Éjszakai túra 3. - Tájékozódás és menet
Az első részben kitárgyaltuk, hogy hogyan használjuk a szemünket és többi érzékszervünket éjszaka, az előzőben pedig a felszerelés kérdéseit. Most ejtsünk pár szót az éjszakai túrázáshoz szükséges egyéb tudnivalókról.
Felkészülés
Mielőtt belevágunk, nekiindulunk, gondoljuk végig mit is jelent, vagy mivel jár egy éjszakai túra, különösen ha eddig nem volt hozzá szerencsénk. A leglényegesebb, ahogy említettük, hogy szemünket a sötét miatt sokkal kevésbé tudjuk használni, ami a legtöbb ember számára meglehetősen zavaró, és a legtöbb nehézség erre vezethető vissza. Ennek tudatában készüljünk fel a gyaloglásra.
A felkészülés két legfontosabb pontja a felszerelés összeállítása (erről szólt előző cikkünk), és az útvonal megtervezése. Utóbbi kapcsán számoljunk azzal, hogy a sötétség és a fáradtság miatt jóval lassabban fogunk haladni, romlik a tájékozódóképességünk és nő az eltévedés kockázata is, egy nappali túrával összevetve, emiatt eleve rövidebb túrát tervezzünk.
Nézzünk néhány esetet, hogyan kerülhet sor éjszakai túrára:
Egyéjszakás kirándulás - például baráti társaság, iskolai- vagy ifjúsági csoport előre megszervezett túrája. Talán ez tekinthető az optimális esetnek, mert mind a túra helye, hossza, útvonala, erőnlét-igénye, a magunkkal vitt felszerelés és a résztvevők személye előre tervezhető, testreszabható.
Kinizsi százas - a nevezetes teljesítménytúra során 24 óra alatt kell 100 km-t legyalogolni. Ha csak nem igazán különlges erőnlétünk van, és még nappal lenyomjuk, valószínűleg jó pár órán át sötétben fogunk haladni. [Ajánljuk cikksorozatunkat a témában.] De ugyanígy vannak más teljesítménytúrák is, ahol esetleg kifejezetten éjszaka kell menni. A legkritikusabb tényező az, hogy tudunk-e sötétben is elég határozottan és gyorsan haladni, eltévedés nélkül.
Egynapos (elhúzódó) túra - egy egyszerű kiránduláson is megeshet, hogy eltévedünk, vagy lassabban haladunk, mint terveztük, és sötétben kell bandukolni.
Többnapos gyalogtúra, amikor sötétben is haladni akarunk.
Egyéb, nem tervezett éjszakai gyaloglás: például jármű lerobbanása, utolsó menetrendszerinti járat lekésése. Itt az egyik fő kérdés, hogy van-e nálunk felszerelés, és hogy tudunk-e tájékozódni.
Akár ezek, akár más okaink legyenek az éjszakai túrára, alapvetően két esetet kell megkülönböztetnünk, amikor tervezetten, megfelelő felszereléssel és tudással felkészülten, vagy amikor ezek hiányában, a körülmények általi kényszerből vágunk neki az útnak.
A nem szándékolt kiruccanás esetén fokozottan vegyük figyelembe, hogy biztonsági okokból minden esetben az a legjobb, ha éjszaka nem közlekedünk, helyette megállunk, pihenünk (amennyiben ezt a kihűlés kockázata nélkül megtehetjük). Nyáron amúgy is igen korán világosodni kezd, így ha a sötétet átalusszuk (vagy egy menedékben, tűz mellett melegedve átvirrasztjuk), akkor a kora hajnali - nem mellesleg amúgy is a leghidegebb - órákban, kipihentebben, már jó látási körülmények közt haladhatunk. Az éjszakai menet veszélyei gyakorlatilag a rossz látási viszonyokból fakadnak. Könnyebben eltévedhetünk, mert nem tudjuk esetleg mihez tájolni magunkat, és nehezebb az irányt is tartani. Közvetlen környezetünket sem látjuk jól, emiatt eleve nem is merünk olyan határozottan, és gyorsan haladni, és megvan az esélye, hogy rossz helyre, mondjuk gödörbe lépünk, növényzeten fennakadunk, ágakban felbukunk. Bár kicsi a valószínűsége egy ilyen támadásnak, de bizonyos (vad)állatok is veszélyt jelenthetnek (nem kell egzotikus állatokra gondolni, elég egy kóbor kutya is), és mivel sokkal jobbak az érzékszerveik, éjszaka még kevesebb az esélyünk ellenük.
