A túlélés törvényei (1x01) és a valóság
Magyarországon és világszerte egyaránt igen népszerű filmsorozat A túlélés törvényei - eredeti nevén Ultimate Survival, másik eredeti nevén Man vs. Wild, harmadik eredeti nevén Born Survivor. A műsor központi figurája Bear Grylls, egy bevállalós, vagány, sportos brit fiatalember, akit a bolygó legelhagyatottabb részein dobnak le minimális felszereléssel, azzal a céllal, hogy maradjon életben és 5 napon belül jusson el valamilyen emberlakta helyre. Első ránézésre a műsor igen izgalmasnak és tanulságosnak tűnik. Ebben és a tervek szerinti esetleges további cikkeinkben kísérletet teszünk arra, hogy végigelemezzük A túlélés törvényeit, és levonjuk a tapasztalatokat a különböző szituációkból.
1. nap
Bear Grylls egy szép szeptemberi napon repülőből ugrik ki a Sziklás-hegység kanadai határhoz közeli részén ejtőernyővel. Mindjárt akad egy kis gond a földetérésnél, mert fennakad egy fán az ernyőnél fogva, mintegy 20 méter magasan. Azt állítja, ez a második problémás ugrása élete során, az előzőnél a gerincét törte. Végül a mentőernyő segítségével lemászik pár métert, majd leugrik.
Egyébként mielőtt valaki megrémülne, hogy szerencsétlen Grllyst már az első rész legelején milyen megpróbáltatások érik, mindenkit megnyugtathatunk: a valóságban a fára utólag húzták fel, nem az ejtőernyővel zuhant oda, (furcsa is lenne, hogy hogy sikerült volna egy összegyűrt ernyővel "beugrania" egy fa legalsó ágára...)
és természetesen biztosítva volt. De a lényeg, hogy szerencsésen lejutott, így végre elindulhat a civilizáció felé. Az mondjuk érdekes, hogy az elején azt mondja, legalább 20 méter magasan van, de miután lemászik a mentőernyőn kb. 4 métert, már csak 6 méterről kell leugrania, tehát az a hangoztatott 20 méter legjobb esetben is legfeljebb 10 méter volt... Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy talán nem lett volna lehetetlen úgy lejönni a fáról, hogy az ejtőernyő, vagy legalább a mentőernyő jó részét megtartsa, amely takaróként kifejezetten jól jött volna a hideg éjszakákra. Grylls végül mégiscsak szerez egy kevéske ejtőernyőzsinórt, nagy kár, hogy nem derül ki hogyan, mert kés állítólag nincs nála, anélkül meg nem lehet egyszerű levagdalni.
A következő jelenetnél álljunk meg egy pillanatra. A túlélés törvényei sorozat legelső részének - amely a pilot epizód volt - kapásból két változata is létezik, tartalmilag néhány százaléknyi eltéréssel. Ugyanis az első verzió körül támadt egy kis botrány, így utószerkesztéssel finomítottak némileg a tartalmon. A második változatban felbukkan két túlélési szakértő, akik úgymond nyomonkövetik a főhőst "a képernyőn keresztül," és vészhelyzet esetén rádión kapcsolatba lépnek vele. Talán kicsit közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk, egy notebookon visszanézik a műsort, és kommentálják a látottakat. Szerepük elsősorban arra terjed ki, hogy megmagyarázzanak bizonyos történéseket, érdemben nem sokat tesznek hozzá a filmhez.
Érdemes tudni, hogy Edward Michael Grylls (a Bear a beceneve) valóban nem mindennapi fizikumú sportember. 1974-ben született, szolgált a brit SAS-ben, amelynek már a felvételi válogatóján is csak a jelentkezők töredéke jut át. Aki elvégzi, tagadhatatlan hogy tud valamit. 23 évesen, felépülve egy gerinctörésből, megmászta az Everestet. Jet-skivel egy hónap alatt megkerülte Nagy-Britanniát. Néhány társával egy gumicsónakkal átkeltek a Jeges-tengeren Kanada és Skócia között, és még jónéhány extrém kaland köthető nevéhez. Az biztos, hogy erre a túlélős műsorra keresve se találtak volna nála alkalmasabb főszereplőt. Hogy ilyen alapok után mit sikerült tv-sztárként felmutatni, az talán kiderül a cikkből...
