1997-ben jelent meg hazánkban Peter Darman: Túlélés kézikönyv című kötete, amely így az egyik első volt a Magyarországon kiadott, természetbeli túléléssel foglakozó könyvek között.

A szerző brit katonai szakíró, mostanra közel két tucat saját művet sorolhat fel életrajzában, köztük olyanokat, mint a magyarul is megjelent SAS enciklopédia - bár azt Steve Crawford írói néven publikálta. Fiatal kora óta érdeklődik a természet iránt, vidéken nőtt fel, gyerekkorában cserkész is volt, a túlélés azonban csak a hadtörténelmi érdeklődésén keresztül került a látókörébe, katonaként nem nyert ilyen jellegű kiképzést, és személyes gyakorlatot sem szerzett a témában.
A könyv alapkoncepciója az volt, hogy egy kötetbe gyűjtse a világ különböző különleges alakulatainak túlélő fogásait. Az író több tucat hivatalos katonai kézikönyvet és szabályzatot használt fel, rengeteg jelentést áttanulmányozott, többek közt a II. világháború észak-afrikai harcaiból vagy a vietnami háborúból. Feldolgozta például a brit 8. hadsereg és a német Afrika-hadtest veteránjainak visszaemlékezéseit is, vagy a zöldsapkások vietnami tapasztalatait. A szerző ezen kívül munkakapcsolatban állt John "Lofty" Wiseman-nel, a világ egyik legnevesebb túlélési szakértőjével is, aki a magyarul is megjelent SAS Túlélési kézikönyv című könyv szerzője (érdekes, hogy mennyire változatos címeket tudnak adni a túlélőkönyveknek...), és a tőle tanult dolgokat is felhasználta.

Bocsánat, de nekem erről valami olyasmi jut eszembe, hogy: a Napsugár Óvoda középsőcsoportosai még télen is naponta több órát játszanak a szabadban, így az öltözködés mestereivé váltak. Az ő tanácsaikat követve hidegben is kimehetünk az utcára.

A Darman-könyv alcíme, köszönhetően a fenti koncepciónak végül ez lett: Sajátítsd el a túlélés fortélyait a világ elit fegyveres alakulatainak tippjei segítségével. Maguk a tippek aztán tényleg ott vannak minden második-harmadik oldalon, az alapszöveg közé ékelve. És tagadhatatlan, hogy hasznosak, de az állandósuló, semmitmondó és közhelyszámba menő rengeteg dicsőítő megjegyzés, amely minden egyes tippsorozat bevezetőéjét képezi, egy idő után az agyára megy az embernek.
Az Egyesült Államok Hadserege az elmúlt évtizedek alatt nagyon jól elsajátította a túlélési technikákat. - Az SAS katonái akár a legvisszataszítóbb, ehetetlennek tűnő állatokból is ízletes, tápláló ételt tudnak varázsolni. - A SAS katonái erős, ellenálló menedéket tudnak építeni, melyek minden körülmények közt megfelelnek. - Oroszország rettenthetetlen, hideg égövi harcokra felkészített katonái a Föld e hideg területein is nagymesterei a túlélésnek.

Ez kicsit olyan, mintha mondjuk egy elsősegély könyvben olvasnánk az alábbiakat: A SOTE Sebészeti Klinikájának orvosai valódi mestereivé váltak a vakbélműtéteknek. Ha követed a tanácsaikat, van egy kis esélyed, hogy neked is sikerül. - ez azért kicsit bizarr, nem?

Lássuk, milyen fejezetek kerültek a könyvbe:
A túlélés lélektana, ruházat, felszerelés, utazás külföldön, víz, tűz, élelem, menedék, kötelek, hurkok, fegyverek és szerszámok készítése, elsősegélynyújtás, tájékozódás és jeladás, a természet erői: hideg égöv, hegyvidék, sivatag, trópusok, tenger.
Mint látható, ez alapvetően lefedi a klasszikus túlélőkönyvek témaköreit. A fejezetek tartalmai keverednek itt-ott, mert a hegyi részben is találunk kötéltechnikákat, az egyes égtájaknál pedig az ottani ehető növényekre is kitér, valamint az egészségügyi tanácsok is vissza-visszatérnek.
Az utazás külföldön című rész kissé kilóg a sorból, mert a könyv többi része a természetben való túlélésről szól, míg ez egyértelműen a civilizációs konfliktusokat emlegeti. Ezzel belekapott egy nagyobb témába, amiből viszont csak egy kis szeletet közöl. Hiszen ennyi erővel kitérhetne akkor az urbánus túlélés számos egyéb területére is, mint az önvédelem, emberek előli rejtőzés, járművek használata stb.
A rengeteg jótanács és hasznos ötlet mellett néhány helyen találkozunk pontatlansággal vagy mára elavult nézetekkel.
A barométert, légnyomást taglaló tippek közt olvashatjuk: Ha a légnyomás növekszik és a déli szél nyugatira, majd északira fordul, jó idő köszönt majd ránk. Ez például biztosan nem igaz ebben  formában a bolygó összes pontján, tehát ilyet nem lehet általánosan állítani.
A kullancsok tekintetében a könyv a zsíros krémmel való bekenést említi, amely ellentétes a tudomány mai állásával, ugyanis jelen ismereteink szerint a kullancsot minél gyorsabban és egyszerűen ki kell szedni, minél közelebb megfogva a bőrhöz, hogy legfeljebb a feje tudjon beszakadni.

