2009-ben jelent meg a tartalmában is igen kiemelkedő, de külalakjában, megjelenésében, kidolgozottságában pedig egyenesen a legszebbnek, legigényesebbnek mondható túlélőkönyv. Ez pedig Colin Towell: Survival Handbook in association with the Royal Marines Commandos - Endurance essentials for the great outdoors című és alcímű kötete, ami magyarul annyit tesz kb., hogy Túlélőkönyv együttműködésben a Királyi Tengerészgyalogsággal - Túlélési alapismeretek a vadonban.
A brit DPM terepszínű borító, a katonai vonatkozású cím, és a szerző hivatása ellenére a könyv kifejezetten civil megközelítésben tárgyalja a természeti környezetben való életbenmaradás fogásait, katonai vonatkozása érdekes módon még csak a felszerelések, vagy a képek terén sincs.

Colin Towell gyermekkorában Sierra Leonében élt családjával, gyakorlatilag az afrikai őserdőben nőtt fel. Ebben az időszakban alakult ki érdeklődése a túlélés iránt, ezen a téren rengeteget tanult a helyi őslakosoktól. 1977-ben lépett be a Királyi Haditengerészethez, ahol abban a szerencsében volt része, hogy túlélési képzésekkel foglalkozó szakemberek közé került. Harckörülmények közötti túlélésből oktatói képesítést szerzett a 22. SAS-ezrednél, és több mint 30 évet töltött szárazföldi, tengeri, sivatagi, őserdei és hideg égövi, illetve fogságban követendő túlélési technikák oktatásával a brit és az amerikai hadsereg, haditengerészet, tengerészgyalogság és légierő tagjainak részére. Ő volt a Királyi Haditengerészet túlélési főoktatója. Szintén főoktatóként dolgozott 3 évig az amerikai haditengerészet SERE (túlélés, bújkálás, ellenállás, szökés) iskolájában, Brunswick Maine-ben.

Szolgált a Falklandokon, Németországban, az Egyesült Államokban, Boszniában és Észak-Írországban, ezen kívül a katonai hírszerzésnél is. A brit SERE-kiképzőiskola tagjaként jelenleg is főoktatója a Királyi Haditengerészet tartalékos állományának és túlélő képzéseket tart oktatóknak, illetve katonáknak egyaránt.
Ez a szakmai múlt, azt hiszem, vitathatatlanul hitelessé teszi ezt a könyvet. Külön elismerésre méltó, hogy a szerző lemondott szerzői díjáról, az őt megillető bevétel a könyvek után teljes egészében egy katonákat támogató szervezethez kerül. 

Még Bear Grylls is tudja, hogy kitől érdemes eltanulni a túlélés törvényeit...

A könyv tartalma 8 nagy részre oszlik:
1. Indulás előtt
Fizikai- és szellemi felkészülés, tervezés, terepismeret, eltérő éghajlati környezetek sajátosságai, felszerelés összeállítása
2. Úton
Térképészet, tájékozódás, tájolás, időjárás, mozgás, haladás különféle terepviszonyok között és különféle segédeszközökkel
3. Tábori fogások
A táborhely elrendezése, higiénia, tűzgyújtási módszerek és tűzfajták, kötél készítés és használat, csomók, vágószerszámok használata (kés, fűrész)
4. Menedékek
Természetes és mesterséges menedéktípusok és kialakításuk a legkülönfélébb környezetekben
5. Víz és élelem
Az emberi szervezet vízigénye, vízkeresés eltérő éghajlatokon, vízszállítás, víztisztítás, főzés a szabadban, ehető növények, halfogás, halfeldolgozás, csapdázás, emlősök és egyéb állatok feldolgozása, madarak elfogása és feldolgozása
6. Vészhelyzetben
Túlélőhelyzetek kezelése, mentőegységek értesítése, jelzőtűz és egyéb jelző módszerek, veszélyes vadak, környezeti veszélyek, túlélés a tengeren
7. Elsősegély
Alapvető elsősegély-ismeretek
8. Függelék
Ehető, mérgező illetve veszélyes állatok és növények

Egy-egy kis fejezet egy duplaoldalra került, de vannak témák, melyek több fejezeten húzódnak keresztül. Ilyen például a tűzgyújtás témaköre amely hét fejezetet is kapott, melyből kapásból kettőt tesz ki - nagyon helyesen - az íjas tűzfúró. Jól áttekinthető módon foglalkozik a kötélkészítéssel és csomókkal vagy például a kés helyes használatával, bár cserébe a fejszékről sajnos nem szól semmit.
Érdekesség az állatok hasznosítása a teherhordáshoz, ezt a témát a legtöbb túlélőkönyv nem említi.
Egy nagyobb szakmai hiba tűnt fel a könyvben, ez pedig a rögtönzött iránytű készítése a 74-75. oldalon. A bemutatott módszerek közül az ütögetés, a hajhoz és selyemhez dörzsölés ugyanis nem fogja a tűt felmágnesezni. Sajnos ez a hibás gondolat más (jobbára a brit katonai eredetű) túlélési könyvekben is felbukkan.

