Bushcraft Világszimpózium 2025

2025 nyarán immáron harmadik alkalommal rendezték meg a bushcraft oktatók- és érdeklődők nemzetközi szakmai rendezvényét, a Global Bushcraft Symposiumot. Ezúttal Svédországban.

Annak idején 2019-ben, a bushcraft nagy öregjének tartott Mors Kochanski tanítványai, kollégái szervezték meg az első szimpóziumot Kanadában. 2022-ben pedig Walesben tartották Paul Kirtley főszervezésében. Ilyen előzmények, két nagyon színvonalas program után került sor a harmadik alkalomra Svédországban, Norköpping térségében. (Mellesleg érdekes tapasztalat, hogy Skandinávia az mindig egy hűvösebb klímájú helyként élt a fejemben, de a program idején nagyrészt olyan kánikula volt, hogy az itthon is elment volna egy keményebb nyári időszaknak.)

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy ezen rendezvénysorozat mögött nincs semmilyen nagy nemzetközi szervezet, tipikusan egy adott országban vagy régióban ténykedő és a bushcraft / túlélés / outdoor-oktatás / szabadtéri nevelés témája iránt elkötelezett, azt hivatásos szinten folytató emberek, “iskolák” szokták elvállalni ezek szervezését. Így aztán nincs sehol kőbe vésve, hogy milyennek kell lennie egy ilyen rendezvénynek, ez alapvetően a szervezők döntése. Következésképpen ez a mostani például egy kicsit másmilyen volt, mint a korábbiak.
Az esemény főszervezője és egyben házigazdája Johan Skullman volt. Ő a svéd haderőknél szolgált, ahol többek közt katonai túlélés oktatásával, valamint a katonai felszerelés fejlesztésével foglalkozott. Leszerelése után az outdoor iparban helyezkedett el, számos nagy termékgyártóval együttműködésben (a Fjallraventől kezdve a Hestra kesztyűgyáron át a Moraknivig). Tréningeket is tart saját birtokán, mint ahogy a mostani rendezvényre is ott került sor.

A rendezvény, bár technikailag öt napos, az első illetve az utolsó nap főleg az érkezésről illetve távozásról szólt, a program érdemi része tehát három napra korlátozódott.
A korábbi bushcraft szimpóziumokon megszokott módon itt is voltak kivetítős előadások, erre egy hatalmas klasszikus svéd pajtaépületben került sor, reggel és késő délután.

A 2025-ös szimpózium mottója a “The nordic way”, azaz az “északi mód(szer)” volt, utalván az északi országok hagyományos természetközeli életformájára, illetve a modern túlélés területén felhalmozott tudásukra is.

Előadások

Az első teljes napon Lisa Fenton és Paul Kirtley tartottak egy-egy előadást, tekintettel arra, hogy ők szervezték az eggyel korábbi, 2022-es találkozót. Lisa Fenton a bushcraft illetve túlélés történelmi és kulturális hátteréről, összefüggéseiről beszélt. Paul Kirtley előadása arról szólt, hogy “Mit adtak nekünk az északiak?” azaz az egész bushcraft-túlélés témaköréhez milyen módon járult hozzá az észak-európai kultúrkör, mindezt személyes saját élményein keresztül bemutatva.
És hát igen, elég bőséges a merítés, kezdve az északi tájakon való boldogulás kihívásaitól az ott hasznosított technikák, tűzgyújtási készségek, a faművesség és fafaragás (gondoljunk csak a kuksa néven ismert északi ivócsanakra) gyakorlatától az ehhez kapcsolódó minőségi szerszámiparon át (kések, fejszék) az egyéb outdoor márkákig. Vagy lehet említeni az olyan kiváló szakembereket, mint (az azóta sajnos elhunyt) Lärs Fält, aki a svéd katonai túlélés atyja, és már ‘95-ben nemzetközi konferenciát szervezett túlélés-oktatóknak Svédországban, ahol például Mors Kochanski, vagy épp Ray Mears is jelen volt.
Bár sajnos a 2025-ös szimpózium beszédei nem lettek rögzítve, ezt az előadását Paul később külön videóban is elkészítette, így ez most is megtekinthető.

Az összes többi hivatalos előadó a rendezvényen svéd nemzetiségű volt, amivel alapvetően nincsen gond, de azért sajnáltam, hogy az “északi mód(szer)” jelszava alá nem fért be egyetlen dán, norvég, vagy finn előadó sem.

