Ha az előző cikkemmel nem vettem el az olvasó kedvét a Kinizsi Százastól, akkor lássuk, hogy felszerelés terén mivel érdemes készülnünk a megmérettetésre. A felszerelés kiválogatásában érdemes mind a saját, mind a túratársak tapasztalataira hagyatkozni. (Megint csak az internetes fórumokat hoznám fel példának, ahol sok mindent meg lehet kérdezni.)

Először is a felszerelés mennyisége érdemel figyelmet. Általános tanácsként csak annyit adhatok, hogy minimalizáljuk a cuccunkat és a holmi súlyát. Minden felesleges tárgyat (például az otthoni kukatároló és a céges helyiségek kulcsait, vagy a túrán nem szükséges iratokat, munkahelyi belépőket) pakoljunk ki, tényleg csak az legyen nálunk, ami ebben a 24 órában kelleni fog. 

Az összeállításnál természetesen ismernünk kell saját szükségleteinket, az útvonalra eső vízvételi, illetve élelemszerzési lehetőségeket (kutakat és boltokat), illetve a várható időjárást.

Hátizsák
Bár akadnak olyanok, akik egyetlen övtáskában képesek minden szükséges holmit elraktározni, én javaslom inkább a kicsi és közepes méretű hátizsákokat (25–45 literig). Természetesen tartsuk szem előtt a kényelmes viselhetőséget (párnázott vállpánt, derékpánt, mellcsat, stb.), mivel egyes városi típusok megalkotásánál nem az ergonómia, inkább a divat volt az elsődleges szempont. A külső zsebek, a beszabályozó zsinórok, illetve a vizestömlő szívócsövének kivezetését lehetővé tevő nyílás, esetleg a túrabot használaton kívüli elhelyezését könnyítő zsebek és pántok mind-mind fontosak. (Az általunk bemutatott Rush24 hátizsák például kiválóan megfelel a legtöbb fenti szempontnak.) A vízmentes csomagolás – mely már egyéni felelősségünk – úgyszintén lényeges, és itt nemcsak az esőre, hanem a véletlenül kiszivárgó italokra is gondolnunk kell.

A hátizsák mellett kiegészítő tokok használata is szóba jöhet. Sokaknak az övtáska, esetleg a zsák derékpántján kialakított zsebek juthatnak eszébe, de a fenti képen például a hátizsák vállpántjára rögzített MOLLE-zseb látható. Ebben tartom a "készenléti" nasit, ami azt jelenti, hogy néhány müzli-, energia- vagy csokiszeletet, egy-két zacskó izotóniást port vagy egy-két energiashotot. A lényeg, hogy menet közben könnyen elérhető, így nem kell levenni a hátizsákot ahhoz, hogy fogyasszak a fentiekből. A nagyobb pihenők során aztán pótolom a fellépő hiányt. 

Folyadék
A folyadékpótlás egyrészt felveti a folyadék jellegével kapcsolatos, másrészt a folyadék hordozásával összefüggő kérdéseket. Utóbbira a vizestömlőkkel kapcsolatos cikkekben már utaltam, és amúgy is ez az a tárgy, ami abszolút személyfüggő. Az előbbi viszont némi részletezésre szorul.

Mivel valamennyien tudjuk, fizikai megmérettetéskor milyen lényeges a kiizzadt folyadék pótlása, mindenképp törekedjünk egészséges italok fogyasztására. A legkedveltebb és legelterjedtebb túraital valószínűleg az ásványvíz. Előnye a sima csapvízzel szemben, hogy az ásványianyag-veszteség egy részét is pótolja, élvezeti értéke pedig általában magasabb. Ára még manapság is alacsony, különösen a speciális italok mellett. Én a vizestömlőbe ilyet öntök, de külön, félliteres palackban is viszek, tartalékként, illetve az izotóniás port is egyszerűbb egy ilyenben feloldalni, lásd mindjárt.

Manapság persze rengeteg sportital kapható, és valószínűleg mindenki kóstolt már ilyet vagy olyat. Évekig használtam például a PowerAde-t, amely nem volt túlédesítve, így a bevitelt is könnyebb volt szabályozni. 

Ma már inkább izotóniás italport viszek magammal, amelynek előnye, hogy a szinte bárhol szerezhető vízbe beletéve készíthetünk belőle sportnedűt. 

