2020. okt 17. B0zót
John Plant: Primitív technológiák - könyvkritika

John Plant: Primitív technológiák - könyvkritika

2015-ben robbant be a köztudatba a Primitive Technology nevű youtube csatorna. A készítője John Plant, az ausztrál srác, aki egy szál térdnadrágban kosarat fon, tüzet fúr, cserepet, agyagedényeket éget, és kunyhókat épít a dzsungelben puszta kézzel. Videón bemutatott tevékenységét már könyv formájában is feldolgozta, amely most magyarul is olvasható.

A “primitív” szó a magyar nyelvben manapság erős pejoratív felhanggal bír, pedig jelentését eredetileg az “ősi”, a “korai”, “kezdeti”, “kezdetleges” szavakkal lehetne párhuzamba állítani. A könyv ez utóbbi értelemben vett primitív technológiai megoldásokat mutat be. Azaz olyanokat, amelyek megvalósításához semmi nem szükséges a két kezünkön és a természet adta alapanyagokon túl. Így a szerző is csak ezekből dolgozik, de még a feladatokhoz szükséges szerszámokat is maga állítja elő.

A videócsatorna
A Primitive Technology youtube csatorna meglehetősen nagy népszerűségre tett szert, sőt, bizonyos kétes értékű utánzatai is jelentős nézettségnek örvendenek. Ennek oka összetett. Egyfelől alighanem sokunkban megmozdítja az “ősembert”, hiszen érdekes maga a gondolat, hogy mit lehet kezdeni az érintetlen természetben (jelen esetben a legtöbbek számára egzotikusnak tűnő ausztrál dzsungelben), hogy vajon mit tud az ember szó szerint a semmiből összerakni a saját erejéből? Másfelől főhősünk nem beszél a videóiban, miközben viszont a képi ábrázolás meglehetősen jól bemutatja az egyes részfolyamatokat, nyelv- és kultúrafüggetlenül is érthetővé téve azokat. A videókra nem kerültek zenei betétek sem, a bemutatott módszerekkel járó természetes zörejek adják a hangsávot, ami kifejezetten hitelessé teszi az összhatást. Ráadásul mivel tényleg bármilyen külső eszközt nélkülöző tevékenységről van szó, nagyon intenzíven megjelenik az a fajta érzés is, hogy ezt a néző is bárhol, bármikor megcsinálhatná.

Bevallom, én magam is azok közé tartozom, akik a csatorna indulásától nyomon követik ezeket a kisfilmeket. A témakör már korábban is intenzíven foglalkoztatott, és a technikák egy jelentős részével, ha nem is feltétlenül a videókon és könyvben látható formában, de volt már szerencsém némi saját tapasztalatot szerezni. Emiatt lettem különösen kíváncsi, hogy a szerzőnek mit sikerült kihoznia a könyv változatból. 

Érdemes tudni, hogy a primitív technológiák, vagy inkább primitív készségek (primitive skills) műfaját, mint hobbitevékenységet, természetesen nem John Plant találta ki. Az Egyesült Államokban például ennek is hosszú évtizedekre visszanyúló múltja van, jelentős szakirodalommal, komoly szakemberekkel, és rendezvényekkel. Ez a szabadidős elfoglaltság párhuzamosan, vagy adott esetben együtt szerveződött, fejlődött a témával sok szempontból átfedést mutató túlélési- illetve bushcraft ismeretek gyakorlásását célzó mozgalommal.

A szerző és könyve
A videóiból már ismert srác, John Plant meglehetősen keveset árul el önmagáról. Ausztrália északi csücskén, Far North Queenslandben cseperedett fel, és ott él a mai napig is. Mivel a világnak ez a viszonylag elhagyatott része kevés modern dolgot kínált számra, így már gyermekként is a természetben játszadozott, és hobbi szinten foglalkozott a témával azelőtt is, hogy elindította videó csatornáját. Egy pár évvel ezelőtt készült interjúban azt meséli, hogy a csatorna sikere után otthagyta hivatalos munkahelyét, és a videózásra állt át főállásban. Projektjeit barátai magánbirtokán valósítja meg. 

john_plant_primitiv_technologiak.jpgA kötet hét nagyobb részre van felosztva, és ezeken belül rövid fejezetekben tárgyalja egy-egy eszköz vagy technológia megvalósítását. Két részt szán a szerszámokra, egyet a tűzgyújtásnak és -használatnak, egy másikat az egyéb pirotechnikai módszereknek, ezen kívül a vadászfegyverek, a menedékek és a ruházat kapott önálló összeállítást.