A többi rész közé belekeverve találkozhatunk egy-egy extrém túlélés című fejezettel. Ezek egy adott környezetben (erdőség, hegyvidék, sivatag, dzsungel, tengeren, hidegben) való túléléshez adnak egy-egy döntés-segítő folyamatábrát, tippekkel, illetve ismertetésre kerül egy-egy konkrét megtörtént eset is, mely tanulságként vagy bátorításként szolgálhat. 

Az elsősegélyről szóló rész pár apró hiányosságtól eltekintve nagyon jónak mondható, és a mindössze 20 oldalas terjedelem ellenére ezen a szinten megfelelően részletes is.

Álljon itt néhány kiegészítés a könyvben írottakhoz.
A 260. oldalon a sürgősségi állapotfelmérés résznél a légzés pontban azt a költői kérdést teszik fel, hogy “normális-e”? Sajnos azt nem írják, mi számítana normális légzésnek: röviden a nem erőlködő, nem kórosan ritka, nem zajos légzés. Ugyanitt a keringés vizsgálatnál a pulzust is ellenőrizni kell, melynek értéke normál esetben 60-100 közötti lüktetés percenként.
A 262. oldalon említik a légylárva-terápiát, mint a sebtisztítás túlélő-módszerét. Erről érdemes tudni, hogy ellenőrzött körülmények között, steril lárvákkal szokták végezni, ellenkező esetben a seb további elfertőződését okozhatja, ezért túlélőkörülmények között eléggé kétesélyes lehet a használata. Ugyanezen oldalon a vízhólyag kiszúrását jelző ábránál megjegyzendő, hogy érdemes a szúrást a vízhólyag legalsó részén tenni, hogy a folyadék távozását a gravitáció is segítse, ne csak a kinyomkodás.
A 263.-264. oldalon a vérzések ellátásánál sajnos nem került megemlítésre a nyomáspontok alkalmazásának lehetősége. 265. oldalon az égési sérülés hűtését minimum 10 percre javasolja. A minimum 30 perc jobb.  
(Az elsősegély-fejezet értékelését Exhumator barátunk végezte. Köszönjük szépen!)

A függelék egy részletes, 26 oldalnyi áttekintő táblázat növényekről és állatokról. A képeket hiányolom ugyan belőle, de a latin név legalább nem maradt le (ellentétben Peter Darman könyvével).

Ódákat lehetne zengeni a könyv kinézetéről, lapozgatása önmagában is vizuális élményt jelent. Korábban a legszebben illusztrált túlélőkönyvként a Len Cacutt: Túlélést tudtam volna említeni, de ez ebben a tekintetben (is) felülmúlja. Nem fényképek, hanem színes rajzok tarkítják. Ezek jó része egy speciális eljárással készült: lefotózták az adott témát a valóságban, és azt alakították rajzzá. Így az ábrák lényegretörők, de emellett hitelesek és valóságosak. Érdekesség, hogy a képek túlnyomó többségén maga a szerző van rajta, de az illusztrációk jó részén teljesen átalakították.
Gyakorlatilag minden oldal rendezett szövegdobozokból, fázisleírásokból, táblázatokból épül fel, mindez logikus és remekül áttekinthető formában. Ez az igen alapos vizuális ábrázolás nagyon sokat segít a megértésben. Rajzok terén egy apró hibát lehetne megemlíteni, a tájékozódás szekciónál használt laptájoló ábráin a fokbeosztás számozása finoman fogalmazva izgalmasra sikerült, ám összességében ez elég jelentéktelen probléma.