A szénsavas italok fogyasztása esetén számolnunk kell azzal, hogy nagy megterhelés mellett a szénsav negatívan is befolyásolhatja a gyomrunkban zajló folyamatokat. Mindenki tudja magáról, hogy mennyire érzékeny erre, de azért legyünk óvatosak.

Egyéb üdítőitalok is léteznek persze… Egyesek nyári túrákon kifejezetten szeretnek sört fogyasztani, mondván felfrissíti őket, mások számára viszont álmosító hatása van. Az alkoholtartalmú italok egyébként – bizonyos mértékig dehidratálják a szervezetet – eleve óvatosságra intenek, úgyhogy csak csínján… Az utóbbi években egyre népszerűbb alkoholmentes sörök ehhez képest betöltik az üdítő szerepét, időnként még én is elfogyasztok egyet-egyet túrán. Emellett fenntartás nélkül ajánlható a kulacsba töltött házi (hűtött, mmm) bodzaszörp (a Kinizsi idején általában már szedhető a virága).

Hideg, meleg és eső ellen – a ruházat
Az enyhébb időszakban könnyebb dolgunk van, hiszen nincs szükségünk olyan sok rétegre. A Kinizsi időpontjában általában kellemes meleg vagy forróság uralkodik, bár esős időjárásra is volt már példa. Igyekezzünk olyan ruha-összeállítást magunkkal vinni, melyet minél rugalmasabban használhatunk.

Én például napközben csak egy rövid ujjú technikai pólót viselek felül. Ha kicsit hűvösebb az idő, jó megoldás lehet erre egy hosszú ujjú (esetleg galléros) pólót felhúzni. A technikai jelleg (ami általában, de nem feltétlenül műszálas, kimondottan gyorsan száradó anyagot jelent) fontos, hogy az izzadságot elvezesse. Ez különösen hűvösebb időben, esetleg este és éjszaka lényeges. 

Eső, szél és hideg ellen egy könnyű, vízhatlan, kapucnis technikai széldzsekit viszek. Ez éjszakai megállásnál vagy kényszerpihenő esetén életmentő lehet. Kánikula után egyébként is sokszor hideg éjszaka jön, s kimerülten a hőingadozást nagyon megérezzük. Érdemes könnyű, kis méretűre összehajtogathatót választani. Sokan valószínűleg egy pulóvert is betennének, de én helyette inkább egy polársapkát teszek be a dzseki mellé. Lényegesen kisebb méretű, fel- és levenni sokkal egyszerűbb, de nagyjából ugyanolyan sokat ér, ha már jól szigetelő széldzseki is van rajtunk, mivel az ember a fején át veszíti a legtöbb hőt.

És a poncho? A nagy eső valahogy nem illik a Kinizsihez, de volt már benne részünk, például 2006-ban. Ekkor természetesen még a ponchó-kamásli páros használatával sem maradunk teljesen szárazak, nem is beszélve arról, hogy a ponchó jobban is izzaszt, illetve egy dzsekihez képest jóval bumfordibb használat közben. Más szóval ízlés kérdése.

A kalap természetesen nemcsak az eső, hanem az erős napsütés ellen is véd. Jómagam a teljes karimával ellátott bozótkalapot kedvelem leginkább, mivel nemcsak az arcot, hanem a nyakat is védi, viharzsinórja révén pedig könnyedén hátratolhatom, ha nincs rá szükség. Fontos, hogy az erdei szakaszokon is érdemes viselni a fejfedőt, ugyanis a lombok között átszűrődő napfény ugyanúgy okozhat napszúrást, mint nyílt terepen (ezt saját káromon tanultam meg). 

Nadrágból mindig hosszút veszek fel, de a meleg miatt sokan jobban szeretik a térdnadrágot. Itt újfent azt kell figyelembe vennünk, mennyire vagyunk hajlamosak a leégésre, illetve mennyire vagyunk fázékonyak. A lecipzározható szárú típusokkal ezt a dilemmát persze nem is olyan nehéz megoldani... (De a rövidnadrágosok egy hosszú futónadrágot is hozhatnak hideg időre, bár ezt felvenni macerásabb.) Az általam régebben viselt amerikai mintájú BDU-nadrág (erről részletes cikk itt) végső esetben akár térdig is felhajtható, mivel eléggé, de nem túl bő. (A feltűrt nadrág, még ha hülyén is néz ki, nagyon praktikus, bár szellőzése korántsem tökéletes.)