Logikus csoportosítás, de a könyv témáját tekintve szerintem jobban működött volna az, hogy a megvalósíthatóság sorrendjébe rendezi inkább az egyes fejezeteket. Vagyis egymásra épülő módon az alapelemeket, egyszerűbben kivitelezhető módszereket veszi előre, és csak utána tér át a bonyolultabbakra, vagy azokra, amelyek előbbiekre épülnek. Ez jobban kifejezte volna azt az ívet, ahogy a semmiből az összetettebb technikákig eljutunk. Így viszont később mutatja be a zsinórsodrást, mint ahogy azt felhasználja, vagy tetőcserepekkel fedi a kunyhót, amikor a cserépégetés csak az utolsó részben jön elő, és előbb mutatja meg a kézi tűzfúrót, mint az eredményesség szempontjából sokkal hatékonyabb, és könnyebben tanulható íjas tűzfúrót.

Arról már volt szó, hogy a videók meglehetősen szűkszavúak, és arról is hogy miért. Ami azonban jó ötlet egy videónál, egyáltalán nem jó egy nyomtatott könyv esetében. Márpedig egyes fejezeteknél sajnos a könyvben is sokkal kevesebb a szöveg, mint az indokolt lenne. 

Más könyvek szerzői arról számolnak be, hogy a szerkesztőik kihúznak egy csomó részt, hogy korlátozottabb oldalszámon is elférjen a könyv, addig itt számos helyen pont azt érezni, hogy a tördelő minden igyekezete ellenére is bántóan nagy üres felületek maradtak az oldalakon, egész egyszerűen azért, mert nincs elég megírt szöveges, vagy éppen képi tartalom, amivel meg lehetett volna tölteni. 

De sajnos a meglévő szövegek is gyakran hiányosak, pontatlanok és felületesek, épp azt a többletet nem adják meg, amelytől vázlatos leírás helyett egy gyakorlati útmutatóvá válna a könyv.

A zsinórkészítés menetét például három nagyon leegyszerűsített pontban foglalja össze a szerző. Mondanom sem kell, hogy ilyen rövid szösszenetből senki nem fog megtanulni zsinórt sodorni. (Akit ez a technika érdekel, azoknak viszont ajánlom az itt, a Vadon szava blogon még évekkel ezelőtt publikált cikkünket ugyanerről.)

primitive_technology_bowdrill_page.jpgAz íj használatának módját elintézi négy mondatban, három mondatot szán az íjas tűzfúró használatára, (amely pedig szerintem az egyik legösszetettebb, és legnehezebb módszer az egész könyvben), és kettőt az agyagedény megformázására. Ezzel szemben a faszén-égetés egymás után kétszer is le van írva, kicsit más szavakkal, de még így sem túl alaposan. 

Annak ellenére, hogy azt hangoztatja a szerző, hogy a sok évnyi kísérletezéssel mennyi tapasztalatra tett szert (amit egy pillanatig sem vonnék kétségbe), ezeket a tapasztalatokat csak igen mértéktartóan osztja meg az olvasóval. Le lehetett volna írni, hogy melyik technikát mennyi idő megvalósítani, vagy épp mennyi az élettartama az eszközöknek, melyik módszerek jobbak, milyen kis trükkökre jött rá közben, milyen problémákba futhat az ember. Bár egyet-egyet megemlít ezek közül, de az üres helyekre még bőven fért volna belőlük. Érdekes lett volna a hasonló célú technológiákat (például a különböző típusú kunyhókat, kemencéket, vágószerszámokat stb) egymással is összevetni, kiemelni előnyüket-hátrányukat.

