Ray Mears: A túlélés kézikönyve
2004 óta magyarul is olvasható Ray Mears: A túlélés kézikönyve című kötete. Ez a könyv első belepillantásra is érezhetően eltér a klasszikus túlélőkönyvektől.
A szerző, Ray Mears napjaink egyik legismertebb túlélési szakértője. Köszönhető mindez elsősorban a túlélésről szóló filmsorozatainak, melyeket a BBC stábjával készített, és némelyikét magyar csatornák is sugározták. Számos könyve közül ez volt a második, saját nevén kiadott könyve. Sajnos csak ezt publikálták mindeddig magyarul, bár ezen kijelentés alól részleges kivételt képez az általunk is bemutatott Len Cacutt-féle Túlélés, melyben jó pár fejezetnek szintén ő a szerzője. Az angol eredeti először 1992-ben jelent meg, a magyar fordítás viszont a 2001-es javított kiadás alapján készült.
Ellentétben a hasonló cím alatt megjelenő könyvektől, ebben a kiadványban nem arról olvashatunk, hogy a világ lakatlan területein hogy maradhatunk életben és juthatunk vissza a civilizációba. Sokkal inkább a természetjárás, a természettel való együttélés van terítéken, néprajzi elemekkel tarkítva. Olyan fogásokat, ismereteket mutat be, amelyeket eleink a megelőző évszázadokban, évezredekben gyakoroltak mindennapi életük során, a természet nyújtotta lehetőségek felhasználásával, és amelyek ma is hasznosíthatóak túrázás, táborozás alkalmával, esetleg egy kézműves foglalkozáson vagy akár - nem utolsó sorban - túlélőhelyzetben is.
A könyv négy nagyobb részre van felosztva, mindegyik egy-egy évszakot próbál felölelni. Az adott részhez többek közt az adott évszakhoz valamilyen formában kötődő alfejezetek kerültek, például a hókunyhó és a fűtött ágy a télhez, a gyümölcsök a nyárhoz. Nagyon egyedi ez a megközelítés, bár én nem érzem igazán jól működőnek. A legtöbb fejezet ugyanis nem kötődik témájában egy-egy évszakhoz, ráadásul több téma az évszakos rész előtt a bevezető szakaszba, illetve a végén lévő függelékbe került.
Szintén nem igazán tudom hova tenni, egyes részek meseszerű bevezetőjét, amelyek adnak egy sajátos hangulatot a könyvnek, és tényleg nincs velük semmi baj, csak némileg szokatlanok az ilyen témájú szakirodalomban, és felvetik azt a kérdést is, hogy ezt a kötetet esetleg gyerekeknek (is) szánta-e a szerző. De ha így is van, a leírt technikákra és a bemutatott ismeretekre semmiképp nem lehet panaszkodni.
A könyv több-kevesebb részletességgel az alábbi témákat érinti:
Ruházat, felszerelés, tájékozódás (térkép, tájoló, természetes irányjelzők). Állati nyomok és nyomolvasás, menedék fajták, fekhely és takaró, tűzgyújtási technikák, vízszerzés, táplálék (ehető növények és használatuk, gombák, halfogás és feldolgozás, vadászat és állatok feldolgozása, tartósítás: szárítás és füstölés, főzési módszerek, csapdák, tengerparti gyűjtögetés), higiénia, a távcső kezelése, kötélkészítés, nyírfakéreg és gyanta felhasználása, kosárkészítés, fazekasság, fafaragás, hótalp és hószemüveg, lámpás készítés, késélezés stb.
A legtöbb fejezet egy- vagy kétoldalas, de számos témára több alkalommal is visszatér. A leírásokból is kiérződik, hogy sok más túlélőkönyvvel ellentétben ezt a kötetet nem összeollózták, hanem gyakorlati tapasztalatai alapján írta meg a szerző.
A könyv tele van jó minőségű fekete-fehér rajzokkal, a tördelés kifejezetten igényesnek mondható. Dicséretes, hogy az ehető növények, gombák bemutatásánál nem hagyták le a latin nevet (melyre a rossz példa a Darman-féle túlélőkönyv), ez lehetőséget ad, hogy más könyvekben olvasottakkal tovább bővítsük tudásunkat.
Összességében az mondhatjuk, hogy a kötet bár nem igazán alkot tartalmában átfogó, kerek egészet, ám részeiben, az egyes technikák leírásában nagyon jól megragadja a lényeget, és használható, gyakorlatba átültethető ismereteket tartalmaz. Ajánljuk.
A túlélés kézikönyve
Eredeti cím: The Outdoor Survival Handbook
Írta: Ray Mears
Fordította: Varga Ferenc
Szukits Könyvkiadó, 2004
238 oldal