Peter Olsson alezredes, katonai túlélési oktató a svéd katonai túlélőképzés, illetve SERE-képzés kialakításáról beszélt, melyben maga is aktívan közreműködött, hiszen több évtizeden át ez volt a munkája. Míg a ‘90-es években a svéd haderőknél inkább alegység-szinten foglalkoztak túléléssel, mostanra nagyjából NATO-szinten egységes a SERE képzési rendszere. A SERE jelentése Survival, Evasion, Resistance, Extraction, magyarul Túlélés, Elkerülés, Ellenállás, Kiemelés.
A SERE legalacsonyabb, Alpha szintű képzését minden svéd katona megkapja, a Bravo és Charlie szintet csak azok, akiknek a feladatköre indokolja. Elmondta, hogy a felkészítés során azzal számolnak, hogy az ellenséges erők nem fogják betartani a genfi egyezményt a fogságba esett katonákkal szemben.
Szóba került a PR – Personnel Recovery (személyzet kiemelése) és a CSAR – Combat Search and Rescue (harci kutató-mentés) is. Olsson szerint jelenleg kb 50%-ban a katona személyén múlik a túlélés eredményessége, mert az összes kidolgozott eljárás nem ér semmit, ha az alapszintű szükségleteket nem tudja önállóan biztosítani magának egy túlélési helyzetben.

A szintén katonai túlélés-oktatói háttérrel is rendelkező orvos, Rickard Ånell a kockázatkezelés folyamatáról tartott előadást. Ő egyébként a SAAB-nál is dolgozik tanácsadóként, amely nagy nemzetközi vállalat lévén számos saját dolgozóját felkészíti a világ veszélyesebb helyein való munkavégzésre, és ennek kapcsán elemzik a lehetséges veszélyforrásokat.
Több előadást hallhattunk a kutatás-mentés témakörében, az egyiket Peter Karlsson tartotta a svéd hegyi mentőszolgálattól, a másikat Patrik Andersson. Érdekes információ volt például a keresőkutyák kapcsán, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kutyával nem feltétlen szükséges megszagoltatni a keresett személy személyes tárgyát (szagmintáját), mivel a kutya képes értelmezni a nyomokat, és azt, hogy mi nem illik a környezetbe, és ez alapján megtalálni az eltűnt személyt. Viszont mindez borul, ha például önkéntes keresőcsoportok összemászkálják a terepet, ez megzavarja a kutyát. Ezért mindig egy szakmai döntés ilyen esetekben, hogy mennyi embert vonjanak be a keresésbe.

Szó volt arról, hogy sok probléma forrása, hogy a túrázók elhagyják a felszerelési tárgyaikat, vagy éppen az, hogy zsír új, kipróbálatlan eszközöket visznek egy túrára, és a helyszínen kiderül, hogy nem tudják használni.

Érdekes sztorik is előjöttek az előadások közben. Például annak az amerikai házaspárnak az esete, akik már elváltak, de valamiért jó ötletnek tartották, hogy búcsúprogramnak még lenyomják együtt a Fjallraven Classic túrát. Ám a túrán egy újabb konfliktus után a férfi egyszerűen továbbment, a nőt pedig otthagyta alapvető felszerelési tárgyak (sátor és hálózsák) nélkül kint a svéd pusztaságban. A nőnek pedig napról napra úgy kellett bekönyörögnie magát valakinek a sátrába, mire visszajutott a civilizációba…
Felemlegettek egy esetet, amikor két túrázót úgy menekítettek ki, hogy szó szerint mindenük megvolt a felszereléstől kezdve a vízen és élelmen át, de egyszerűen paralizálódtak, pszichésen lefagytak és már képtelenek voltak az alapvető dolgokat megtenni, ott ültek a hideg időben a hátizsákjuk mellett... Volt szó egy katonai kiképzésen megtörtént esetről is, ahol a szélsőséges körülmények miatt már zavart mentális állapotba kerültek a katonák. És miután eltévedtek, állítólag azzal áltatták magukat, hogy tuti jó helyen vannak, az előttük elterülő tó pedig minden bizonnyal azért nincs rajta a térképükön, mert az “már a térkép készítése után keletkezett”…

Gyakorlatias programok

Ami a gyakorlati programokat illeti, a szimpóziumon a résztvevőket három csoportra bontották, és a három programnapon forgó rendszerben három különböző nagyobb programblokkon vettünk részt a reggeli előadás után.
Az egyik programnap egy kenutúrába volt beágyazva a közeli tavon. Annyi instrukciót kaptunk, hogy csak evezzünk, és majd tudni fogjuk, hol kell kiszállni. Hát nem tudtuk (volt némi probléma a jelöléssel), és egy lendülettel végigeveztük az egész tavat. Végül aztán csak sikerült eljutni az egyik öböl partján rejtőző táborhelyre, ahol a Bushcraft Denmark nevű szervezet tagjai tartottak egy gyakorlatias workshopot kéregdoboz-készítésből és tűzfúrásból.