De ezeken túl is hiányoltam a könyvből, hogy minden érdekesség ellenére sincs egy kifutása az egésznek. Jó lett volna a puszta technikai leírásokon túlmutató tartalmat is beilleszteni. Például egy olyan fejezettel kiegészíteni, amiben bemutatja a szerző, hogy mondjuk kísérletileg pár napot az általa felépített kunyhóban lakva, az általa szőtt ruhában/takaróban, az általa termelt élelelmen élve belehelyezkedve egy fiktív ősember életébe, milyen személyes élményekre, tapasztalatokra tesz szert, esetleg merre lehet még tovább vezetni az egészet a jövőben. 

Illusztrációk
A kötet első ránézésre szemmel láthatóan tele van színes képekkel, és kifejezetten igényes rajzokkal, amely egy ilyen témakör esetén mindenképp indokolt, és bizony sokat dob a könyv kinézetén. Egyes fejezeteknél azonban pont egy-egy jó fotó hiányzik ahhoz, hogy a (felületes) leírás mellé valamilyen vizuális benyomást is szerezhessünk. Bizonyos helyekre egészoldalas tájképek, természetfotók is bekerültek, amelyek jól átadják a dzsungelhangulatot, de közvetlenül nem kapcsolódnak a témához. 

primitive_tech_page.jpgEnnél nagyobb gondnak érzem viszont, hogy a gyakorlati leírások mellett szinte kizárólag a videókból kimentett képkockák jelennek meg illusztrációként. És azoknak minden hátrányát magukon viselik. Így például a videótömörítésből származó gyenge és fakó képminőséget, a fix kameraállásból adódóan az egyes fogások, fázisok közeli felvételeinek hiányát, és leginkább azt, hogy pontosan ugyanazt látjuk, amit a videóban is, csak egy-egy ötperces, másodpercenkénti 30 képkocka alkotta mozgókép helyett összesen hat darab kimentett képkockával ábrázolva, amely bizony nem sok segítséget nyújt. És mindezek mellett színvonalas minőségű, a témához kapcsolódó fotó viszont elenyésző számban fordul csak elő a könyvben.

Az egyszerűsítő szövegeket és a videóból kimentett képeket tekintve nekem többször az az érzésem támadt, mintha ez a könyv úgy készült volna, hogy egy lelkes nyolcadikost leültettek a gép elé, hogy nézze végig a Primitive Technology youtube csatornáról a kedvenc videóit, írja le, amit ott lát, és mentsen ki képanyagot illusztrációnak...  

Magyar fordítás, magyar kiadás
A magyar változat szövege nagy vonalakban megállja a helyét, ugyanakkor engem mégis zavarnak a kisebb-nagyobb félrefordítások, szakmailag pontatlan kifejezések.

Tűzfúróval történő tűzgyújtáskor például “forró forgács” helyett izzó por keletkezik. A zsinór szálait nem “fűzzük”, hanem sodorjuk. A zsinórnak nem “megfelelően kemény”-nek kell lennie, hanem egyenletesen vastagnak. A meleg füstnek nem a “lendülete” nagyobb, hanem a rá ható felhajtóerő. Nem a tűzhely "pereméhez", hanem alapzatához kellenek a kövek. 

Úgy gondolom a magyar nyelv elég választékos ahhoz, hogy egyes kifejezéseket tükörfordításuk helyett a már ismert és elterjedt magyar szóval nevezzük nevén. Így például a könyvbeli “kézi fejsze” valójában szakóca vagy marokkő, a “halfogó”-t úgy nevezik, hogy varsa. A “birkalábcsomó” inkább kötélrövidítő csomó, a “piramiskunyhó” inkább sátortetős kunyhó, a “faszén kemence” pedig szénégető boksa.

A "pergő-furdancs" kifejezést ötletesnek találom, de ugyanerre az eszközre a már elterjedt íjas (tűz)fúró elnevezés talán mégis kifejezőbb. Ennek használatakor pedig a fúrószárat leszorító eszköz nem “zseb” és nem is “fogó” hanem inkább tokmány vagy foglalat. 

