Luxusmenedék - Erdei ágy
Ki ne szeretne kényelmesen aludni? Az ember élete egyharmadát ezzel tölti, nem mindegy hát, milyen körülmények között. Még az erdőben sem.
Ha hosszabb ideig tartózkodunk kinn a természetben egy állandó helyen, akkor érdemes kicsit több munkát rászánni arra, hogy kényelmesen fekhessünk. Az alábbiakban bemutatott menedéktípus egy igazi luxusszállásnak nevezhető erdei körülmények között, az év melegebb részében. Alapvetően egyszerű dologról van szó: magasított ágy és ponyvatető. Éjszakai alváshoz, vagy délutáni ejtőzéshez nemigen találnánk jobbat.
Chuck Norris legszívesebben ilyen ágyban aludna. De Chuck Norris soha sem alszik.
Szükséges anyagok
A pontos mennyiségekről lásd a leírást.
- Megfelelő méretű tetőponyva
- Megfelelő mennyiségű gömbfa építőanyagnak
- Spárga a szerkezet kötözésére
- Ágykötél, ami a fekvőfelületet adja
- A teljes kényelemhez sátorlap, derékalj, hálózsák
Szerszámokat tekintve az alapanyag felvágásához leginkább fűrészre lesz szükségünk, a kiálló ágak lefaragásához balta vagy macseta, esetleg nagyobb kés kell, valamint (gyalogsági) ásó a láb-gödörhöz.
Az építés menete
Az építendő ágyrendszerre nézve a lehetőségek igen szélesek: az elhelyezni kívánt emberek száma, az adott helyszín, a rendelkezésre álló alapanyagok, a rászánható idő, az időjárás, a kényelmi szempontok mind-mind befolyásolják, hogy mit is tekinthetünk optimális megoldásnak, és ezek figyelembevételével milyen változatot is építünk. Ez alkalommal egy kétszemélyes menedéken keresztül ismertetjük az építkezés menetét.
1. Keressünk ideális helyszínt.
Az ideális hely megtalálásához némileg eltérő szempontokat kell figyelembe vennünk a többi menedéktípussal összevetve.
A legfontosabb, hogy a környéken mennyi, az ágy szerkezetéhez szükséges alapanyagot (gömbfát) találunk, nem mindegy ugyanis, milyen messziről kell ezeket odacipelni. A másik dolog, hogy találunk-e néhány megfelelő elrendezésben nőtt erős fát, melyeket beleépíthetünk a menedékbe, ezzel munkát és időt spórolva. Tipikusan az ágyak egyik végét érdemes egy olyan keresztrúdra tenni, melyet fák tartanak. Figyeljünk azonban, hogy még kb. 3 m magasságig ne legyenek oldalágak a fán, ezek miatt a tetőt nem lehetne felhelyezni, valamint, hogy az egész menedék részére rendelkezésre álljon elég tér. A lábak egy részét majd beássuk, ezért nem mindegy milyen a talaj sem, a "sziklára épített ház" kivételesen nem a leghatékonyabb. Jó hír viszont, hogy szinte az összes többi szempont elhanyagolható tényezővé válik. Így az, hogy a helyszín egy ferde domboldal, a talaj egyenetlen, göröngyös, gizgazos, vagy nedves, lényegtelenné válik. Összességében erdős helyen tehát bárhol adottak az építési feltételek.
2. Mérjük ki az ágy és a menedék méreteit.
Az ágy hossza minimum 2 méter legyen, de a 3 méter sokkal kényelmesebb, mert így még a hátizsáknak is jut majd hely az ágy végén. Keresztbe az ágy szélességre ágyanként kb. 1 métert szánjunk, és további 70-80 cm helyet az ágyak közé, ha többet építünk. Az építmény két szélén hagyjunk egy-egy métert, ami fölé még a tetőponyva elér. A kétszemélyes menedék esetén tehát 2*1+2*1 azaz 4 méter széles menedékkel számoljunk. Tehát kb. 3*4 méteres helyre lesz szükségünk menedékhez, és kb. ugyanekkora vagy kissé nagyobb tetőponyvára.
Mint az előző pontnál említettük, hatékony megoldás, ha találunk két fát (legalább 10-15 cm törzsvastagságút), mely egymástól pont a szélességhez meghatározott, jelen esetben 4-5 méterre áll. Erre kerül majd az ún. fejléc-gerenda.