2005-ben állítólag egy 11 éves cserkész tévedt el a környéken, végül négy nap múlva szerencsére megtalálták, alig 5 mérföldre a táboruktól, erősen kiszáradva. (Tényleg szőrszálhasogatás, de ezt a magyar szinkronban 4 mérföldnek fordították. Még ennél is jobb, amikor a Sziklás-hegység területét 2000 km²-nek fordítják. Csak néhány nagyságrenddel nézték el, az angolban még 750000 négyzetmérföld szerepelt.) Ha nem júniusban történik mindez, a kihűlés végzett volna vele. Elhangzik az általános jótanács: ilyen eltévedés esetén maradj nyugodt, és agyalj ki egy jó tervet. Grylls terve az, hogy körülnéz, betájolja magát és keres egy folyót.
Az sajnos nem derül ki, hogy a műsorban szimulált helyzetnek egész pontosan mi is a kerettörténete, azaz milyen túlélőszituációt próbál bemutatni. Az ember aki sétál az erdőben és eltéved? Vagy lezuhan a repülője, lerobban az autója? "Eltéved" ejtőernyőzés közben? Ezen a kérdéskörön kissé gyorsan továbblép a film, pedig ezek egyáltalán nem lényegtelenek az adott szituációban megfelelő cselekvési stratégia kialakításához.
Azért is érdekelne ez, mert ereszkedés közben, azt hiszem, bőséges ideje lett volna Gryllsnek tanulmányozni a vidéket, és megjegyeznie, merre vannak például utak, folyók, és a földetérés után nem okozhatott volna gondot igen határozottan célbavenni ezeket. Kíváncsi volnék mi oka volt rá, hogy nem tette.
Eltévedés esetén valóban jó terv lehet, ha próbálunk egy patakot, folyót találni, amelyet követve egyre nagyobb vízfolyásokhoz érkezünk, és előbb-utóbb emberlakta helyre jutunk, vagy legalább találunk egy utat, amely oda vezet. Azt azonban meg kell említeni, és ez a filmből sajnos kimaradt, hogy a legtöbb esetben, ha eltévedünk, kintragadunk a vadonban, akár egy kiránduláson (itt most persze nem egy pilisi sétára gondolok), akár egy autó- vagy repülőbalesetben, a legjobb, amit tehetünk, hogy a helyszínen maradva a körülményekhez képest kényelembe helyezkedünk, miközben valamilyen jelzéssel hívjuk fel magunkra a figyelmet és megvárjuk amíg a mentőalakulatok, esetleg a társaink, akiktől elszakadtunk, megtalálnak. Elindulni csak akkor van értelme, ha tényleg semmi esély arra, hogy keressenek minket. Bear Grylls mindenesetre nekivág a vadonnak.
A Sziklás-hegységben a mondás szerint csak két évszak van: június és tél. Mivel már délután 5 elmúlt, Grylls szerint a legfontosabb dolognak az tűnik, hogy építsen egy menedéket éjszakára és harapjon valamit. Előbbinek neki is lát, egy sima egyszemélyes, A-alakú, hosszúkás menedéket emel. A gerincrúdra ágakat támaszt, azokra moharétegek kerülnek, melyek jól szigetelnek szél ellen, valamint a fenyőtűk a menedék alján a talajtól. [Olvasd el cikkünket egy hasonló menedék építéséről.]
Mivel szükség van valamilyen vágó eszközre is, Grylls kőből pattint magának egy élesebb darabot, amely kés gyanánt szolgálhat. De nocsak, mi folyik a háttérben? Én nagyon úgy látom, hogy patak. Erről mintha nem esne szó, pedig az előbb még az volt a terv, hogy egy patakot kell keresni, és azt követni.