A derékszíjról is érdemes szót ejteni. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyik centiméterre pontosan beállítható (ilyenek a manapság népszerű, lapos csattal záródó hevederövek, vagy a katonai jellegű tépőzáras szíjak, lásd részletes cikkünket). Ez azért fontos, mert derékátmérőnk a felvett folyadék- és élelemmennyiség függvényében 24 óra alatt többször is megváltozhat. Arról nem is szólva, hogy erre is tehetünk felszerelést (például bicskatokot).

Az alsónemű kiválasztása abszolút személyfüggő. Én e téren nem ajánlok semmilyen extrát, de tudom, hogy többen a feszes, testre simuló futónadrágot preferálják. Akinek a kidörzsölődés gondot jelent, annak érdemes megfontolnia egy ilyen gatyó beszerzését. (Személyes tapasztalatom sajnos nincs e tárgyban.)

Lábbeli
Közhely, hogy csak jól bejáratott lábbeliben induljunk neki egy ekkora távnak. De mit kell még tudni?

A lábbeli típusa már sok vita tárgya volt, mivel egyesek a könnyű sport- vagy túracipőre esküsznek, míg mások a túrabakancsok mellett teszik le a voksukat. Megint csak saját tapasztalataimra hagyatkozva javaslom, hogy masszív, vastagabb talpú, de nem feltétlenül a legnehezebb túrabakancsot viseljük. Ennek oka a terep sokrétűsége és ennek hatása lábfejünkre. A Kinizsin bizony hol ilyen, hol olyan az ösvények és utak minősége. Járunk többek között betonon, homokon és köves vagy sáros földúton. Ja, és mindezt száz kilométeren át. Mindezek tudatában a súly nem olyan nagy dolog, ha a bakancs képes hatékonyan megvédeni a lábunkat, főleg talpunkat. De persze vannak, akik vígan elvannak egy pár futócipővel, szóval saját tapasztalataink alapján döntsük el.

A lábbeli kényelmének fokozása érdekében javaslom a talpbetét használatát. A Deichmann boltokban kapható, géltartalmú sportbetét nálam kiválóan bevált, és ma már mindegyik cipőmben és bakancsomban ilyet használok.

Egészségügyi csomag
Semmiképpen se hagyjuk otthon! Nem kell persze holmi hatalmas elsősegély-ládára gondolni. A túraüzletekben is kapható, kis méretű tok éppen elegendő nagyságú, ha ésszel pakoljuk meg.

Először is legyen nálunk többféle alakú és méretű ragtapasz. (Ha van hely, akkor végtelenített tapaszt is vigyünk magunkkal.) Kis mennyiségű kötszer és Betadine is jól jöhet. A gyógyszerek közül kiemelném a láz- és fájdalomcsillapítókat, de majdnem ugyanilyen fontosak a hasfogók. A MagneB6 hányinger vagy gyomorgörcs esetén lehet fontos. CA-MG-kapszulákat is mindig pakolok, ezekből amúgy is érdemes túra közben 8-10 óránként bekapni egyet (igaz, embere válogatja, mert van, aki semmilyen pirulát nem szed be közben). Zsebkendőről és törlőkendőről se feledkezzünk el, nem is beszélve egy fél guriga WC-papírról (bár ez utóbbit kellő mennyiségű zsepivel is kiválthatjuk). A zoknicsere alkalmával némi hintőpor is jól jöhet, ezt azonban inkább a zokni mellé csomagoljuk, és nyilván ne egy egész doboznyit, inkább egy kis zacskónyit (esetleg egy régi műanyag, hengeres fotókazettába tegyük). Vízhólyag kiszúrásához, illetve például szálka eltávolításához egy injekciós tű is jól jöhet.