3. Gyűjtsük össze az építéshez szükséges anyagokat, gömbfákat.
Az ágy fő részét képző párhuzamos ágyrudaknak minél egyenesebbnek kell lenniük, és mint említettük, legalább 2 méter hosszúnak. Ágyanként 2 db-al számoljunk, 2 közvetlen egymás mellett álló ágynál, mint jelen példánkban, az egyiket megspóroljuk. Talán ezt az elemet a legnehezebb begyűjteni, mert fontos, hogy egyenes és megfelelően erős is legyen. Legjobb dolgunk fenyőerdőben van. A fenyő könnyű, egyenes és a célnak teljesen megfelel, valamint gyantatartalma miatt jóval lassabban korhad, így kiszáradt fákat sokkal nagyobb arányban találunk, mint más erdőkben. Szükség van egy fejléc-gerendára, ami hosszú, és nagyon erős, ez tartja majd az ágyak és gazdáik súlyát. Ezen felül már csak 2 db lábnak való viszonylag rövidebb oszlopot és egy rövidebb keresztmerevítőt kell szereznünk.
A kétszemélyes menedék esetén tehát a következőkből legózunk:
- 1 db fejléc-gerenda, 5 méter hoszú, 12-18 cm átmérőjű
- 1 db tetőponyvatartó gerenda, 5 méter hosszú, 3-10 cm átmérőjű
- 3 db ágy gerenda, 3 méter hosszú, 8-12 cm átmérőjű
- 2 db láboszlop, 1,5 méter hosszú, 8-12 cm átmérőjű
- 1 db keresztmerevítő, 2 méter hosszú, 8-12 cm átmérőjű
A begyűjtött fákról a gallyakat, kiálló bütyköket faragjuk le
Itt kell megemlítenünk, hogy eddig még akárhányszor építettünk ilyen menedéket, sosem volt szükség élő fák kivágására, kicsit alaposabban bejárva a környéket szinte mindenhol találunk ugyanis elegendő mennyiségben már kiszáradt fákat alapanyagnak.
4. Kötözzük fel a fejléc-gerendát.
Az ágyak, fekvőfelület magasságát ezzel a lépéssel döntjük el, így fontoljuk meg, milyen magasra szeretnénk. A fekvőfelület végül kb. a fejléc-gerenda tetejével kerül majd egy magasságba. Az otthoni ágyunk ritkán magasabb 40-45 cm-nél. Terepen több időt töltve pedig valószínűleg nemegyszer közvetlenül a földön fekszünk. Ezzel szemben ennél az építménynél számunkra a kifejezetten magasan, 80-100 cm-en lévő fekvőfelület vált be leginkább. Ennek előnyeire később visszatérünk. A kötözéshez itt és másutt is a hagyományos keresztkötést alkalmazzuk.
5. Ássuk ki a lábakhoz tartozó gödröket.
A fejléc-gerenda tarja az ágy egyik végét, de a másikon szükség lesz két tartóoszlopra, amit beásunk. Ennek távolsága a már felkötözött gerendától az ágyrudak hossza mínusz 30 cm legyen, egymástól pedig kb. 2 méterre. Leginkább gyalogsági ásót javallunk e célra. A gödör akkor jó, ha a gyalogsági ásó pont belefér (azaz nagyjából 50 cm mély, 15-20 cm átmérőjű). A talaj, illetve a kövek, gyökerek miatt néha meglehetősen nehézkes az ásás. Egy 25-30 cm mély gödörrel már azért belevághatunk az építésbe, de az még nem nyújt tökéletes stabilitást az ágynak.
6. Ássuk be a lábakat.
A gödörbe állítsuk be a már méretre vágott ágylábakat, és ékeljük ki kövekkel, ágdarabokkal, valamint a kiásott földdel. Ügyeljünk, hogy ezalatt függőlegesen álljon. Egy alkalmas hasábfát használjunk tönkölőnek.
7. Kötözzük fel a "lábléc" fát.
A már stabil lábakra könnyű felkötni a keresztrudat. Arra figyeljünk, hogy ennek teteje azonos magasságba kerüljön a fejléc-gerendáéval, hogy az ágy vízszintes lehessen.