Építés közben egy korhadó farönk alól - finom falat - ezerlábú kerül elő, mely a százlábúval ellentétben (amely egyébként ragadozó, és ráadásul mérgező csípésű) sokkal békésebb jószág, így a műsorvezető le is nyeli gyorsan. Szerintem ízeltlábúakat célszerűbb lenne hőkezelve fogyasztani, hogy a parazitáik elpusztuljanak, és leégjenek az apró, irritáló szőrszálak, de itt most fő a látványosság. Élő ezerlábú evése: 
Az egész filmsorozat visszatérő eleme, hogy Bear Grylls a nyugati civilizációban szocializálódott átlagember gyomrához mérve meglehetősen gusztustalannak tűnő dolgokat csinál vagy iszik és eszik. Természetesen megmagyarázza ezek nélkülözhetetlenségét, de lássuk be, jórészt öncélúak, a műsor nézettségét igyekeznek növelni. Az egyes részek jobb összehasonlíthatósága végett ilyen kis öklendezős arccal
Szintén 1-3 fekete koponyát
Ezen felül egy ilyen kuncogó pofával
Na de esteledik, itt az ideje tűzifát gyűjteni. Hopp, egy csörgőkígyó csúszómászik ott! Grylls gyorsan agyoncsapja egy bottal. Tekintsünk el most attól az apróságtól, hogy kiszivárgott hírek szerint már pont eléggé döglött volt szegény korábban is - úgy talált rá a forgatócsoport az út szélén. (Bár ez a filmen is elég jól látszik a kígyó mozgásából.)
Grylls ezután tüzet rak, meggyújtása a kézi tűzfúró módszerrel történik. A film szerint erre ott ez a legjobb módszer , ami nem felel meg a valóságnak. A tűzfúrás folyamatát meglehetősen rövid ideig látjuk, különösen, ha hozzátesszük mennyire nehéz eljárásról van szó. A módszer egy hatékonyabb változata az ún. íjas tűzfúró, amikor nem a kezünkkel, hanem egy botra feszített zsinórral forgatjuk a pálcát. Hogy miért nem azzal él Grylls, az szinte érthetetlen, hiszen ehhez elvileg minden alapanyag rendelkezésre állt, így ejtőernyőzsinór is. Viszont azt meg kell itt említeni, hogy inkább finom por, mint a filmen látható nagyobb parázsló fatörmelékek keletkeznek a fúrás közben. Így aztán félve gondolok arra az esetre, hogy a filmben látott parazsat esetleg egy már égő tűzből tették oda, mint ahogy a fúrófej is meglepően elszenesedett állapotú... De abban tényleg igaza van, hogy nagyon nehéz így a tűzcsiholás, ezúttal még neki sem ment magától...
A kígyót a kőkéssel feldolgozza, majd nyárson sütögeti. Az ehetetlen részeit nagyon helyesen elégeti, hogy a maradványok ne vonzzák oda az erdei vadakat. Elmond egy medvés rémtörténetet majd kész is a vacsora, utána pedig nyomás aludni.
Döglött kígyó agyonverése, nyúzása, belezése, megsütése, megevése:
Éjszaka hősünk felébred valamilyen állati neszre. Grylls azon tanakodik, hogy vajon egy medve lehet-e az illető, annál is inkább, mivel a vidék állítólag tele van grizzlykkel. Mondjuk volna rá egy söröm, hogy csak az egyik operatőr ment épp kétbetűs kitérőre, de ez csak rosszindulat. Volt. Először. Mert mit olvasni netszerte a beszámolókban? Hogy az egyik stábtag beöltözött medvének, és ő ijesztgette a főszereplőt, természetesen az előre megírt műsorterv alapján. Grylls nehezen viseli ezt a lelki feszültséget. Végül elül a nesz, mert - a feltételezés szerint - odébbállt a medve. De talán visszatérni támad kedve, így a műsorvezető inkább kimászik a menedékből és menekülni kezd a feltételezett grizzly elől.
