A bugaci madárkapitány

Májusban új időszaki kiállítás nyílik múzeumunkban, a Nemzeti Parkok Hete-rendezvénysorozat keretében. Idén az 50 éves Kiskunsági Nemzeti Parkot mutatjuk be „testközelből” látogatóink számára. A kiállításban megismerkedhetnek a természetvédelem magyarországi történetével is. A helyi természeti értékek őrzésének és bemutatásának kiemelkedő személyisége volt Annók Szabó János, a bugaci madárkapitány.

Pihenő madarak. Kiss Imre felvétele. Kiskunsági Nemzeti Park

A hazánk természeti értékeit az elmúlt évszázadok során kedvezőtlenül alakító folyamatok ellensúlyozására hozott első természetvédelmi intézkedés 1879-ben az erdők védelmét foglalta törvénybe. Hasonlóan fontos állomás volt a hazai természetvédelemben a Magyar Ornitológiai Központ – később Magyar Madártani Intézet – létrehozása, melynek 1893-tól haláláig, 1914-ig Herman Ottó volt a vezetője. A gyakorlati madár- és természetvédelem legfontosabb személyiségei – Herman Ottó, Csörgey Titusz, Chernel István, Vönöczky-Schenk Jakab és Warga Kálmán – akkoriban itt működtek. Tevékenységüket az őstermészet védelmét kigondoló és annak alapjait lerakó Kaán Károly is segítette. 1894-ben a mezőgazdaságról és a mezőőrségről rendelkező XII. törvénycikk a hasznos madaraink és emlőseink védelméről fogalmazott meg természetvédelmi előírásokat, védelmet nyújtva már nemcsak a madaraknak, de azok tojásainak és fészkeinek is.

Vönöczky-Schenk Jakab egy 1918-ban megjelent dolgozatában arra hívta fel a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy a nagy kócsag (Egretta alba) a kipusztulás szélére jutott. Egyedül a kis-balatoni fészkelőtelep nyújtott némi esélyt a megmentésére. Az első személy, akit Magyarországon hivatalosan alkalmaztak a természeti értékek védelmére, Gulyás József kócsagőr volt, aki 1922-től óvta a Kis-Balaton mellett élő nagy kócsagokat.

A Kiskunságban, Ürbő-puszta térségében a mértéktelen tavaszi tojásszedés miatt sürgetővé vált a bíbic (Vanellus vanellus) és több más földön fészkelő madárfaj fészkének az őrzése. Itt a helyi csendőrség feladata lett a madarak védelme 1923-ban.

Bugac-pusztán a helyiek és a sajtó által is madárkapitánynak nevezett Annók Szabó János (1879–1964) 1929-től segítette a Madártani Intézetet rendszeres terepi megfigyelésekkel és madárgyűrűzéssel.

Miután honvédségi építészeti tisztviselőként nyugalmazták, 1928-tól a kecskeméti iparostanonc-iskolában óraadóként szakrajzot és technológiát tanított. Oktatói tevékenységét 1931-ig folytatta itt, esetenként a madárvédelemről is előadást tartva. Ez idő alatt a Madártani Intézet munkatársait és külföldi vendégeit többször is kalauzolta az intézet helyi megfigyelőjeként Kecskemét, Ágasegyháza, Szentkirály és Bugac környékén.

1930-ban rendes megfigyelőnek is kinevezték és ekkortól a madárgyűrűzésben is tevékenyen részt vett. 1933-ban jelent meg első közleménye az Aquilában, amelyet 1957-ig további hat cikk követett. Kiterjedt nemzetközi levelezést folytatott a világ számos neves ornitológusával.

A bugaci madárkapitány 1934-ben madárvártát épített Bugacon az azóta kiszáradt Vén-tó pár hektáros szigetén. Itt élt teljesen egyedül kora tavasztól késő őszig. Megfigyelte a puszta élőlényeinek életét, feltáplálta a legyengült madarakat, ellenőrizte az illegális tojásszedőket, és szorgalmasan gyűrűzte a madarakat. Télen ismeretterjesztő előadásokat tartott. A nép úgy tartotta, beszélgetni is tud a madarakkal. Megkedvelték és megszerették Annók Szabó Jánost, aki idővel helyi hírességgé nőtte ki magát.