8. Helyezzük el és kötözzük fel az ágyrudakat.
A két vízszintes keresztgerendára már feltehetjük a három ágyrudat. Rendezzük el ezeket végleges helyükre, majd rögzítsük. Hasznos szempont, hogy az ágyrudaknak nem kell szükségszerűen párhuzamosnak lenniük, sőt, ajánlott, hogy láb irányába összefelé tartsanak. A fekvőfelületként használt kötél mennyiségét ugyanis nagyban befolyásolja az ágy szélessége, lábnál pedig nincs szükség túl szélesre. Fejnél annál inkább, ott a távolság legalább vállszélesség + 2*10 cm legyen, de nekünk az 1 méter széles vált be legjobban.
9. Kötözzük fel a ponyvatető tartógerendáját.
Mivel az ágyszerkezet már stabil, nyugodtan ráállhatunk, így könnyen elérjük az optimális magasságot, amely mintegy 2,7-3 méteren van. Csapadékos időben ezt és a 11. lépést iktassuk be a 4. pont után, így máris szárazon folytathatjuk a munkát. A tartógerenda helyett természetesen egy kifeszített kötéllel, vagy magának a ponyvának a feszítésével is próbálkozhatunk, ám ez a nagy távolság miatt óhatatlanul belógással fenyeget középen.
10. Kötözzük fel a fekvőfelületet.
A fekvőfelület készítéséhez álljunk be a két ágyrúd közé. Kezdjük fejlécfától. Egy egyszerű csomóval rögzítsük a kötél végét a baloldali ágyrúdra, az azt tartó fejléc-gerendához a lehető legközelebb.
Innentől a következő lépést kell majd ismételgetni: Húzzuk át a kötelet a másik ágyrúd fölött feszesen, majdnem merőleges irányba, ám attól 7-8 cm-el magunk felé eltérve (így az ágy kötélzet sűrűsége megfelelő lesz), és kössünk rá egy egyszerű csomót, úgy, hogy az ágyrúd a hurokba kerüljön. A kötél szabad végének feszítésével, és a csomón föl-le igazításával húzzuk a lehető legfeszesebbre az ágyon áthaladó kötélszakaszt. Majd ugyanezt folytassuk tovább.
Ha a kötél véget érne mielőtt végeztünk, lehetőség szerint zárjuk le egy szorító nyolcassal az egyik ágyrúdon, és ugyanonnan, illetve pár centiméterrel feljebbről indítsunk egy új kötelet.
Kötél: Ágykötélnek legjobb a ruhaszárító kötél, a 3-4 mm-es hegymászókötél, vagy az ejtőernyőzsinór, és hasonló szakítószilárdságú egyéb kötelek. Az ágy szélességétől, az ágyrudak átmérőjétől és persze a szálak sűrűségétől függően 30-60 méter kötélre lehet szükségünk.
A fekvőfelület kötelét kiválthatja egy megfelelő heveder is (értve ezalatt egy kötélszerű, hosszú, ám lapos, több centiméter széles pántot). Ennek feltétlen előnye, hogy mivel lapos, sokkal nagyobb felületen oszlik el a terhelés, így kényelmesebb. A csomózása azonban nem olyan egyszerű, mint a kötélnek, egységnyi súlya és térfogata pedig nagyobb, bár kevesebb is elegendő.
A kötélzetnek feszesnek kell lennie, ezért a sárga szakasz máris javítandó.
11. Tegyük fel a tetőponyvát.
A felkötözött gerendán emeljük át a ponyvát (vigyázzunk a gerendából kiálló esetleges gally-csonkokkal, nehogy kiszakítsák), úgy hogy a nagyobb része az ágy fölé, kisebb része, kb. 80 cm hosszan a gerendán nyúljon túl, azaz egy aszimmetrikus nyeregtetőt alkosson. A ponyva sarkait közeli fákhoz feszítsük spárgával. A ponyva gerince a 2,7-3 méter magasan van elhelyezve, a ponyvának az ágy túlsó vége felé kinyúló része pedig mintegy 2 méter magasan legyen.
12. Béleljük ki és feküdjünk bele az ágyba.
Tegyünk legalább egy, de egyébként az összes rendelkezésre álló sátorlapot az ágyba. Ennek a szerepe, hogy egyrészt egy picit elosztja a terhelést a kötélzeten, másrészt megakadályozza, hogy az ágyba tett apróbb tárgyak leessenek az ágy alá. Egymás mellé épített két ágynál a négyzet alapú sátorlapok nagyjából mindkét ágyat lefedik, ha van kettő is, akkor átlapolva fedjük az ágyat teljes hosszában. Erre jöhet a derékalj, majd a hálózsák maga.
Eljött az ünnepi pillanat. Vegyük birtokunkba kemény munkánk révén jól megérdemelt fekvőhelyünket. Sem a fekvő kötélzetet, sem az ágyrudat nem javasolt egy ponton terhelni, így belefekvéskor támaszkodjunk meg a két rúdon és úgy eresszük le magunkat, hogy akár ülve, akár fekve, lehetőleg minél nagyobb felületen terheljük.
Figyelem! Az ágyba fekvéskor kialakuló, függőséggel járó, terepen soha korábban nem tapasztalt komfortérzet miatt bekövetkezett ellustulásból származó további programterv-módosulásokért a cikk szerzői semmilyen felelősséget nem vállalnak!
Egy beékelt fadarabbal feszesebbé tehetjük a kötélzetet. |
Karbantartás
Az ágy, mint ahogy a legtöbb menedéktípus, rendszeres karbantartást igényel. A legkönnyebben deformálódó dolog a fekvőfelület kötélzete. Ezt 1-2 naponta érdemes átnézni, és a kilógó, elmozdult kötélszálakat megigazítani, megfeszíteni vagy adott esetben újrakötözni. Szintén érdemes átnézni a kötéseket, végignézni az ágyrudakat, nehogy elengedjenek, eltörjenek, bár ilyen velünk, köszönhetően a túlméretezésnek nem fordult még elő.
Ha a kötélzetet kényelmetlennek találjuk (bár ez csak akkor fordul elő, ha rosszul van felrakva), szénával vagy avarral kipárnázhatjuk az ágyat. A töltőanyagot érdemes például sátorlapba tenni, a kötélzet túl ritkás ahhoz, hogy megtartsa.
A kitüremkedések jelzik, hogy hol kell igazítani a kötélen.
Miért is jó ez az ágy és menedék?
Luxusmenedékünk legfőbb előnye természetesen a nagyon kényelmes alvás. Egy kissátorral vagy a kis méretű menedékekkel összevetve például, nem a nedves, hideg és kemény földön fekszünk, illetve sokkal több tér jut egy embernek, felkeléskor és lefekvéskor, továbbá pakoláskor nem kell görnyedezni, kúszni-mászni a sátorban. A sátorban a szellőztetés ellenére is gyakran fülledt és rossz a levegő, itt ilyan gond fel sem merül.
A magas fekvőfelület szintén egy érdekes kérdés. Nekünk ebben a menedékben a kb. derékmagasságba épített felület vált be legjobban. Például reggeli fölébredéskor nagyon kényelmes tud lenni, hogy súlypontunkat csak átbillentjük az ágy szélén és máris talpra érkezünk. Az ágyfelületen elég hely van hátizsákunknak és egyéb felszerelésünknek is, ha ezeket napközben pakolásznánk, szintén kézre esik ez az átlagos asztal magasság.
A tetőponyva alatt ruhaszárító kötelet is kifeszíthetünk, és a fedél alatt száradhatnak ruháink csapadékos időben. Az ágyunk fölé akasztókat, vagy hálót is feltehetünk, felszerelésünk tárolásához. Nem utolsó szempont az sem, hogy a menedék építhető ferde, göröngyös terepen is, a területet nem szükséges nagyon kipucolni, kisebb cserjék, fatuskók, nem okoznak gondot, ha a helyükön maradnak (feltéve, hogy nem akarjuk kihasználni azt a helyet is valamire.)
Függőágy vagy erdei ágy?
