Elsősorban hosszabb erdei táborozáson lehet arra szükség, hogy ruhadarabjainkat kiakasszuk szellőzni vagy száradni – akár mosás, akár csapadék után. Erre a célra néhány helyben talált fadarabból könnyedén összeállíthatunk egy vállfát is, amely így az adott ruhadarabot nem csak gyűrődésmentesen tartja, de nagyobb felületen érheti a nap és a szél.

Vállfát legegyszerűbben két fadarab összekötésével készíthetnénk, ahogy erről régebben már írtunk is. Sőt, ha csupán a ruhaszárítás a cél, bizonyára egyszerűbb megoldásokat is találunk. Ami a csapolt vállfa készítését indokolja mégis, az egyrészt, hogy zsinór nem szükséges hozzá. (Bár ennek készítéséről is volt szó korábban.) A másik, hogy ez egy remek kis tábori ügyességként kiváló módja a késhasználat gyakorlásának, a finommotorikus készségek, szem-kéz koordináció, egyszóval a kézügyesség fejlesztésének. És végül ha igényesen készítjük el, akkor hazavihetjük magunkkal, mint egy emléktárgyat az adott kiruccanásról – és otthon is használható. De ha a tábor végén eldobjuk, akkor sincs baj – visszakerül a természet körforgásába.

Anyagválasztás

A vállfa alapanyagául kb. hüvelykujjnyi vastag vagy annál kicsit vastagabb ágdarab teljesen megfelelő. A vékonyabb elegánsabb, a picit vastagabbat könnyebb elkészíteni, és a jobb szemléltetés végett a fotókon is egy ilyet mutatok. Kell tehát egy vállszélességű egyenes, vagy enyhén íves darab a tartórúdnak, és egy megfelelően elvágott elágazás a kampónak. Ezek legyenek hasonló vastagságúak.

Használjunk kifejezetten elszáradt vagy letört (de nem korhadt) ágat alapanyagként. Egyrészt mert így még minimálisan sem károsítjuk a természetet egy élő ág levágásával. Másrészt ha frissen vágott fával dolgoznánk, száradáskor az anyag zsugorodik, torzul, és elképzelhető, hogy így a csapolás is elveszti eredeti tartását.

Szerszámként egy kis fűrészre és egy késre lesz szükségünk, bár némi többletmunka árán ebből a fűrész mellőzhető. A méreteket szemmértékre, illetve a darabok egymáshoz mérésével vesszük fel. Nyilván lehetne tolómérővel precízen kijelölni pontos méreteket, de tábori viszonyok közt ez nem életszerű, és úgy vélem, felesleges is.

Megmunkálás

Ha összeszedtük a megfelelő fadarabokat, egymás mellé téve jobban kijönnek az arányok, lehet, hogy még érdemes vágni belőle, itt például a kampót túl nagynak véltem, ezért kisebbre szabtam. Távolítsuk el a kérget, hogy az esetleges anyaghibák még most kiderüljenek, illetve a csapolt felület is így lesz letisztult és megmunkálható. 

A két fadarabot az úgynevezett fecskefark-csapolással illesztjük. Ennek a lényege, hogy az illeszkedő daraboknak mind a kereszt- mind a hosszanti irányú metszete trapéz alakú. Így a terheléstől összeszorulnak az elemek.

A forma kialakításához először faragjuk le a kampó hátoldalát laposra, kb. az átmérő egyharmadánál. Itt nagyon fontos, hogy amennyire lehet, tényleg egy egyenletes felületet alakítsunk ki, ennek kell majd felfeküdnie a keresztrúdon.

Ezután alakítsuk ki a kampó két oldalfelületét, ezek tehát a már említett metszeti egyenlő szárú trapéz szárai. Ez első lépésben ne érjen le még a kampó aljáig. Nagyon figyeljünk arra is, hogy az egész föntről lefelé egyenletesen szélesedjen. Az alsó szakaszon hagyjuk meg teljes szélességében az anyagot, hogy a későbbi finomításnál maradjon még mozgásterünk. 

Most a keresztrúd közepét jelöljük ki, és a kampóra faragott trapéz hátának legkeskenyebb részét mérjük fel a keresztrúdra, és itt fűrészeljük be azt, első körben csak az átmérő harmadáig. (Bátrabbaknak mehet egyből a feléig, de itt is több mozgásterünk marad, ha nem egyből a végleges mélységre vágjuk.) Leginkább ezen a ponton lehet elrontani az egész folyamatot, ha túl szélesre sikerült a bevágás, akkor az egyik alkatrészt biztosan cserélnünk kell.

A befűrészelt szakaszt a kés segítségével tudjuk kivágni. A kés hegyét szúrjuk a vágás végének magasságában a rúdba a fa rostjaival párhuzamosan, és így a vágott félhenger-szerű rész kipattan. 

Figyelem! A kést kifejezetten magunktól elfelé tartsuk, a fadarabot pedig támasszuk meg egy szilárd felületen a művelet közben! Meg a többi balesetvédelmi szabályt is tartsuk be, amit itt most nem részletezek.

A bevágás felülete nem lesz egyből egyenletes, ezért szintén a kés hegyével, kis metsző mozdulatokkal kell azt leegyengetni. Itt is érdemes alapos munkát végezni a jó illeszkedéshez. 

Késünkkel alakítsuk úgy a bevágást, hogy az az anyag belseje felé szélesedjen, azaz ilyen irányban is megjelenjen a trapéz forma. Ez garantálja, hogy a kampó ne tudjon kifordulni az illesztésből.

Finomítás

Most próbáljuk össze a darabokat. Ha eddig jól csináltuk, már látszania kell, hogy ez illeszkedni fog. Viszont az is látszik a képen, hogy a kampót nem lehet eléggé feltolni a keresztrúdon, mert túl széles, és már korábban megszorul. Innentől jön tehát a finomhangolás. Egyrészt a vállfa bevágását kimélyíthetjük még az átmérő közepéig, a már ismert módon, azaz: befűrészelés és a szakasz kivágása. Ettől eleve szélesebb lesz a vájat is a trapéz forma miatt. Másrészt a kampót is lehet még óvatosan keskenyíteni, folyamatosan forgatva és ellenőrizve az illeszkedést. 

A felfekvő felületek legyenek a lehető legegyenletesebbek. Ha minden irányból belenézünk, akkor látszanak az illeszkedési hibák, esetleges kiemelkedések, amiken felfekszik az anyag, mint a fenti képen is. Ezeket faragjuk le. Végül pontosan illeszkedve összeáll a vállfa.

Ha jó munkát végeztünk, akkor a bevágásnak szép szabályos alakúnak, és sima felületűnek kell lennie.

Kiegyensúlyozás és végső simítások

Felakasztva azt látjuk, hogy a függesztési pont eléggé kívül esik a súlyponton. Ez igazából csak esztétikai probléma, mert használat közben, tehát ha felteszünk valamit a vállfára, úgyis az adott tárgy tömege lesz a mérvadó.

Mindamellett a kampó ívének a középső irányba történő szélesítésével javíthatunk a helyzeten. Szintén lefaraghatunk a keresztrúd nehezebb végének az anyagából. Jelen esetben egyúttal az eddig megmaradt kéreg darabokat is igyekeztem eltávolítani a felületről.

Legvégső lépésben pedig a vállfa elemeinek végein lévő éleket kerekítsük, faragjuk le, hogy ezek ne sértsék meg a felfüggesztett ruhadarabot.

Használat

Elkészült tehát a szétszedhető, és így akár a hátizsákban is hordozható tábori vállfánk. Nekem az tetszik benne, hogy milyen egyszerű, és az önszorító megoldás révén mégis mennyire stabil.

Ha nagyon összeszorul a darab a terheléstől, egy ellentétes irányú merőleges ütéssel például egy fatönkön könnyen kilazíthatjuk.

Nemcsak ruhadarabot, de akár a hátizsákot is felfüggeszthetjük erre, hogy a nedves talajtól elemelve szárazon tartsuk, vagy a rovarok, állatok számára elérhetetlen magasságba emeljük. A vállfa jól használható nagyobb sátorban, vagy ponyva alatt is, így akár függőágyas táborozás, cserkésztábor, de egyéb vadonlakó vagy bushcraft rendezvényen is praktikus.

Balesetmentes és eredményes farigcsálást mindenkinek!