Madárvárta a bugaci pusztán. Martos Viktor felvétele.
Forrás: Turistaság és alpinizmus. 1935. (25) 10–11. 260.

A madárvártát 1936-ban múzeummá alakította át, ahol Bugac állat- és növényvilágának egy-egy példányát mutatta meg az érdeklődőknek.

„Nem is mindennapi ház a madárkapitányé. Dunsztos üvegekben sikló-kígyók, viperák tekerőznek. Egy hatalmas kalitkában ürge visongat. Kék vércsefiókák ülnek a tornácon. Folyton ennivalóért vijjognak a telhetetlen madarak. A nyitott ajtón barátságosan dugja be kíváncsi fejét Csöpi II., a kis őz egy bozontos puli társaságában. A természetrajzi különlegességek mellett nem kevésbé érdekes a madárkapitány személye és egyéb gyűjteményei. Hatalmas dobozokban egész sereg régi pénz: a római korbeliektől kezdve Mária Teréziáig mindenféle fajta. Bugaci lelet valamennyi. A világháború sapkajelvényei. Levelek a világ minden tájáról.”

Annók Szabó János háza a bugaci pusztán.
Forrás: Vadászat – halászat, weekend, turisztika. 1934. június 25. (2.) 10. 3.

A madárkapitány 1938-ban súlyosan megbetegedett, kórházba került. Felépülése után már nem költözött vissza a madárvártára. Még megjelent egy cikke a madárvonulásról 1941-ben, majd eltűnt a neve a sajtóból. Idős kora ellenére, 1950-től Szegeden és Kecskeméten dolgozott egy építészeti tervezőirodánál, illetve földmérőként. A madártannal nem szakadt meg a kapcsolata, megtaláljuk a nevét az országos gólyaszámlálás adatközlői között még 1963-ban is, valamint a csonttollú (Bombycilla garrulus) 1956 és 1958 közötti Kárpát-medencei előfordulását összefoglaló dolgozat adatközlői között.

Annók Szabó János sokoldalú személyiség volt, nemcsak a madárvédelem és a fiatalok közötti ismeretterjesztésben vagy a madártani adatgyűjtésben volt ugyanis aktív: 1939-ben belépett a Magyar Numizmatikai társulatba, melynek aztán egészen haláláig tagja maradt, továbbá a magyar bélyegek szinte teljes sorozatát összegyűjtötte a legkorábbiaktól a kortárs darabokig.

Mindezek mellett nagy sikereket ért el kisállattenyésztésben is. 1925-ben a szegedi baromfikiállításon az ő neve is szerepelt a díjazottak között. A Duna–Tisza közi baromfitenyésztők kecskeméti kiállításán 1926-ban felesége nemesített kendermagos tyúkjával második díjat és tiszteletdíjat, roneni kacsájával szintén második díjat, maga Annók pedig ezüst prémnyulával első díjat vihetett haza. A Kecskeméti Fajbaromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztők Egyesülete ügyvezetőjeként 1929-ben kisállat-kiállítást szervezett Kecskeméten. 1930 decemberében a budapesti nemzetközi baromfikiállításon is több díjat kapott.

Kiskunmajsán, szívelégtelenségben hunyt el 1964-ben. Fénykép sajnos nem maradt fenn róla.

Jégmadár. Bártol István felvétele. Kiskunsági Nemzeti Park

Összeállította: Kiss Emilia – Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár és

Kiss Mónika – Kiskunsági Nemzeti Park

Felhasznált források:

A szövegben szereplő idézet forrása: Riport a repülőriportról. Repülőgépen látogatta meg Bugacot Simor Miklós, az Új Nemzedék munkatársa. Interjúk a Madárvártán. Kecskeméti Közlöny, 1936. szeptember 23. (18) 217. 1–2.

További források: Horák Béla: Bugacpuszta idegenforgalmi krónikája 1894–1944. Kecskemét, 1999.

Kecskeméti Közlöny – Arcanum Digitális Tudománytár

Turistaság és alpinizmus – Arcanum Digitális Tudománytár

Vadászat – halászat, weekend, turisztika – Arcanum Digitális Tudománytár