A másik programnap gyalogtúrába volt beillesztve. Egy erdeiiskola-vezető tartotta, menet közben néhány helyi növényt, természetes alapanyagot, kulturális háttérinformációt is bemutatva. A túra során eljutottunk egy érdekes sziklaképződményhez, amelynek az alja természetesen módon egy néhány négyzetméteres odút képez. A helyi hagyomány szerint állítólag pár száz éve ide rejtőztek, itt húzódtak meg azok a nők a környékről, akiket boszorkánysággal vádoltak meg és ezért menekülniük kellett a faluból. A program végén Johan tartott egy kis tájékozódási gyakorlatot is.

A harmadik típusú programnap a táborhelyen és környékén zajlott. Volt egy gyakorlatiasabb előadás a Svéd Túlélési Társaság szervezésében, késélezés-workshop a Morakniv standjánál és egy vezetett erdei séta a svéd erdőgazdálkodásról szóló fejtágítóval kiegészítve.

A szabadidőben, de leginkább a délutáni előadásblokk után lehetőség volt körbejárni a rendezvényen különböző kiállítók, gyártók, árusok standjait, sátrait, mivel ilyenekből is volt jó néhány. Míg például az előző, 2022-es rendezvényen Paul Kirtley figyelt arra, hogy ne legyen kereskedelmi tevékenység a rendezvényen, és inkább a tudás megosztásról szóljon a program, a mostani szervező ezt máshogy látta, és kifejezetten része volt a programnak több skandináv outdoor márka képviseletének, gyártóinak felvonultatása.

A legtöbb időt a Moraknivnél töltöttem el, ahol számos kérdésemre készségesen válaszoltak. Itt találkoztam először a Mora Garberg Grand nevű késsel, amelynek néhány prototípusát kitették ott. (Azóta, 2025 őszén már kereskedelmi forgalomban is megjelent.) Kicsit szabadkozva mesélték, hogy ezt a kést leginkább az indokolja, hogy az amerikai piacon nagy kések nélkül nem veszik komolyan őket.
Ami elég elgondolkodtató volt, hogy egymástól függetlenül több termékgyártó képviselői is kifejezetten hangsúlyozták, hogy nagyon törekednek rá, hogy lehetőleg minden alapanyagot a saját országukból szerezzenek be, de mindenképpen Európából. Kifejezetten szimpatikus ez a hozzáállás, mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból.

Szakmailag a legérdekesebbnek én a már korábban említett workshopot is működtető Bushcraft Denmark sátrát találtam, akik számos természetes alapanyagból készített munkát hoztak el megmutatni. Az egész bushcraft/túlélés vonalból az aktív készségek, gyakorlati ismeretek ezen a helyen jelentek meg a leglátványosabban.

Egyéb tapasztalatok

Az előadásokból és persze számos résztvevővel is beszélgetve sikerült némi bepillantást nyerni abba is, hogy Svédországban általában hogy viszonyulnak a bushcraft/túlélés témaköréhez, milyen közösségi vetületei vannak ennek. Nos, nyilvan az ország hagyományainak és természeti adottságainak köszönhetően természetesen ezen a téren jelentősen jobban állnak, mint hazánk. A ‘80-as évek elejétől létezik például a Svéd Túlélési Társaság (Svenska Överlevnadssällskapet) nevű civil szervezet. Ők nonprofit alapon szerveznek túlélési oktatásokat, van egy nyári és egy téli alaptanfolyamuk is. Számos tagjuk részt is vett ezen a rendezvényen, és workshopot is tartottak.
Aztán érdemes megemlíteni a svéd Bushcraft Fesztivált, amely egy pár napos találkozó volt szakmai előadásokkal, programokkal. Talán három éven át került megrendezésre, és sokakat megmozgatott, de sajnos valami konfliktus véget vetett neki.

A programon az élelmezés nem volt túlbonyolítva, sok esetben a norvég Real Turmat liofilizált (fagyasztva szárított) élelmiszercsomagjait ettük. Nekem kifejezetten ízlett, semmi rosszat nem tudnék rá mondani (kivéve a bolti árat, mert az nem a hazai pénztárcára van szabva). Elvileg ennek a tartósítási eljárásnak a hatékonysága miatt nem igényel és nem is tartalmaz tartósítószereket, amely pedig kevés feldolgozott élelmiszer-készítményről mondható el. Egyébként Johan Skullman azt mesélte, hogy egyszer valahol közel három hónapig élt ilyenen (illetve a csomagnak a katonai változatán, ami elvileg azonos, de mintegy 20%-al nagyobb kiszerelésű), és semmilyen egészségügyi problémát nem okozott neki.

Összegezve a rendezvényt: régi és új ismerősökkel való beszélgetések, érdekes előadások, ötletgyűjtés, a svéd buschcraft- és túlélőközegbe való bepillantás, és némi vízi illetve gyalogtúra az északi tájakon – ismét egy sok szempontból inspiráló program volt.