Ketten jönnek az erdőből, az egyik futva, a másik Medve Grylls. A filmből kimaradt azon információ, hogy a medve korántsem egy lassú élőlény, rövid ideig 40-50km/h-val is tud szaladni, így tulajdonképp nincs olyan ember a földön, aki lefutná. Talán csak Chuck Norris, de ő meg inkább egy pörgőrúgással végezne Maci Lacival. (Bár ezen filmrészlet alapján, még neki sem könnyű a helyzete.)
Grylls menekülés közben megáll egy percre és elmondja a Sarkcsillag alapján való tájékozódás klasszikus módszerét. Így legalább van a medvének esélye, hogy utolérje. Ám ez nem történik meg egyelőre, Bear Grylls azért megy tovább egész éjjel. (Ide kapcsolódva hadd ajánljam saját cikkeinket is az éjszakai túrázás és tájékozódás rejtelmeiről.)
Felelevenítve a közelmúltban ismertetett írást a medvékkel kapcsolatban, láthattunk itt pár dolgot, amit Grylls nem túl jól csinált. Először is a vacsoráját a menedék mellett sütötte. Ezt tilos, mert az ételszag odavonzza az állatokat. Legalább 30 méter, de más források sokkal nagyobb, több száz vagy akár 2 km-es távolságot is javasolnak a menedék és az étkezés/sütés helye közé. Aztán ha már kivárta, amíg odébbáll az állat, miért volt szükség ekkor elindulni az éjszakába? Ha eddig nem támadta meg a medve, mi oka lenne rá, hogy először elmenjen, majd visszatérjen és utána támadja meg? Ezen kívül sötétben elindulni egyáltalán nem jó ötlet. Ha ugyanazzal, vagy másik medvével akadnánk össze, akkor még az egyetlen valamire való érzékszervünket, a szemünket sem tudjuk kihasználni a sötét miatt, így saját esélyeinket rontjuk, és akkor még nem is szóltunk a többi veszélyről. Ezen kívül nem lett volna szabad rohannia sem Gryllsnek, mert a menekülő zsákmány még az amúgy békésebb macikban is bekapcsolhatja a ragadozó üzemmódot, ráadásul mint már fentebb is elhangzott, esélye sincs, hogy lefussa.
2. nap
Már kivilágosodott, amikor egy földkupacból kikapar reggelire 3 db földigilisztát, amely 80% fehérjét tartalmaz, míg a marhahús csak 20%-ot. (Szerintem erre az infóra valami gyorsétterem is lecsaphatna: "Kérek két Gilisztás Burgert! - kevesebb zsír, négyszer annyi fehérje!") Ebből az egyiket benyeli, a másik kettőt "elteszi későbbre". Ha már giliszta a menü, érdemesebb volna összeszedni egy jópár darabot, kimosni, megtisztítani és megsütni őket, mint hogy nyersen, földesen egyet legyűrni és szaladni tovább. Hiszen az előbb még arról volt szó, hogy mennyire megéhezett és kell az energia. Ja, és hogy magyar szinkronban miért "féreg"-nek fordították a földigilisztát, annak csak a fordító a megmondhatója...
Élő, sáros földigiliszta elfogyasztása:
Ezután hallunk pár érdekességet az időjárásról - ez a rész a második verzióból már kimaradt. Grylls egy patakhoz érkezik. És annak partján felfedezi egy medve lábnyomát. Megállapítja, hogy csak néhányórás a nyom, és bizonyára a tegnap éjszakai medve szórakozik vele. Ez egészen logikus, hiszen a medve bizonyára előreszaladt, kiszámolta, hogy pár órával később merre jön majd a druszája és ezért otthagyta lábnyomát.
