Egy korábbi cikkünkben már volt szó arról, hogy mi a teendő, ha medvével futunk össze a szabadban. Gábor barátunk alábbi beszámolójában pont egy ilyen élményt oszt meg velünk. Bár nem úgy tűnik, hogy a cikkben ajánlottak szerint jártak volna el a medve közelében, szerencsére ebből ezúttal nem származott probléma. A beszámolót nagyon köszönjük, és ha bárkinek van hasonló története, azt  is szívesen közzétesszük e blog hasábjain.

Augusztus végén Erdélyben jártunk, felfedezni a Székelyföld megannyi kincsét. Így nem maradhatott ki a Tusnádfürdőhöz közeli Szent-Anna tó sem. A tó egy vulkáni kráterben található, amit dús fenyves ölel körbe. Nem csak a mítoszi Ábel imádta az ilyen zegzugos rengeteget, hanem a medvék is kifejezetten rajonganak érte.

A parkolóban egy tábla figyelmezteti az embert (amit mi csak a visszafelé úton vettünk észre), hogy a környéken gyakoriak a macik, és a társaságukba akarva akaratlanul belefutva a következő szabályokat érdemes figyelembe tartani: első sorban sose vedd fel a szemkontaktust!! De ha mégis sikerül, és a macinak tenyérbe mászósnak tűnik a két szemed világa, akkor érdemes felvenned az embrió pózt: leülve a földre, magad elé szorítva a felhúzott lábaidat - védve a belsőségeidet - arcot a lábak közé, kezet pedig a tarkóra... így talán kisebb sérülésekkel megúszhatod...

De a történet úgy kezdődött, hogy mihelyst kiszálltunk a kocsiból, egy lelkes csapat felhívta a figyelmünket, hogy két fiatal medve hancúrozik a tóhoz vezető úton és ha fürgék vagyunk még elérhetjük őket. Nekünk első halásra leesett az állunk, hogy a medvés sztorik mégis csak igazak lennének, és azon nyomban megindultunk. Sajnos nem találkoztunk velük, és így csalódottan lecsücsültünk a tó partján. A víz kellemesnek tűnt, ezért rövid időn belül elhatároztuk, hogy csobbanunk egyet, és ketten be is mentek az erdőbe átöltözni, aztán kb. 2 perc múlva kirohantak, és ordibáltak, hogy ott van egy medve!!! Erre gyorsan odakaptam a fejem, és azt láttam, hogy a tó parti "strandra" tényleg kiszaladt egy medve, és rögtön megtalálta a kukát, és két lábon neki állt turkálni benne... Ekkor már minden ott lévő emberben realizálódott, hogy gáz lesz, és pikkpakk mindenki felkapta a cuccait és térdeket megrogyasztva farkasszemet nézett a kis barna tüneménnyel, várva, hogy mikor érdemes elkezdeni a futást.

A barátaim belevaló srácok, és rögtön ordibálni kezdtek nekem, hogy: "Gábor, gyere, fotózz le a medvével!" És oda futottak a maci elé kb 20 méterre, majd levetődtek a földre totális extázisban, én meg tettem a dolgom, és készítettem pár képet... Kis idő múlva megjelent egy vadőr, akinél sokkoló volt, és nagy hanggal elkezdte elüldözni a medvét. A mackópajti valszeg már kapott pár csípést a sokkolótól és egyből otthagyta a kukát, majd átgázolt pár ember cuccán és beszaladt az erdőbe.

Később, nagyjából 1 óra múlva, valamivel arrébb egy kutya hatalmas nagy ugatásba kezdett és beszaladt az erdőbe. Mi is gyorsan mentünk utána, és hamar kiderült az emberek ordibálásból, hogy a medve újra visszatért, de immáron párban. Ketten, plusz a kutyával és a gazdájával bevágtunk az erdőbe és próbáltunk minél közelebb kerülni a medvékhez. Végül a sűrű és átláthatatlan aljnövényzetből kiérve kitereltük őket a tó partjára, ahol elég közel tudtunk hozzájuk férkőzni, de még így is tele volt a gatya... Az egyikőjükkel sajnos sikerült felvennem a szemkontaktust, ráadásul kétszer is, de szerencsére nem voltam elég izgalmas a számára.

Pár fotó után magukra hagytuk őket, majd az összes tóhoz lemenő embernek megmondtuk, hogy milyen érdekeset láthatnak, ha időben leérnek. És senkin sem az ijedtség jeleit véltük felfedezni, hanem mindenki bezsongott tőle :)) De azért jobb félni a barna tesóktól :P