Nyílvessző készítésnél a vesszőt nem “élesíteni” szokták, hanem hegyezni, és az angol eredetinek megfelelően pont, hogy nem a vékonyabb, hanem a pálca vastagabb végét kell ehhez megmunkálni (gyk. a tömegközéppont ugyanis túlzottan hátra kerülne, amely a nyílvessző levegőben való átfordulását ereményezné).

A 40. oldalon az Égetővályú című fejezet bevezető része a magyar kiadásban egy – feltételezhetően – tördelési hiba miatt épp ugyanaz lett, mint hat oldallal korábban a Tűzfúvóé. Sajnos maga a címválasztás sem túl szerencsés, hiszen itt égetett edényről, vagy égetett tálról van szó.

És még lehetne folytatni a sort.  Egy esetleges újranyomásnál remélem ezeket majd javítja a kiadó... (Szívesen.)

Azért a fordító védelmében meg kell említenem, hogy az angol eredeti szöveg nem valami precízen van megfogalmazva, és néha épp a kapcsolódó videó megtekintése segíthet értelmezni, hogy mire is gondolt a szerző. 

Ami a külalakot illeti, a magyar változat fizikailag kisebb, és puha borítós, tördelésében igen hasonló, viszont a fényes papír miatt összességében mégis igényesebb hatású az angol eredetinél. 

Összefoglalás
primitive_technology.jpgOlvastam egy kritikát, mely szerint ezzel a könyvvel az a baj, hogy a bemutatott fogásokkal idehaza nem lehet mit kezdeni, hiszen Ausztráliában valósította meg őket a szerző. Nos, ezzel nem értek egyet. Ha maga a növényvilág, vagy általában a természeti környezet különbözik is, az ősi technikai megoldások ugyanúgy működnek a világ jelentős részén, így Magyarországon is, és azoknak meg is találhatjuk a hazai néprajzi-történelmi párhuzamait. Szóval semmiképp nem ez a gond.

A magam részéről elismeréssel tekintek John Plant “munkásságára”, és azt kell mondjam, hogy a videósorozata megérdemelten lett ilyen népszerű. Ugyanennek a könyvváltozatától azonban alapvető elvárás lenne, hogy érzékelhető többletet nyújtson az olvasónak az eleve ingyenesen elérhető tartalmakon túl is. És aki megveszi, az az átolvasása után azzal az érzéssel tegye le, hogy tényleg érdemi információkat, műhelytitkokat tudott meg, és hogy a beszédmentes videókhoz (és azok leírásaihoz) képest további részleteket, használható szempontokat, tanácsokat kap akár a gyakorlatba való átültetéshez is. Nem állítom, hogy erre kísérlet sem történik a kiadvány lapjain, de jelen formájában ez bizony inkább csak egy kivonatos összefoglalója a youtube csatornának, és a szerző sajnos nem tette bele azt pluszt, amely ezt egy színvonalas munkává emelné.
A remek videók után talán túl nagy elvárásokkal álltam ehhez a könyvhöz, és bár inspirálódni, ötleteket szerezni, vagy kezdő szinten bepillantani a primitív készségek témakörébe még így is elfogadhatónak tartom, de négy és fél ezer forintért én ennél bizony többre, komolyabbra számítottam...

Kiváló témaválasztás, inspiráló ötletek, szép külső, de csak közepes színvonalú tartalom. 

Primitív technológiák – Túlélés a természetben
Eredeti cím: Primitive Technology : A Survivalist's Guide to Building Tools, Shelters & More in the Wild
Írta: John Plant
Fordította: Bartók Imre
21. Század Kiadó, 2020
192 oldal

Szólj hozzá

ausztrália elemzés házilag túlélés értékelés építmény barkácsolás kézművesség szerszám táborozás vadon bushcraft túlélőkönyv eszközkészítés bozótművesség vadonlakó primitív készségek