Felmerül a kérdés, hogy ha már ágy kell, a függőágy mennyivel egyszerűbb megoldás hasonló körülmények között. Valóban, egy igazán jó, és nagy méretű függőágynak nemigen akad párja. Ezek azok a bizonyos ízlések és pofonok. Vannak, akik függőágyban pont az imbolygás és belógás miatt nem tudnak kényelmesen aludni, vagy mert nem lehet benne hasra fordulni. Ezt némileg kompenzálják a nagy méretű (2-3 személyes) függőágyak, amik azonban pont súlyuk és térfogatuk miatt nem épp optimálisak a terepen való hurcolásra. A ki-beszállásnál, pakolásnál szintén zavaró lehet a függőágy nyúlása, imbolygása. Ezek a problémák nem jelentkeznek a bemutatott ágynál, ugyanakkor tény, hogy az építési idő és munka nagyon komoly hátránya e rendszernek.
Érdekességként megjegyezzük, hogy a brit haderők őserdei ágya („dúcolt ágy”) tulajdonképpen a fenti ágyszerkezet és a függőágy keveréke, mivel ott a vízszintes ágyrudakra húzzák rá a függőágy gyűrűit. Erre az ágytípusra egy másik cikkünkben fogunk kitérni.
További építési megoldások
Az ágy elkészítésénél igen komoly szempont, hogy mennyi idő és mennyi alapanyag kell az egész munkához. Az alapanyag begyűjtése néha elég nehezen megy. Az ágyakat építhetnénk akár teljesen külön, egyenként beásott lábakon. Nem nehéz utánaszámolni, hogy ez mennyi többletmunka volna... Ugyanakkor a másik véglet, hogy az ágy túlsó végét is élő fákra kötözött keresztrúdra tegyük. Ez jó megoldás lehet attól eltekintve, hogy egyáltalán nem könnyű ilyen ideális elrendezésben 4 db fát találni, valamint, hogy ez csak 2 db ágy építésénél lehet jó, különben a közbenső ágyak nehezen megközelíthetővé válnának.
Kettőnél több ágy építésekor a fent ismertetett dupla ágy egymás melletti megtöbbszörözését javasoljuk, ilyenkor mindenki kényelmesen odamehet fekhelyéhez. Egyszerűsítés lehet persze, ha összevonva, további ágyfelületekkel kiegészítve bővítjük a menedéket, és akik a belső ágyakban alszanak, azok vállalják, hogy rendszeresen keresztülmásznak a többi ágyon, vagy a végén másznak ki belőle. Egyik sem kényelmes.
Gyorsíthat az építésen a hosszított kétszemélyes ágyszerkezet. Ez azt jelenti, hogy csak kettő darab, ám dupla hosszú ágyrudat használunk. A megoldás előnye a kevesebb munka, hátránya, hogy ilyen hosszú ágynak való rudat nem mindig találunk, és a tető fedését sem könnyű megoldani a hosszúkás, keskeny elhelyezkedés miatt.
Jelentős időt spórolhatunk, ha egy kisebb (lehetőleg száraz) árok, mélyedés két partjára támasztjuk fel az ágyak végét, ha az árok túl széles, alkalmazzuk a duplahosszú megoldást.
Az ágyakat a talaj fölött több méterrel is építhetjük a fákra. Ennek egyébként azon kívül, hogy még nehezebb megcsinálni, első ránézésre nincs sok értelme, de tény, hogy a hangulata egyedülálló, különösen, ha előtte nézi meg az ember a Kevin Costneres Robin Hood-filmet. Előnye lehet az az esetleges védelem, amit a magasság nyújthat vadállatok, emberek, vagy jelentős árvíz ellen... Az építkezéskor elsődleges célunk az legyen, hogy egy "talpgerendát" kötözünk föl, azaz egy olyan gömbfát, amin állva majd az ágyrudakat tudjuk felszerelni, és ez szolgál a továbbiakban talpazatul, ha ki-be szállunk az ágyunkba.
Az erdei ágy bizonyos módosításokkal télen is tökéletes lehet. Erre egy másik cikkben visszatérünk.
Jó pihenést mindenkinek!
Végezetül
Tudjuk, hogy elsőre meglehetősen bonyolultnak és vesződségesnek tűnhet ez a konstrukció. Tapasztalataink nyomán azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy megéri a fáradságot, illetve, hogy gyorsan elsajátítható építési módszerről van szó. Mi már számtalanszor megépítettük, és tökéletesen bevált, csak ajánlani tudjuk.