A vizestömlő általános bemutatása után szeretnék néhány típust közelebbről is bemutatni, hogy láthassuk, milyen sokféle jellegű és minőségű gyártmány létezik. Az elmúlt öt évben négy különböző változatot próbáltam ki, úgyhogy tanulságos lehet ezeknek a típusoknak a tesztje. Lévén a piac ma már szerencsére ilyen téren is hatalmas, mindez természetesen csak arra lesz elegendő, hogy tudatosítsam, érdemes először alaposan körülnézni, ha ilyesmit szeretnénk vásárolni.

Kezdjük azzal, hogy mindig is szerettem volna zöld tokkal ellátott (vagyis külsőre is természetközeli színű) tömlőt venni. 2004-ben még nem volt igazán nagy választék, és a következő lehetőség adódtak:
-    civil Camelbak, lehetetlen színösszeállításokban (kék-piros-sárga-fekete), magas áron
-    katonai Camelbak, zöldben, igen magas áron
-    M-Tramp márkájú vizestömlő, korrekt áron
Mivel akkoriban nem voltam olyan jól eleresztve anyagilag, illetve még sohasem használtam ilyet, természetesen az M-Trampet választottam, és a tesztet is vele kezdem.

M-Tramp vizestömlő
A tömlő vízhatlan tokja, mely tulajdonképp egy kis hátizsák, zöld, fekete és álcamintás színben volt elérhető. A tok igen jól kidolgozott darab, gyöngyvászon anyaga is elég erősnek tűnt, illetve derék- és mellpánttal is el volt látva. Kívül két kisebb zsebbel bírt, belül pedig vízszintes gumipántok tartották függőleges helyzetben a tömlőt.
Magával a tömlővel azonban akadtak gondok. Először is ivásnál nem lehetett nem észrevenni a plasztikízt, másodszor is a szívócső meglehetősen merev volt. A végén egy foggal összeszorítható szívókupak kapott helyet.
Összességében nem vált be, bár a tokot – más tömlővel – még használtam egy ideig. Ma már alacsonyabb áron jobbak is léteznek, ezért nem ajánlanám senkinek.

Markill vizestömlő 
Ez a példány védőtok nélkül volt kapható a Mountexben, akkori összehasonlításban pofátlanul alacsony áron (olyan 4-5000 forintért). Három méretben létezett, én a 2,5 litereset választottam. A tömlő felső végén egy speciális rúdzár van, amelyet a kívánt tárolókapacitás függvényében húzhatunk rá a tömlőre: ha például csak egy liter folyadékra van szükségünk, akkor lejjebb húzzuk rá a tömlő nyakára. Az ötlet jó, viszont az utántöltést mindez rendkívül megnehezíti, főleg, ha az ember mondjuk teljesítménytúrán vesz részt, és sietne…
A szívócső megfelelően puha volt, a szívóka viszont két, egymáshoz nem rögzített gumidarabból állt, és a belső alkatrész szeretett kiugrani… Egy külön kapható, Camelbak-gyártmányú reteszes szívókát vettem hozzá (lásd a bevezető cikket), kiválóan működtek együtt. A tömlőnek minimális plasztikíze volt. Leginkább a már említett, házi készítésű belső tokkal használtam, illetve néha az M-Tramp saját hátizsákjával.
Ez a típus – leszámítva a rúdzáras megoldást – nekem nagyon bejött. Kár, hogy a tömlő műanyaga mára annyira elöregedett, hogy az alja szétrepedezőben van, és ereszti a vizet. (Be kell valljam, ez lehet, hogy az én hibám; elképzelhető, hogy a használat utáni szárítást túl agresszíven végeztem.) Ez utóbbi problémát hiába próbáltam egy barátom és egy esőkabát-javító (forrasztó) szerkezet segítségével orvosolni. (Azért köszi, Zsiga.)

Web-Tex vizestömlő
Ez a darab már az utóbbi évek „olcsón-de-jót” hullámának terméke, melynek átlagos darabjai közül szinte minden szempontból kiválik ez a tízezer forint alatt is beszerezhető tömlő. Először is nagyon kedves, hogy vállpántos tokban kapjuk, mely utóbb színe lehet olajzöld, brit DPM vagy sivatagi DPM álcamintás. A mellcsattal és D-gyűrűkkel is rendelkező vállpántok vékonyak és keskenyek, és a rajtuk található két gyorskioldós dugzáras csattal magát a tokot is könnyű leoldani. A tömlő és a zsák ötletes módon illeszthető össze, illetve szedhető szét: a kupak alatti peremét kell néhány fokkal elforgatni (időnként nagyon nehezen megy ez a mutatvány), és akkor a tömlőt kiemelhetjük a tok cipzáras nyílásán át. Maga a zárókupak nem emelkedik ki jelentősen a zsák felületéből, vagyis nem fog beleakadni semmibe. A szívócső hosszát véleményem szerint kicsit túlméretezték, bár még mindig ez a jobbik eset. A szívókát porvédő sapkával is ellátták, ami – főleg sivatagi környezetben – nagyon jól jöhet, bár jobban örültem volna, ha ennek színe nem élénk kék.

Ennyi pozitívum mellett szólnék a típus egyetlen igazi hátrányáról is. A gond az vele, hogy két helyen is túl van bonyolítva. Ezek a helyek: a szívócső két vége. A tömlőhöz csatlakozó végénél egy nyomózáras megoldást alkalmaztak, ahelyett, hogy egyszerűen rá kéne húzni a csövet a kilógó csatlakozóra. Hasonló megoldást találunk a szívóka tövében is. Mindkettővel ugyanaz a gond: időnként eresztenek, főleg, ha fizikai behatás éri őket. És ez elég nagy baj… Megpróbáltam szigetelőszalaggal bevonni a kérdéses részeket, de ez nem jelentett tökéletes megoldást. Viszont olyan emberrel is találkoztam, aki nem észlelt ilyesféle problémát a Web-Texnél. Úgyhogy lehet az is, hogy csak én vagyok ilyen balszerencsés…


BCB vizestömlő
A Vaterán keresztül rendelt legújabb vizestömlőm távol-keleti gyártmány. Kétliteres kapacitású, a hozzá kapott hordtok pedig erős, olajzöld gyöngyvászonból készült. Ennek kialakítása kellően egyszerű, de igényes. A Web-Tex gyártmányához hasonlóan keskeny, külön is kicsatolható hordpántokkal bír, melyeken fém D-gyűrűk sorakoznak. Nemcsak a vállon, hanem a tok fenekén is találunk két-két kivezetőnyílást a szívócső számára.
A vizestömlő és a szívócső anyagában is olajzöld, akárcsak a szeleppel ellátott ráharapós szívóka. Plasztikíze minimális. A csőhöz ugyancsak zöld borítás jár. Szerencsére egyszerű, ráhúzós módszerrel kell csatlakoztatni a tömlőt és a csövet, vagyis nincs túlbonyolítva sehol sem. A tömlő és a tok összeillesztése egyszerű: az utántöltő nyílás kupakjának rögzítőgyűrűje leemelhető, ekkor emelhetjük ki a tömlőt a tokból, annak hátsó oldalán. A kupak talán lehetne picit laposabb...
Bár ezt a típust használtam eddig a legkevesebbet, azt kell mondjam, eddig ez a legjobb, és árát tekintve kifejezetten baráti. Mindenesetre, ha bármi értékelhető gond adódik vele, ezt a cikket ki fogom egészíteni.

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT