A sátorlap kétségtelenül az egyik legsokoldalúbban használható felszerelési tárgy a szabadban. Esőkabát, takaró, sátor, ponyva, menedék - hogy csak párat említsünk az alkalmazási lehetőségeiből. Az alábbiakban egyszerű, rögtönzött függőágy és függőszék készítését mutatjuk be a felhasználásával.

Ebben a cikkben mi a magyar gyártmányú rombusz (vagy háromszög) sátorlapot használjuk, de ugyanígy más sátorlapokkal is elkészíthetőek ezek az építmények. Az általunk használt előnye, hogy a hosszabbik átlója 280 cm, ami már viszonylag nagy a legtöbb sátorlaphoz képest és jó alapot képez egy rögtönzött függőágy készítéséhez..

Függőágy

1. Függőágy építéséhez először ki kell választanunk a megfelelő helyet. Ehhez találjunk két fát, mintegy 3 méter távolságra egymástól. Legyenek elég erősek ahhoz, hogy megtartsanak majd bennünket (vagyis törzsük legalább 10 cm vastag legyen).

2. A két fa között tisztítsuk meg a terepet. Terítsük közéjük a sátorlapot is a leghosszabb átlója mentén. Ebből azt is láthatjuk, hogy megfelelő-e a távolság.

3. A sátorlap végeire erősítsünk kötelet. Jelen esetben 2 db 5 mm átmérőjű, kb. 2 méter hosszú hegymászókötél-darabot használtunk, ami megfelelt a célnak. (Hasonló jellegű 2-3 méteres kötéldarabokat amúgy is sokrétűen lehet használni, érdemes ilyet magunknál tartani terepen.) Legcélszerűbb, ha szorító nyolcast kötünk az összefogott anyagra a sarkától befelé 10-15 cm-re, a sarkat visszahajtjuk erre, ezt az egész dupla réteget a kötéllel áttekerjük, majd a kötelet visszabújtatjuk a hajtások között. Így a vászon anyag elég nagy felületen lesz terhelve, és nem megy tönkre, nem szakad el a feszítő hatástól.

Figyelem! Függőágy készítéséhez soha ne fűzzük a kötelet a sátorlap fűzőlyukaiba, gomblyukaiba, mert ezek kiszakadnának az erős terheléstől.

4. Miután a sátorlap mindkét végére felkerült a kötél a fenti módon, a kötelek másik végét kössük fel a fára. Nagyjából mellmagasságban érdemes ezt megtenni, mert a súlyunk miatt a függőágy közepe meg fog ereszkedni. A fára kötéshez többféle módszert és csomót is használhatnánk. Nekünk teljesen jól bevált erre is a szorító nyolcas, amelynek másik végét azonban le kell zárni, különben szétcsúszik. A fára kötés során figyeljünk rá, hogy a sátorlap és a fa között feszülő mindkét kötél közel egyforma hosszú legyen, és egy magasságba kerüljön. Húzzuk feszesre a köteleket.

5. Itt az idő kipróbálni. Ellenőrizzük még utoljára, nincs-e valami kiálló kő, fa vagy egyéb sérülést okozó tárgy a függőágyunk alatt. Ha leoldódna a függőágy, legalább ne essünk rá semmire. Belefekvéshez álljunk a függőágy közepéhez háttal, és hátunk mögött két kezünkkel feszítsük szét a függőágy két szélét, majd óvatosan ereszkedjünk bele, végül lábunkat is beemelve nyújtózzunk el.

A sátorlap oldalra kihajló maradék anyagát magunkra is hajthatjuk, ez kisebb eső vagy a rovarok ellen önmagában is nyújt némi védelmet, de természetesen sokkal jobb, ha egy külön ponyvát kötünk a függőágy fölé. 

Ez itt egy rögtönzött függőágy, tehát egy alkalmi megoldás. Nyilván nem vetekedhet adottságaiban egy kifejezetten túrázáshoz, táborozáshoz gyártott függőággyal, már csak a kisebb fekvőfelülete és nagyobb tömege miatt sem. Viszont ha nincs függőágyunk, ideiglenes megoldásnak, vagy egy kényelmes nyújtózásra a szabadban, gyors és tökéletes megoldás.

Függőszék
Az egyszerű függőszéket épp úgy kell elkészíteni, mint a függőágyat. A fő különbség, hogy a két fa, melyekre felkötjük, ne 3, hanem csak 1 méterre álljon egymástól. Továbbá legalább 2 méter magasan kell a kötelet megkötni a fán. Ha a két fa külső oldalára felkötünk egy keresztrudat, azzal háttámlát alakíthatunk ki a függőszékhez. Merev keresztrúd helyett azonban a sátorlap harmadik sarkát magasra kötve szintén egy támlát kapunk, amelyben kényelmesebb az üldögélés.