Sok évnyi túlélés-oktatás során azt tapasztaltam, hogy négy tényező kell ahhoz, hogy egy túlélési helyzetben esélyünk legyen a pozitív végkifejletre: tudás, képesség, akarat a túlélésre, és szerencse. Míg a tudás és a képességek elsajátíthatóak, az akarat a túlélésre egy beégetett tényező, és nem tudjuk, hogy rendelkezünk-e vele, amíg nem vagyunk rászorulva éles körülmények közt. Jól kiképzett, jól felszerelt emberek is adták már fel a reményt túlélhető helyzetben, míg mások, kevésbé felkészülten, rossz felszereléssel is túléltek, csak mert nem voltak hajlandóak feladni.
Bárki, aki a vadonba merészkedik - legyen az egy egyéjszakás táborozás, vagy egy hosszú expedíció - meg kell hogy értse a túlélés alapelveit. Az, ha tudjuk, hogyan maradhatunk életben különleges helyzetekben, lehetővé teszi, hogy végrehajtsuk a megfelelő előkészületeket, megválasszuk a megfelelő felszerelést (és megtanuljuk használni), és gyakoroljuk a szükséges készségeket. Például lehet, hogy tüzet tudsz gyújtani egy öngyújtóval, de mit teszel, ha elromlik? Vagy ugyanígy, bárki kényelmesen tölthet egy éjszakát bivakzsákban, de mit tennél, ha odavész a felszerelésed? A túlélési fogások gyakorlása során szerzett ismereteid segítségedre lesznek abban, hogy felmérd a helyzetedet, fontossági sorrendbe állítsd szükségleteidet, és rögtönözz magadnak bármilyen szükséges felszerelési tárgyat.

A túlélési ismereteket valóságszerű környezetben kell megtanulni és begyakorolni. Száraz anyagokból tüzet gyújtani egy verőfényes napon például igen kevés tapasztalattal jár. A valódi tudás abban rejlik, hogy megértjük, a tűz miért nem gyullad, és találunk rá egy megoldást. Minél többet gyakorolsz, annál többet tanulsz. (Még nem volt olyan, hogy én magam is ne tanultam volna valami újat a kurzusaimon a résztvevőktől.) A megoldáskeresés, és szembesülés a nehézségekkel folyamatosan fejleszti az ismereteinket, és a legtöbb esetben segít kezelni e problémákat, ha újból felbukkannának.

(...)
Legyen bármilyen jó is a felszerelésed, vagy alaposak a túlélő ismereteid, készségeid, soha ne becsüld le a természet erejét. Ha a dolgok nem a terv szerint haladnak, egy percig se habozz megállni és újraértékelni a helyzetet és a fontossági sorrendet. Ne szégyellj visszafordulni, és máskor újból próbálkozni - a kihívás a jövőben is várni fog rád. Legvégül, mindig tartsd szem előtt, hogy a leghatékonyabb módja egy túlélőhelyzet kezelésének az, ha már bele sem kerülünk.

(részletek a bevezetőből)

Az angol kiadás mellett a Dán Királyi Tengerészgyalogság és az Amerikai Cserkészszövetség kiadásában is megjelent. A nagy formátum ellensúlyozására kiadták a könyvet egy kisebb és szövegében is tömörített változatban, Survival Skills címen.
Magyar kiadásról egyelőre nem tudni, pedig ha valami, ez mindenképp egy olyan mű, amit érdemes lenne minél több emberhez eljuttatni.

E könyvnek ha egyáltalán van komolyabb hibája, akkor az az, hogy helyenként nem annyira részletes, mint lehetne, vagy mint az olvasó szeretné. A szerző tájékoztatása szerint ez a könyv kb. a 40%-át tartalmazza annak, amelyet ő eredetileg megírt, mivel a kiadó sajnos kegyetlenül megvágta a művet. Szerintem ezzel súlyos hibát követtek el, mert bár a nagy alakú formátum és a 320 oldal egyáltalán nem kevés, a könyv pedig így is kiválóan összeszedett, ugyanez a színvonal mondjuk 800 oldalon keresztül egyértelműen a világ legjobb, legalaposabb, legszínvonalasabb túlélőkönyvét eredményezte volna. Hogy jelen formájában nevezhetjük-e “a legjobb”-nak, azon lehet vitatkozni, de egy dobogós helyet mindenképp megérdemel a hazánkban is népszerű Gerhard Buzek-féle túlélőkönyv, és John Wiseman SAS túlélési kézikönyve mellett.
Összességében nagyon ajánlom a túlélés, bozótművesség rajongói számára a kötetet. Az angol nyelv ne riasszon el senkit a beszerzésétől, a rengeteg kép, és a rövidre tördelt szövegek gyengébb nyelvismeret mellett is átláthatóvá és emészthetővé teszik. Kötelező darab!

A legigényesebb túlélőkönyv
Survival Handbook in association with the Royal Marines Commandos -
Endurance essentials for the great outdoors
Írta: Colin Towell
Dorling Kindersley, 2009
320 oldal

E cikk megírásában nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok Exhumator, Monty, BDzsi és Harkály barátaimnak, valamint a bemutatott könyv szerzőjének, Colin Towellnek amiért volt kedves háttérinformációkkal ellátni.