Nem árt, ha nagyobb éjszakai túrák előtt érdeklődünk a helyi erdészetnél – mérsékelten egészséges ugyanis főszereplőként becsöppenni egy nem várt vadászat közepébe. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, minél nagyobb fény és természetellenes zaj, beszéd, kiabálás, éneklés keltésével hívjuk fel a figyelmet a vaddisznótól eltérő személyiségünkre.
Chuck Norris nem fél a sötétben. A sötét fél Chuck Norrisban!
Ez volt az elrettentés, nézzük, mi a helyzet, ha mégiscsak nekivágunk.
Éjszakai menet
Az éjszakai mozgás szerencsére nem olyan félelmetes, mint sokan elsőre hinnék. Alapvetően elég ritka a teljes sötétség – a Hold és a csillagok pedig sokszor elégséges, sőt, néha meglepően erős fényt szolgáltatnak –, gond akkor van, ha például sűrű erdőben kell újholdkor haladnunk egy borús éjszakán. Tisztáson, réten, nyílt terepen azonban általában a természetes fény is elegendő.
Ha adott útvonalon kell mozognunk, a szokásosnál is alaposabban tanulmányozzuk a térképet indulás előtt, és igyekezzünk memorizálni minél alaposabban. Ha tájolónk foszforeszkáló mutatóval rendelkezik, csukott szemmel világítsuk meg zseblámpánkkal pár másodpercig, ezután kihasználhatjuk ezt a tulajdonságot. Elemlámpánk, késünk, kulacsunk legyen ilyenkor is elérhető helyen rögzítve. Ne feledjük el zsebeinket gondosan lezárni, és ezeket időnként ellenőrizni is.
Éjszaka nem annyira feltűnő a hűvösebb miatt, de ilyenkor is folyadékot veszít a szervezetünk gyaloglás során, úgyhogy igyunk minél gyakrabban. Ugyanígy, ha egész éjjel megyünk, a vacsora és a reggeli közé tervezzünk be legalább egy további étkezést is.
A sötétben látás és mozgás módszerét már ismertettük az első részben. Ugyanakkor pár óra alatt a szemünk meglehetősen el fog fáradni, ezért adott esetben rövidebb időszakokra le is hunyhatjuk, próbáljuk ellazítani.
A sötétben még az álmosság és az unalom lehet az ellenfelünk. Előbbi ellen az önfegyelem, a lendületesebb mozgás, netán valamilyen koffein tartalmú ital vagy étel fogyasztása jelenthet megoldást (bár személy szerint sosem éltem ezzel), utóbbira pedig legjobb, ha állandóan lefoglaljuk magunkat. Például lépéseinket számolva becsülni tudjuk a megtett távot, vagy igyekszünk memorizálni a bejárt út jellegét. Ezek a tájékozódásban is segítségünkre lesznek, az ugyanis a legfontosabb, hogy tudjuk, hol járunk és hová tartunk.
Tájékozódás
A mesterséges fényforrások, megvilágított objektumok remek tájékozódási pontként szolgálhatnak számunkra. Időről-időre tekintsük végig az egész látóhatárt, fényforrások után kutatva. A TV- vagy rádióadó-tornyok gyakran eleve a környék legmagasabb pontjára épültek, és nagy területről nyílik rájuk rálátás, így ezeket a legkönnyebb észrevennünk. Megfelelő pozícióból falvak, városok fényeit is láthatjuk, vagy távoli utak gépjármű forgalmát. Magaslati pontokról egyes utcák, utak vonala kivilágításuk miatt néha még jobban kirajzolódik, mint nappal. Ha van térképünk (vagy legalább felületes elképzelésünk a környék földrajzáról), ezek segíthetnek a tájolásban, és segítségükkel ugyanúgy végezhetünk például hátrametszést, mint nappal. Itt nem árt megemlíteni, hogy a hazai turistatérképeken a turistautak sokszor piros vonallal vannak jelölve, de piros fényszűrős elemlámpa mellett ezek egyáltalán nem vagy csak alig látszanak a térképen. Ilyen esetben kénytelenek leszünk szűrő nélkül használni a lámpát.
Azt se feledjük, hogy a sötét éjszakában a fényforrások közelebbinek tűnnek valós helyüknél!
A tájolás alapvető feltétele az égtájak meghatározása. Ez nyilván iránytűvel, tájolóval a legegyszerűbb, de ennek hiányára felkészülve elevenítsük fel a két legismertebb éjszakai módszert is.
