A természetben az egyik legkönnyebben fellelhető szigetelőanyag a száraz falevél, azaz avar. Egy korábbi cikkünkben már bemutattuk, hogyan is használható ez menedék építéséhez. Ám nem csak hajlékunkat fedhetjük vele szükség esetén, hanem önmagunkat is. Ha hálózsák nélkül kell a szabadban éjszakáznunk, a leggyorsabb megoldásnak az tűnik, ha belefúrjuk magunkat egy nagy kupac avarba. Ennek hátránya ugyanakkor, hogy alvás közben forgolódva hamar lecsúszik rólunk ez a szigetelés, ezért sokkal jobb, ha poncsónk felhasználásával egy paplant készítünk belőle.

A poncsó fog a paplan borításaként szolgálni, ehhez első körben zsákszerűvé kell alakítanunk.

1. Terítsük ki a poncsót a külsejével fölfelé.
2. Hajtsuk félbe.
3. Rögzítsük az oldalait egymáshoz: a poncsó két oldalán erre patentek állnak rendelkezésre, az alsó oldalon pedig a 3 fűzőlyukat, valamint 2 db egyedi rögzítést kell alkalmazni. Ne feledkezzünk meg a kapucniról sem, amelynek arc részét saját zsinórjával összehúzva lezárhatjuk.

Az így megkapott zsákot az egyik patentos oldalon megbontva fordítsuk ki. Ekkor ugyanis a rögzítések mentén az anyag kicsit visszahajlik, egy kis perem keletkezik, amelyen nehezebben fog kicsúszni a töltőanyag.

Kaparjunk össze egy nagy kupac avart, amely majd töltőanyagként szolgál. Szedjük ki a kupacból az ágakat, gallyakat, ha véletlenül belekerülnének, majd az egészet ömlesszük a poncsó-zsák belsejébe. Végül kapcsoljuk vissza a patentokat.

Kész is az avarpaplan. Pontosabban avardunyhát mondanék, mert arra emlékeztet tulajdonságaiban leginkább: vastag, nehéz, a tömés hajlamos benne összecsúszni, viszont nagyon jól szigetel.
A félbehajtott poncsó méreteiből adódik az a hátrány, hogy ez így alapvetően kicsinek fog bizonyulni testünk teljes lefedéséhez, úgyhogy alapvetően 3 lehetőségünk van használat terén.
Ha elsősorban kinyújtott lábunkat fedjük vele, akkor nagyjából derekunkig ér föl a takaró. Mivel felsőruházat általában több is van az embernél (ing, pulóver, zubbony, kabát stb.), ez így együtt már elégséges lehet egész testünk melegen tartására.

Ha kevesebb ruhánk van vagy hidegebb az idő, és elsősorban törzsünket fedjük az avarpaplannal, akkor lábunkat esetleg egy különálló avarkupacba belefúrhatjuk, vagy akár magába a hátizsákba is tehetjük, amely szintén egy szigetelő réteget jelent.

Végül természetesen az is megoldás, ha magzatpózba összehúzódva egész testünket fedjük így, más kérdés, hogy egy teljes éjszakán át ez elég kényelmetlen.

Az avarpaplan számunkra jól bevált módszer a hálózsák helyettesítésére, különösen avarmenedék használatával kombinálva a nem túl hideg időszakokban (akárcsak a poncsóbélés), az elkészítéséhez szükséges 10 perc munka pedig bőven megtérül a kényelmes pihenés során.

Köszönet Zsigunak a fotózásban nyújtott segítségért!