Bár fenyegetettségnek semmi nyoma, ha egyszer grizzly járt itt órákkal ezelőtt, akkor ugye menekülni kell ismét. Egy lejtőn ugrálva-csúszkálva szalad lefelé. Sajnos egy medvét továbbra sem tud senki lefutni, az ilyen meredek sziklás talajon meg amúgy sem célszerű eszetlenül rohanni. Elég egy rossz mozdulat, és összetörjük magunkat a világ végén - egy valódi túlélő helyzetben ez megengedhetetlen. (Arról nem is beszélve, hogy ezek után a vérszomjas medvének terített asztalt jelentenénk...) Továbbá ilyen sziklákon való csúszkálással ruházatunkat, lábbelinket is hamar leamortizáljuk, pedig arra még szükségünk lehet. A nagy rohanásban Grylls akkora lendületet nyer, hogy alig tud megállni a lejtő végén tátongó szakadék szélén. A fékezéskor valahogy összemaszatolódhat, mert itt már fekete koromcsíkok vannak az arcán és a pulóverén, holott néhány képkockával előbb ezek még nem voltak rajta.
A szakadék előtte mintegy húsz méter mély, az alján egy sebes folyó folyik. Bear Grylls szerint az egyetlen lehetősége a továbbhaladásra az, hogy leugrik. Namost ezt kifejezetten tilos: ismeretlen, sziklás terepen vízbe ugrani, pláne ilyen magasról, pláne felhevült testtel a menekülés után egy jéghideg hegyi folyóba... Nagyon könnyen csonttöréssel vagy holtan találhatjuk magunkat egy felelőtlen ugrás után. Sokkal jobb körbe, visszafelé menni, vagy legvégső esetben megtalálni a módját a sziklákon való lemászásnak. Ha tényleg üldözne a medve, mint ebben az izgalmas akciófilmben is sejtetik, nagyobb eséllyel maradunk életben, ha megpróbáljuk elijeszteni, mintha levetjük magunkat a szikláról. De ráadásul a medve továbbra sem jelentkezik, így aztán még a filmben sincs semmi oka arra Gryllsnek, hogy leugorjon. (Bár szívem szerint erre 5 koponyát adnék, annyira égbekiáltó.) Az utószerkesztett verzióban belátták, hogy ez azért tényleg erős, így megpróbálják kimagyarázni, de ez minden szempontból eszméletlen felelőtlenség. Természetesen a forgatáson előre leellenőrizték a folyómedret, de pont ez az, ami nem fog megtörténni egy éles helyzetben. Persze az ugrás az önmagában látványos és vagány dolog, de ennek semmi köze a túléléshez.
Mindez azért is kellett, hogy a folyó majd elmossa a nyomait, így a medve nem tudja szag alapján követni. Bár a víz valóban elmossa a szagot, a felszínén lebegve azonban még sokáig megmaradhat. Így aztán ha nincs nagyon lemaradva a medve az üldözés során, nem garantált, hogy ezzel lerázza. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a medvének elég jó a látása is, nem feltétlenül a szagnyom alapján követi zsákmányát.
Grylls kicsit odébb kimászik a folyóból. Hogy a ruháját mikor és hogyan szárítja meg, az nem derül ki, pedig ilyen hűvös hegyi terepen ez egyáltalán nem mellékes, és pláne nem gyorsan megoldható feladat. Egy elhagyatott táborhelyen néhány üres konzervdobozt és egy nejlonzsákot talál, el is teszi, mert még jól jöhet. Ezután bemutatja a gyékényt, mint gyakori és sokfelé megtalálható növényt, melynek buzogánya szigetelésnek és gyújtósnak, szára nyílvesszőnek használható, gyökere ehető. Ez mind igaz, nagy kár, hogy egyiket sem használja fel a gyakorlatban, pedig a gyökérből például szedhetett volna nagyobb mennyiséget elemózsiának. (A szinkronnak ismét egy nagy feketepont, nem hangzik el egyszer sem magyarul a gyékény szó.) Ezután kisebb pocsolyákban pisztrángokat fog - kézzel. Ez tényleg ügyes dolog, bár azt azért lássuk be, hogy azok a képsorok, amiken kiemeli a halat, nem mutatják, hogy előtte még üres lenne a keze... Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy pár óra próbálkozással sok embernek működne ez a technika.
