A poncsót, mint a túrázós-táborozós körökben sokoldalúsága miatt igen népszerű többfunkciós felszerelési tárgyat (esőkabát, szélfogó, sátorlap, ponyva stb. egyben) aligha kell bemutatni. Szót érdemel viszont egy hasznos kiegészítője, melyet az amerikai haderőknél fejlesztettek ki az 1960-as évek elején.

A poncsóbélés (angolul poncho liner) pontosan az, aminek hangzik: a poncsóba rögzíthető bélés, mely elsősorban könnyű hálózsákot eredményez, de matracként vagy takaróként is remekül használható. Emiatt a katonák között gyorsan népszerűvé vált, bár harchelyzetben az egyik legnagyobb előnye mégis az, hogy igen gyorsan ki lehet belőle pattanni, ellentétben egy hagyományos hálózsákkal. Kialakítása meglehetősen egyszerű: két műszálas réteg között műszálas töltet. Az évtizedek folyamán sokféle színben gyártották, a sima olajzöldtől a legújabb terepszínekig.

Az itt bemutatásra kerülő típus az amerikai változat német másolata. Az amerikai gyártmányú poncsóba tökéletesen, annak német kópiájába már kissé nehézkesebben illeszkedik. Alkalmazása nem túl bonyolult: terítsük a földre a poncsót, külső oldalával lefelé, erre a bélést, és ez utóbbit a szélein található zsinórpárok segítségével rögzítsük a poncsó fűzőlyukaihoz. Így gyakorlatilag egy egyik oldalán vízlepergető takarót kapunk, amelyet könnyebb szívvel terítünk közvetlenül a földre mint azt egy átlagos hálózsákkal tennénk.

Fontos részlet, hogy a bélés gyárilag nem tartalmazza a poncsón jellegzetes fejnyílást, vagyis becsatolás után a poncsó eredeti használata némileg korlátozódik. Aki ilyesmit szeretne, annak át kell kissé szabni a bélést.

Használni többféleképpen is lehet: ha megfelelő derékaljunk van, akkor szimplán takaróként, de szükség esetén, hosszában kettéhajtva jut magunk alá is. Ez utóbbi helyzetben megpróbálhatjuk a poncsó patentjeit is bekapcsolni, hogy valóban zsákszerűvé tegyük. Nekünk ez annyira nem vált be: testesebb felhasználó, vagy több réteg aláöltözet esetén már kicsit szűknek bizonyult. Ilyenkor a patentek közti rések szétfeszülnek, nem képez olyan zárt légteret, mint egy cipzáros hálózsák, így meglehetősen szellős lesz.

A „bebújáshoz” inkább alkalmazzuk az alábbi módszert:
1. Kinyújtott karral kifeszítve emeljük a hátunkra az egészet és húzzuk fel annyira, hogy fejünket kellő mértékig borítsa.
2. A lelógó oldalait egyik, majd másik lábunkra csavarjuk rá kívülről befelé és szorítsuk térdeink közé. Eközben vigyázzunk, hogy a fejünkről se csússzon le, ezt elősegítendő egy kicsit görnyedjünk össze.
3. Feküdjünk le oldalunkra, miközben összezárva tartjuk térdünket. A takaró így egy nagyjából zárt burkot képez rajtunk.

Személyes tapasztalataink alapján valóban hasznos ez kiegészítő. Nemcsak a poncsóhoz, hanem akár hálózsákkal együtt is használható, ha az alacsony hőmérséklet miatt plusz rétegre van szükségünk. Jól beválik, ha csak egy szimpla takaró kell, például autós utazás során, vagy nyári szabadban alváshoz. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy igazán hideg időjárásban nem alkalmas önmagában a hálózsák kiváltására. Anyaga folytán könnyen szárad, viszonylag könnyű, bár kiterjedése összecsomagolt állapotban már meghaladja a kisebb hálózsákok méretét (lásd a képet) - ugyanakkor ez még azért kb fele ekkorára összepréselhető - a gyári tok ilyen szempontból nem a legszerencsésebb hozzá.

Összességében a poncsóbélést egy ajánlott felszerelési tárgynak tartjuk többnapos szabadtéri tartózkodáshoz.