Bármennyire is szeretem a fejszéket, egy összetettebb tábori építmény készítéséhez igencsak jól jön egy fűrész is, mert azzal könnyebben, szebben és biztonságosabban lehet a felhasználásra szánt rönköket darabolni.

Hordozhatóság szempontjából jó megoldást jelentenek a kis, behajtható pengéjű fűrészek, melyek közül a legnépszerűbb a Laplander, de az olcsóbb szerszámokkal is el lehet boldogulni. Ugyanakkor a karvastagságúnál nagyobb rönkök átvágásakor már kínlódássá tud válni a munka ezekkel, mert nagyon lerövidül a húzáshossz, és a szélesebb penge könnyebben megszorul. Ekkor praktikus egy hosszabb fűrészt használni. A fémkeretes fafűrészek egészen baráti áron kaphatóak, és remekül működnek. Így tehát nem az ára, sokkal inkább bushcraftos érdeklődésünk, a természetben való matatás-alkotás öröme a motiváció, hogy a legszükségesebb fémalkatrészektől eltekintve magunk készítsünk el egy fűrészt. Azaz egy fűrészlapot, meg két csavart használunk, míg a fűrészlapot megfeszítő keretet mi magunk rakjuk össze a természetben talált anyagokból.

Íjas fűrész

Az elképzelhető legegyszerűbb felépítésű fűrészkeret egy meghajlított bot, azaz “íj”, amely azzal, hogy próbál kiegyenesedni, feszesen tartja a fűrészlapot.

A méretre vágott kb. ujjnyi vastag botot először próbaképp hajlítsuk be a fűrészlap hosszára. Hajlításkor figyeljünk arra, hogy a bot ne egy ponton hajoljon meg, hanem egyenletesen, teljes hossza mentén, mert így sokkal erősebben tart és kevésbé hajlamos eltörni.
A próbahajlítás során látjuk, hogy a bot hogyan hajlik, csavarodik. Ehhez mérten a bot két végén tegyünk egy-egy (azonos síkba eső) bemetszést 4-5 cm mélyen. Ezt akár magával a szabad fűrészlappal is megtehetjük, de igazság szerint egy kisebb fűrészfogú eszköz (a kihajtható kisfűrész vagy egy svájci bicska fűrésze) erre a feladatra sokkal alkalmasabb.

A fűrészlap két végén lévő furatokba tegyünk egy-egy csavart. A botot ismét meghajlítva csúsztassuk be a fűrészlapot a bemetszésbe, és akasszuk be a csavarokat a hajlított bot külső oldalán. A hajlításon lazítva a bot befeszül, és megfeszíti a fűrészlapot.

Az így kapott fűrész egész tűrhetően használható, ám igazából csak húzásra vág jól. Toláskor meglazul a fűrészlap, sőt, ha erős mozdulat közben elakad, akkor ki is ugorhat ebből a rögtönzött keretből. Megoldást jelenthet, ha ketten használjuk, szemből, felváltva húzva, a toló mozdulatnál pedig csak kíséri az ember keze.

Keretes fűrész

Az íjas fűrésznél masszívabb eszköz a feszített keretes fűrész. Szerezzük be az alapanyagokat. Fűrészlapot sokféle méretben kapni, számunkra a 70-90 cm közti hosszúságú az ideális. Kell majd 2 db kb. 5cm-es csavar, melyekhez alátétet és szárnyas anyát javasolt használni.
Faanyag gyanánt keressünk kb. 5 cm vastag, száraz, egyenes, erős, nem hajlékony és véletlenül sem korhadó ágdarabo(ka)t.
Az alapanyagot vágjuk fel. Kell egy középső merevítőrúd, amely olyan hosszú, mint a fűrészlap, plusz 5-5 cm a két végén. Továbbá kell két feszítőkar, amelyek kb. 40 cm hosszúak.

A feszítőkarok közepét egy késsel faragva keskenyítsük el két oldalról faragva, hogy szép egyenletes, sima felületet kapjunk 8-10 cm hosszan. 

A sima felület közepén fúrjuk, vájjuk keresztül a fát, és alakítsunk ki egy 5-6 cm hosszú, 1,5 cm széles rést. Ehhez többféle szerszám is alkalmas, cigányfúró, keskeny íves véső, de akár egyetlen késsel is elvégezhető ez a munkafázis. 

A merevítőrúd két végén az utolsó 5 cm-t keskenyítsük el lapos felületté, hogy az előbbi résekbe illeszkedjen. 

A feszítőkarok egyik végén magával a fűrészlappal, vagy egy másik kis fűrésszel vágjunk be mintegy 4 cm mélyen, ebbe a vágatba fog majd illeszkedni a fűrészlap az összeállításkor. 

Az előző lépésben bevágott szakaszra merőlegesen fúrjunk egy-egy lyukat a fűrészlapot megfeszítő csavarnak. Erre cigányfúrót vagy egy keskeny íves vésőt is használhatunk.

A megmunkálás kész, már csak össze kell szerelni az elemeket. A karokat illesszük a merevítőrúd két végére, a bevágásba csúsztassuk be a fűrészlapot, és csavarral rögzítsük. Használjunk szárnyas anyát, hogy könnyen szétszedhető legyen az eszköz. A karok túlsó végét zsinórral kell összefeszíteni, ez fogja merevíteni a fűrészt.

A zsinór megfeszítéséhez remek módszer, ha a több szálon oda-vissza futó zsinegbe egy pálcát illesztünk egyik végével, és ezzel a zsinórt bepörgetjük. A zsinór így egyre jobban megfeszül, miközben összehúzza a fűrész tetejés és egyúttal szétfeszíti a karok penge felőli végét. A pálcát a fűrész középső merevítőjén megtámasztjuk, hogy ne tudjon letekeredni. Kipróbáltuk egyéb feszítőcsomóval is, mint az némelyik képen látszik. Ez is működőképes, ám egyértelműen a zsinórbepörgetés a legegyszerűbben alkalmazható módszer.

Fűrészünk elkészült. Tömege bizony érezhetően nagyobb egy bolti fűrésznél, ám ezt leszámítva ugyanolyan jól használható. Ha pedig párban dolgozunk vele, kifejezetten haladós lesz a munka.
Minden használat után eresszünk vissza a pálcával a feszítésből, hogy ne terheljük feleslegesen a szerkezetet. Az eszköz pedig szét is szedhető, az alkatrészeket egymásra rakva, és a zsinórral átkötve jóval kisebb helyet foglal, mint összeszerelt állapotban.

Figyelem! Az erdőtörvény által felállított korlátozás miatt a bemutatott keretes fűrészt csak engedéllyel használt magánterületen alkalmazzuk, és ne vigyük magunkkal az erdőbe, ugyanis:
Tilos az erdő látogatójának [...] 500 g-nál nagyobb fejtömegű fejszét, 30 cm-nél nagyobb vágólap hosszúságú kézifűrészt magánál tartani a közforgalom előtt meg nem nyitott erdei utakon és az erdőben.