Élő hal gerincének átharapása, nyers hal evése:
A halakat belezés után sárban, levelekbe csomagolva süti meg. (Ja, a tüzet azt hogy gyújtotta meg?) Közben bemutatja, hogy a medvék ellen hogy kell feltenni megbízható magasba a megmaradó ételt, fáról belógatva (lásd medvés cikkünket). Ezek szerint mégiscsak tud valamit a medvékkel kapcsolatban, csak akkor előző este miért nem úgy viselkedett? A halvacsora úgy tűnik jól sikerült. Kár, hogy ezen az estén a menedéképítésről, vagy az alvás körülményeiről szó sem esik, ami ugye felveti azt az eshetőséget, hogy nem is aludt kint a terepen, vagy nem egészen túlélő körülmények között, ráadásul a medve elől rejtett élelemért sem tér vissza később...
Az első kép a filmből való, a másodikat egy kiránduló készítette. Ez az út azt jelzi, hogy Grylls koránt sem annyira elhagyatott vidéken kalandozik, mint ahogy állítja.
3. nap
Mosdással és fogmosással kezdi a harmadik napot a folyóparton - egyébként nagyon helyesen -, majd tovább indul. Elmeséli gerinctörését, majd egy idő után megáll, hogy igyon, ugyanis a kimerítő fizikai tevékenységben rengeteget izzad. És itt most megint közbe kell vágnom. Hogy lehet az, hogy már a harmadik nap van, és vízről eddig egy árva szó sem esett? A kihűlés mellett a kiszáradás a legnagyobb veszély a vadonban. Szinte minden körülmények között az egyik legfontosabb szempont túlélőhelyzetben, hogy ivóvízhez jussunk. Amíg ez nincs megoldva, tilos enni is, mert az további vizet von el a szervezettől, és szintén tilos rohangászni, meg megerőltető mozgást végezni, vagyis pontosan azokat nem lenne szabad csinálni, amit az eddigiekben láttunk. De minthogy kulacsa állítólag nincs, patak és folyó viszont már többször felbukkant a filmben, teljesen elfogadhatatlan, hogy a vízvételről eddig szó sem esett, a valóságban ilyenkor már fél lábbal a sírban lenne a dehidratációtól.
Először azonban tüzet rak a mester (de nem derül ki hogyan) , hogy a vizet felforralja, és így sterilizálja. Mert kapásból legalább 3 féle betegséget lehet összeszedni még a kristálytisztának tűnő patakvízből is: szalmonella, Hepatitisz-A és a giardiasis. A vízbe csipkebogyót is dobál, hogy valami íze legyen.
Tovább mászva a hegyeken hallhatunk pár mondatot Grylls lelkiállapotáról is. Mivel úgyis ott van a folyó, felmerül a lehetőség, hogy az is továbbvihetné. Hátizsákját mellkasára kötve kezd a folyón lesodródni a sziklás, sebes folyású vízben. A tanács az, hogy ilyen esetben a lábunk legyen előre nyújtva, hogy az ütődjön neki adott esetben a szikláknak egyéb testrészeink helyett. Életveszélyes ez az ereszkedés a háborgó vadvízi folyón, még úgy is, hogy Grylls szemmel láthatólag mentőmellényt visel pulóvere alatt. A másik végzetes dolog a kihűlés lehet, mivel az érintett folyó alapvetően az olvadékvizekből táplálkozik, így hőmérséklete meglehetősen alacsony. Ezt Grylls is így gondolja, és miután saját bevallása szerint 12 mérföldet, vagyis közel 20 km-t vitette magát a vízen, partraszáll.