Az elsősegélyről szóló fejezet alapvetően korrektnek mondható, de meglehetősen szűkös, ezen a téren különösen ajánlott további - orvosi - szakirodalom tanulmányozása. A 107. oldalon említett szívmasszázs végrehajtásánál azt írják, egy óráig is folytassuk. Érdemes tudni, hogy ez igen fárasztó feladat, így egy ember önmagában vélhetőleg sajnos képtelen lesz egy órán keresztül csinálni. Ha többen vagyunk, válthatjuk egymást, és ha van rá mód, egy órán túl is folytassuk. A 110. oldalon ismertetett gégemetszés latin neve valójában conicotomia, az ott szereplő cricothyreotomia helyett. A 115. oldalon mutatják be a szorítókötést, ezt azonban a legújabb orvosi gyakorlat már nem ajánlja, mivel a maradék vérkeringést is leállítja. Helyette a fedőkötés javasolt.

A könyv angolul számos kiadást megért, eredeti címe The Survival Handbook, ugyanakkor The SAS Survival Handbook néven is kinyomtatták, amivel egyébként maga a szerző sem értett egyet, már csak azért sem, mert korántsem csak az SAS túlélési ismereteit szőtte bele művébe.
Magyaron kívül még német, holland és lengyel nyelvre is lefordították. A magyar kiadásban (az eredetit nem volt szerencsénk tanulmányozni) számomra igen bosszantó A CSUPA NAGYBETŰKKEL ÍRT SZAVAK ÉS SZÖVEGRÉSZEK léte, mert nehézkessé teszik az olvasást, és kissé igénytelenítik a művet. Akad néhány kisebb fordítási hiba is, a Királyi Tengerészgyalogság helyett Királyi Haditengerészet szerepel, "az USA különleges alakulata" alatt pedig valószínűleg a szárazföldi hadsereg Különleges Erőit kell érteni.

A könyv rajzai fekete-fehérek és meglehetősen vázlatszerűek. Ez önmagában nem lenne baj, a legtöbb eléggé kifejező így is, de pl. a növények, vagy a gombák bemutatásánál, ahol akár egy színárnyalaton is múlhat a különbség élet, vagy halál közt, talán nem teljesen elhanyagolható egy ábra minősége. (Pedig ezt már a 20 évvel korábban megjelent Természetjárók enciklopédiájában is megoldották színes lapokkal.)

Pont ugyanezeknél hiányolom az egyes fajok latin nevét is. A növényeknek számos neve ismert, még egyazon nyelven belül is, így egy szimplán angolból magyarra lefordított néven nevezett növényben nem feltétlenül lehet megbízni. Ezzel szemben a latin megnevezés alapján már tökéletesen azonosítható a faj, így a fordítás is megbízhatóbb lehetne, és más szakirodalomban is volna lehetőségünk utánanézni az adott növénynek. Idevágó példa az ehető sivatagi növények közt emlegetett akác. A nálunk (fehér) akác néven ismert fa nem sivatagi növény, ráadásul a virágán kívül a többi része mérgező. Erős a gyanúm (bár sajnos az eredeti kiadást nem volt szerencsém megnézni), hogy itt az ún. akáciáról lehet szó, mely kifejezetten melegebb vidékeken él és széleskörűen hasznosítják az élelmiszeriparban. Vajon hány hasonló elírás lehet még?

Az említett hibák ellenére - melyek talán kicsit túl lettek hangsúlyozva ebben a cikkben - igen hasznos a kiadvány, a klasszikus túlélés összes fő területét említi, az ötletek jelentős része pedig mégiscsak használható és igaz. Ezzel pedig máris több szempontból felülmúlja a korábban bemutatott Len Cacutt-féle Túlélést. Nem bánja meg, aki beszerzi és elolvassa, de akik nem akarják a forgalomban lévő összes túlélőkönyvet felvásárolni, csak egy jó kell nekik, azoknak ehelyett inkább Gerhard Buzek: A túlélés kézikönyvét vagy a már említett John Wiseman: SAS Túlélési kézikönyvet tudnánk ajánlani.
Az elsősegély fejezet elemzéséért köszönet Exhumator kollégának. A háttérinformációkért külön köszönet a könyv szerzőjének, Peter Darmannek!

Túlélés kézikönyv (The Survival Handbook)
Írta: Peter Darman
Hajja és Fiai, 1997
256 oldal