Sarkcsillag-módszer: Keressük meg az égbolton a Sarkcsillagot (α Ursae Minoris, más néven Polaris), amely egyébként a Kisgöncöl csillagkép legfényesebb csillaga. Mivel ez majdnem tökéletesen az Északi-Sark fölött, azaz a Föld forgástengelyével egy vonalban található, így mindig az északi irányt mutatja, de ne feledjük, hogy kizárólag a Föld északi féltekéjéről látszik. A Sarkcsillagot a legkönnyebb úgy lehet megtalálni, hogy az igen jellegzetes Nagygöncöl hátsó két csillagát egy képzeletbeli vonallal meghosszabbítjuk, és a két csillagközti távolságot 5-ször rámérjük (de léteznek más módszerek is egyéb csillagképek alapján). Az így kimért hely közelében látható fényes csillag a Sarkcsillag.
Hold-módszer: az előbbinél sokkal bonyolultabban és pontatlanabban, a Hold segítségével is megsaccolhatjuk az égtájak irányát, de ehhez tudnunk kell az aktuális időt, és nem árt némi csillagászati ismeret sem. Itt ismertetett formájában szintén csak az egyenlítőtől északra működik. A Hold-módszer tulajdonképp a Nap-módszerre épül, mely szerint a Nap nagyjából (de nem pontosan) reggel 06:00-kor keleten, déli 12:00-kor délen, 18:00-kor nyugaton, és 24:00 órakor északi irányban látható. (Nyári időszámítás idején ezekhez adjunk hozzá 1-1 órát). Némileg megnehezíti a dolgunkat, hogy az évszaktól, napszaktól és földrajzi pozíciónktól függően a Nap a látóhatár alatt tartózkodik az idő egy jelentős részében, így igen nehéz az irányát meghatározni. Na de itt jön képbe a Hold, amely pont a Nap fényét tükrözi. Ha valaki képes 3D-ben elképzelni az égitesteket, akkor a Hold fázisából máris megállapíthatja a Nap irányát, és abból az égtájakat, mivel azonban ez többünknek nehézséget okozna, nézzünk néhány kitüntetett esetet.
Telihold: Ez mindig pont átellenes irányban van mint a Nap, hiszen ezért veri vissza teljes felénk mutatott felszínéről a fényt. Éjfélkor, mint említettük a Nap pont északi irányban van, a telihold tehát délen, reggel 06:00-kor nyugaton, 12:00-kor északon, 18:00-kor keleten (és persze folytathatnánk a felosztást kisebb szögekre is).
Újhold: Alapvetően a Nap irányában található, csak épp nem látszik, de az előző következő napon, amikor egy nagyon vékony sarló látszik, használhatjuk - még ha pontatlanabb is. Tehát ekkor a Hold ugyanúgy mint a Nap: 06:00-kor keleten, 12:00-kor délen, 18:00-kor nyugaton, 24:00-kor északon található, és a közbenső időpontokban is könnyen számolható.
Első negyed: Ilyenkor félkör, azaz D-betű alakú a Hold. A Nap tehát jobbról süt. A Hold 06:00-kor északon, 12:00-kor keleten, 18:00-kor délen, 24:00-kor nyugaton található.
Utolsó negyed: Szintén félkör alakú a Hold, csak fordítva, azaz C alakú. A Nap balról süt. A Hold 06:00-kor délen, 12:00-kor nyugaton 18:00-kor északon, 24:00-kor keleten látszik.
Ezek tehát kitüntetett napokon és időpontokban vannak megadva. A közbenső időszakokban is elvileg kiszámolhatnánk az égtájak irányát, ám ezt a módszer pontatlansága miatt egyáltalán nem ajánlanám.
Holdfázis/óra | 03:00 | 06:00 | 09:00 | 12:00 | 15:00 | 18:00 | 21:00 | 24:00 |
Újhold | ÉK | K | DK | D | DNy | Ny | ÉNy | É |
Első negyed | ÉNy | É | ÉK | K | DK | D | DNy | Ny |
Telihold | DNy | Ny | ÉNy | É | ÉK | K | DK | D |
Utolsó negyed | DK | D | DNy | Ny | ÉNy | É | ÉK | K |
Használjuk mindig a Sarkcsillag-módszert, a Hold-módszernek igazából csak az előbbi meghiúsulásakor lehet létjogosultsága. (Mondjuk felhős-ködös égbolton, ahol a Hold még látszik, de a csillagok már nem.)