Először elfilozofálgat a parton, majd fekvőtámaszokkal és néhány Jumping Jack gyakorlattal próbálja javítani testhőmérsékletét a csurom vizes ruhákban. Valójában ilyenkor a ruháktól a lehető leggyorsabban szabadulni kellene, mivel csak további fokozott kihűléshez vezet, ha rajtunk marad.
Egy sziklaüreg alatt a folyóparton kialakít egy tűzhelyet, és már ég is a tábortűz. Csak tudnám, hogy mitől gyulladt meg. A tűzbe köveket rak, amik átmelegedve sokáig tartják a hőt, és éjszaka melegítik majd. Nem árt azonban tudni, hogy mivel a kövek a folyóparton vannak, jó eséllyel a repedéseikbe víz folyhatott, ami viszont a tűz hatására szétrepesztheti a követ, az így lepattanó szilánkok pedig komoly sérülést is okozhatnak. Nem találok magyarázatot, hogy miért kell a még bőven lángoló tüzet a kövekkel együtt eltemetni, hiszen az nyugodtan éghetne mellette akár egész éjszaka is, és így nem csak alulról, hanem oldalról is melegítené valami. Arról nem is szólva, hogy még mindig nem derült ki, hogyan száradtak meg a ruhái ilyen gyorsan.
És ha már a helyszínválasztásnál tartunk, nagyon rossz ötlet a folyó partján a szemmel láthatóan rendszeres áradásoknak kitett sziklás-homokos parton aludni egy alámosott sziklafal alatt. Ilyen helyen, különösen a filmben látható hegyvidéki terepen egy zápor után gyorsan megemelkedhet a vízszint. És ha éppenséggel fel is ébred amikor már a hullámok nyaldossák az oldalát, semmi szükség rá hogy felszerelése, ruházata szétázzon, és ilyen állapotban kelljen az éjszaka közepén elhagynia menedékhelyét.
4. nap
Másnap folytatja az útját. Elhangzik az az alapelv, hogy túlélőhelyzetben még az is sokkal jobb, ha rossz döntéseket hozunk, mint ha nem hozunk döntést, vagy nem csinálunk semmit. Nos ehhez az alapelvhez Grylls tökéletesen igazodik. Már teljesen ki van fáradva. Az tartja benne a lelket, hogy minél előbb viszontláthassa a családját. Hegyoldalakra mászkál föl és le. Sajnos nem tudni hogy mi oka van erre, mivel amúgy is elég kimerült, ráadásul eddig arról volt szó, hogy a folyót kell követni. Igaz, a folyóhoz is vissza-visszatér néha. Egy idő után végül felmászik a hegygerincre, ahonnan végre megpillantja a civilizációt jelentő autóutat.
Valahogy olyan ismerősnek tűnik ez a tájkép. Jé, pár nappal korábban pont ugyanerre járt, amikor lerohant a hegyoldalon. Akkor viszont vagy eszméletlenül eltévedt, (ami elég nagy szégyen lenne egy ex-SAS-estől,) vagy nem is ment 20 kilómétert a folyón, vagy pedig ugyanazon a helyen vettek fel két különböző jelenetet a filmből. Utóbbi sajnos szintén csak azt bizonyítja, hogy Grylls számra az adott szituációk többnyire egyáltalán nem annyira váratlanok...
Már csak egy utolsó akadály van hátra. Le kell jutnia a sziklafalon. Ehhez Grllys az ejtőernyőzsinórt használja, bemutatva egy ereszkedési technikát. Namost ezzel egy nagy gond van, hogy az ejtőernyőzsinór nem ilyen terhelésre lett kitalálva. Különböző típusai kb. 40 és 340 kg közti tömeget bírnak meg, a film szerint az itt használt az 250 kg-ot. Ez szennyeződés-, sérülés- és csomómentes egyenes zsinórra vonatkozik, amit az övéről aligha lehet elmondani. Nem véletlen, hogy a sziklamászásban a 2000 kg teherbírásúra méretezett kötél az alap (ami persze nyilván a jelentős túlméretezésből adódik). Tehát Grllys élete ebben a jelenetben jelentős mértékben a szerencsén múlik (hacsak nem volt egyéb módon is biztosítva a forgatáson). Ráadásul bevallottan úgy kezd ereszkedni, hogy nincs meggyőződve, hogy a kötél egyáltalán leér a szakadék aljáig. Talán belátható, hogy ez igen nagy felelőtlenség, és az ilyen húzásokkal a született túlélőből könnyen halott túlélő válhat.
