célokra a legkönnyebben hozzáférhető eszköz gyakran egy találomra felkapott, alkar méretű bot, az úgynevezett ütőfa, és ez sok esetben elégséges is. Ha azonban hosszabb ideig táborozunk, vagy jobban elmélyedünk a faművességben, érdemes lehet eggyel kidolgozottabb célszerszámot, úgynevezett ütőbunkót, másik nevén sulykot vagy sulykolót faragni. Ütőbunkó különböző méretekben készíthető, a kisebbek értelem szerűen precízebb munkákhoz, a nagyobbak jelentős erőkifejtéshez használhatóak.
Első lépésben keressünk egy megfelelő vastagságú, egyenes, csomómentes kiszáradt fadarabot, lehetőleg keményfából. Én egy kidőlt, kiszáradt kőris formájában találtam ezt meg. Először levágtam egy kb 30 cm hosszú darabot.
Úgy döntöttem, ezen a darabon, olyan durván 3:2-höz arányú lesz az ütőbunkó nyelének és fejének az aránya. Ez elég mozgásteret biztosít a kezünknek, hogy a feladattól függően hosszabbra, vagy rövidebbra fogjuk azt. Ebben a magasságban befűrészeltem az anyagot olyan mélyen, hogy a közepe a nyélnek való vastagságban még érintetlen maradjon. Segítség lehet, ha a fűrész pengéjét használjuk mércének. Először mérjük fel a rönk végén, hogy adott vágási mélységnél meddig érne be a fűrészlap, és ebben a mélységben vágjuk körbe. Az általam használt fűrész pengéje keskenyedik, és egy adott szakaszán pont olyan széles volt, amit én megfelelő vágásmélységnek éreztem, így már csak arra kellett figyelni, hogy ezt minden irányból elérje, de ne vágjon ennél beljebb.
Ezt követően állítsuk fel egy vízszintes fa felületre a munkadarabot, a leendő bunkófejjel lefelé. A tetején keressük meg a befűrészelés mélységének megfelelő távolságot, és erre illesszük a balta élét, és üssünk a fokára egy ütőfával (vagy ha már nem ez az első ütőbunkó amit készítünk, akkor a korábban készült példánnyal).
Az adott darab könnyedén lehasad a bevágásig. Ezt ismételjük meg körbe négy irányból, majd esetleg még az így formálódó nyél sarkain is.
Baltával és késsel faragjuk kör alakúra, és simára a nyelet. Az igényesebbek a nyél végének éleit is lefaraghatják körben.
Az egész folyamat nem több, mint egy negyed óra, az elejétől a végéig. Az ütőbunkó ezzel el is készült.
Plusz egy tipp
Amikor hosszabb rönkből vágjuk ki az ütőbunkónak való szakaszt, a nyél és fej közti körbefűrészelést érdemes lehet még a darab levágása előtt megtenni, mert a nagyobb fa tömege rögzíti, megtartja azt helyettünk, nem kézzel kell ellentartani a körbevágás során.
Hasítás ékkel és ütőbunkóval
Az ütőbunkó azaz sulyok egyik klasszikus felhasználási módja az ékekkel történő rönkhasítás, és ha már megcsináltam, szerettem volna erre a célra is kipróbálni. Egész pontosan ugyanezzel a módszerrel készítettem egy nagyobb, kétkezes ütőbunkót is, amely ideálisabb erre a célra.
A hasításhoz két darab faék egyszerűségű faéket faragtam, és szintén kőrisből egy másik darab rönköt vágtam.
Elsőként a kisbaltámat kalapáltam a rönkbe, hogy egy kezdeti repedést létrehozzak. A létrejövő 2-3 mm széles hasíték már elég volt, hogy az egyik éket beleillesszem. Ezt ütve az ütőbunkóval pillanat alatt tovább hasadt az anyag, ahova bekerült a másik ék.
Néhány újabb ütés és az egyik ék áthelyezése pedig elég volt, hogy szép egyenletesen kettérepesszem az előkészített rönkdarabot.
Szerintem remek hangulata van az ilyen, vagy ehhez hasonló magunk készítette egyszerű eszközöknek, csak ajánlani tudom a kipróbálásukat.