Csoportos mozgás
Éjszakai túrára jobb esetben nem egyedül megyünk, a csoportos mozgás viszont felvet pár további kérdést. Az első rész elején olvasható idézet jól példázza, hogy milyen könnyű elveszíteni egymást, ha csendben kell haladnunk (ellenkező esetben a mozgásból vagy beszédből eredő hangok segítenek) szinte teljes sötétségben. Az egyik legegyszerűbb megoldás erre, hogy kezünket az előttünk haladó vállára tesszük, netán ovis (de épp ezért használható) módszerrel hosszú láncban fogjuk egymás kezét. A módszer hátránya, hogy hosszú távon és egyenetlen terepen meglehetősen nehézkes és fárasztó. Ha jól kivehető úton, ösvényen haladunk, nem pedig találomra a fák között, megoldható, hogy egy kötelet tartunk kézben végig a csoport mentén, ekkor kezünket lógathatjuk is, így kevésbé fárasztó mint a kézrátétel. Kivitelezhető az is, hogy hátizsákunk oldalához vagy a vállpántnál rögzítjük a kötelet, így nem kell kézzel tartani, viszont minden résztvevőtől nagy fegyelmet és összhangot kíván, hogy ne rángassák egymást. Ezen fizikai érintkezéssel történő kapcsolódások nagy előnye, hogy nem történhet meg az, ami a balsorsú Bravó Kettő Nulla járőr tagjaival is megesett az öböl-háborban, hogy a sor valahol megszakad, és egy ember rossz irányba megy tovább, majd az utána jövők őt követik, így kettészakítva a csoportot.
A közvetlen összeköttetés helyett természetesen az is megfelelő, ha hátizsákunk hátuljára fehér, vagy élénk színű rongyot kötünk (vagy valamilyen csillogó, netán foszforeszkáló, vagy zörgő – lásd a felszereléses cikk – dolgot) ezáltal segítve irányunk meghatározásában a mögöttünk jövőnek.
Csoportban mozgásnál a legelső, illetve az első kettő ember az, aki érdemi módon tud a tájékozódással foglalkozni. A két emberből az első legyen, aki az utat, a környezetet, az akadályokat nézi, kémleli. Ő különösen vigyázzon, hogy ne érje felesleges fény, és a terepre, az útra tudjon koncentrálni a megőrzött éjjellátásával. A második ember (legjobb, ha ő a túra vagy a csoport vezetője) pedig lemond erről, cserébe ő nézi a térképet zseblámpával, vagy a GPS, telefon kivilágított képernyőjét. Fontos, hogy néha maguk mögé is tekintsenek és figyeljék, hogy ne szakadozzon szét a menet. A sort szintén egy felkészültebb ember zárja, nála is legyen kéznél lámpa. Feladata, hogy a lemaradozókat gyorsabb mozgásra sarkallja.
Megeshet, hogy egy éjszakai túra során egy szakaszon közúton kell haladnunk. Elevenítsük fel a KRESZ ide vonatkozó részeit:
Gyalogosok zárt csoportjának a közlekedése
22. § (1) Gyalogosok zárt csoportja az úttesten - annak menetirány szerinti jobb szélén - közlekedhet. Hídon a csoport ütemes lépésben nem haladhat.
(2) Éjszaka és korlátozott látási viszonyok között a csoport bal oldalán, elöl előre fehér vagy sárga fényt, hátul pedig hátra piros vagy sárga fényt adó, a járművek vezetői által kellő távolságból észlelhető lámpát kell vinni. Ha a csoport kellően világított lakott területen közlekedik, vagy közvetlenül a csoport előtt és mögött a csoporthoz tartozó, szabályszerűen kivilágított jármű halad, a lámpák használata nem kötelező.
(3) A csoport közlekedésére vonatkozó szabályok megtartásáról a csoport vezetője köteles gondoskodni.
(4) Gyermekek zárt csoportja a járdán, a leállósávon, az útpadkán, illetőleg a kerékpárúton, ha pedig ez nincs (vagy nem járható) - az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések megtartásával - az úttesten közlekedhet.
Nem csak a kresz miatt, hanem ettől függetlenül fontos, hogy a lámpa normális használatát tanítsuk meg túratársainknak is. Gyakran tapasztalom, hogy az emberek fejlámpával gondolkodás nélkül egymás szemébe világítanak. Ez többszörösen illetlenség, hisz az elvakított fél még azt sem látja, kivel áll szemben, ráadásul éjjeli látásának is annyi. Általánosságban lámpát tényleg csak szükség esetén szabad használni, legyen kéznél (fejen), de kikapcsolva. Ha szemünk már adoptálódott a sötéthez, ne tegyük tönkre ezt a lámpa fényével. Ha mindenképp meg kell világítanunk valamit, egyik szemünket tartsuk behunyva továbbra is, mégjobb ha le is takarjuk. Miután kikapcsoltuk a lámpát, újból használni tudjuk megkímélt szemünket, mert így megőriztük az éjszakai látásunkat.
Egy jól sikerült éjszakai kirándulás minden résztvevőnek hatalmas élmény lehet. Készüljünk fel rá alaposan, és minden érzékszervünket kihasználva élvezzük a természet közelségét.
Jó túrázást!
Köszönet a cikk megírásában nyújtott segítségért Montynak! További tippeket éjjeli túrára érdeklődéssel fogadok a kommentek között.