Végül átkelve a már ismerős folyón felér az országútra, ahol lestoppol egy járművet, mely hazaviszi.
Értékelés
Összességében az első részből úgy tűnik, hogy a film nagyon a látványra megy rá, és a túlélő ismeretek, a szakmaiság nem csak, hogy háttérbe szorul, de sok esetben áldozatul esik a showműsor szerkesztési elveinek. Nagy kár érte, pedig értékes anyagot lehetett volna ebből kihozni. Mondhatnánk úgy is, hogy Bear Grylls rendszeresen megszegi a túlélés törvényeit. Hiába mutat számos jó és hasznos technikát is, ha a rossz tanácsaival viszont veszélybe sodorja esetleges követőit. A sorozat első változatának bemutatása után ki is robbant a botrány a számos csúsztatás miatt. Emiatt készült aztán ebből az epizódból is az említett második verzió, és ekkor került be az összes korábbi, és ettől kezdve az újabb részek elejére is a figyelmeztetés, mely szerint a jelenetek egy része beállított és a stábtagok amúgy is vigyáznak Bear bácsira.
Személy szerint azt gondolom ez a film ebben a formában nem méltó Bear Grylls személyiségéhez, korábbi kiváló teljesítményeihez, tapasztalatához és hihetetlen jó adottságaihoz. Nem méltó az SAS professzionális szakmaiságához. Nem méltó a hagyományos angol sportszerűséghez. És egyáltalán nem méltó a cserkészethez, a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmához, ahol 2009 óta Grylls is kiemelt szerepet tölt be, lévén ő a Brit Főcserkész, és ebben a feladatkörben különösen könnyen szolgál példaképül sok millió fiatalnak. Másfelől viszont mégiscsak hasznosnak érzem a műsort abban, hogy a nézők figyelmét a természetismeret és a túlélés felé fordítja, és így talán többet járnak az emberek a szabadba. Csak az a legfontosabb, hogy akit érdekel a téma, ne a filmben látottakat akarja utánozni, hanem nézzen utána megbízható szakirodalomban, és legfőképpen gyakoroljon és szerezzen saját tapasztalatokat biztonságos körülmények között, mert ezeket a fogásokat nem lehet a karosszékből megtanulni.
Bear Grylls védelmében meg kell azért említeni, hogy állítólag a műsor eredeti koncepciója az lett volna egyfajta oktató jelleggel, hogy Grylls csinál amit jónak lát, nyilván helyes és hibás döntéseket is hoz, ezt pedig egy túlélés szakértő - pl. Ron Hood - kielemzi, és elmondja, hogy mit csinált rosszul, és mit jól. Utóbbit azonban a csatorna egy az egyben kivágta, aminek sajnálatos eredménye az lett, hogy a hibák ugyanúgy benne maradtak, csak erre már senki nem hívja fel a figyelmet. Ron Hood így szakított a műsorral, Grylls meg csinálja, amit mondanak neki. Azaz a show-t. Remélhetőleg cikkünk valamelyest pótolta ezen magyarázatok hiányát.
Ha további hibákat is megfigyeltél ebben az epizódban, várjuk észrevételeid a kommentek közt.
 |
A túlélés törvényei - 1. évad 1. rész |
| Helyszín: Egyesült Államok, Sziklás-hegység, Bitterroot Range | |
| Összes rossz tanács pont: 26 |
|
| Összes undorpont: 6 |
|
| Összes kamu: 20 |