Mivel alkattól függően a kidörzsölődés is veszélyt jelenthet, főleg a comb, illetve a fenék környékén, többen is hordanak magukkal valamilyen zsíros krémet. Ezek használatáról annyit érdemes tudni, hogy némelyiket csak előzőleg szabad használni (amíg még nincs baj, pl. Árnika balzsam, Gabi babakrém), némelyiket pedig utólag is (pl. Neogranormon). (Akiknek a mellbimbójuk szokott kidörzsölődni, azoknak a sebtapasszal való leragasztást javasoljuk.) Szükségünk lehet még izomlazító krémre (sportkrémre), és egy pár fásli sem árthat. Ez utóbbiból nemcsak térdre, hanem bokára való is létezik.

Kiegészítők
Számos kisebb felszerelési tárgyat is magunkkal viszünk.

A kendő vagy törülköző az egyik leghasznosabb holmink. Típustól függően sok mindenre használhatjuk: nyakunkat védhetjük a leégéstől, megtörölhetjük vele az arcunkat és karunkat, nagyobb terhelésnél két végébe kapaszkodhatunk, hőségben benedvesítve a vállunkra teríthetjük (a hátizsák pántjai alá), de extrém esetben akár a fejünket is boríthatjuk vele (benedvesítve, a forróság ellen). Én egyrészt két csősálat (buff) viszek, mely vékony, rugalmas anyagból készült, és adott esetben lehet homlokpánt, nyakbavaló, maszk vagy akár sapka; hidegben és melegben is nagyon hasznos. Emellett nálam szokott lenni egy katonai jellegű, hálós álcakendő, mely mérete folytán mind homlokpántként, mind nyakba akasztott kendőként bevált.

A túrabotot a túrázók többsége használja, és csak ajánlani tudom mindenkinek, pláne, ha a térde vagy háta okozott már neki problémát. Természetesen nem kell minden útszakaszon elővenni, de hegynek fel, hegynek le, illetve a túra vége felé kimondottan sokat segít. Használható egyenként is, de párosával az igazi. Hegyes terepen hatalmas segítséget jelent, amellett pedig harciasabb kóbor kutyák ellen sem utolsó. Fontos viszont megjegyezni, hogy alkalmazása a felsőtestet (főleg a karunkat) is igénybe veszi: a bot megvétele után a korábbi térdkellemetlenség helyett erős karizomláz idézte a túrát. A modern típusok teleszkópos kivitelűek, vagyis használaton kívül könnyedén tárolhatók és szállíthatók. Ám ha viszünk túrabotot, akkor az ujjatlan kesztyűt (például bicajoskesztyűt) se felejtsük otthon, mivel az izzadt tenyér könnyedén feltörik. A másik dolog, hogy előzőleg ellenőrizzük, hátizsákunkra hogyan tudjuk rögzíteni, ugyanis használaton kívül ott a legegyszerűbb tárolni, azonban nem minden zsák alkalmas ilyesmire. 

A zseblámpa is nélkülözhetetlen egy éjszakába nyúló túrán. Ma a többség már fejlámpát használt, mely a kezeket szabadon hagyja. Nagyon hasznos, ha nemcsak fehér, hanem vörös fényt is képes szolgáltatni. Használatakor ügyeljünk arra, hogy minél kevésbé világítsunk másnak az arcába. A tartalékelemet se feledjük el. Érdemes ezenkívül egy kisebb darabot, mondjuk egy apró ceruzalámpát is zsebünkbe mélyeszteni, esetleg egy másik fejlámpát.

A túranadrág oldalzsebei sokakat csábítanak azok megtöltésére. Nekem egy időben rossz szokásom volt teletömni őket – ma már óvatosabb vagyok, mivel ez a súly végeredményben derekunkat terheli. Ilyen esetben a keskenyebb csípőjűeknek érdemes megfontolniuk egy nadrágtartó viselését is. Lehet, hogy elsőre ósdinak hat, de a derékfájdalmakat könnyedén megspórolhatjuk vele. Két potenciális gond lehet vele: az egyik, hogy hátunkat és vállunkat kidörzsölheti, illetve, ha túl rövidre állítjuk, akkor nadrágunk dörzsölheti ki a combunkat...

Kamáslit (bokavédőt) nedves, sáros időben mindenképp vigyünk, igazi főnyeremény, a bakancs felülről való beázását tényleg meg tudja akadályozni. Személy szerint a nagyjából térdig érő, gyöngyvászonból készült típusokat preferálom, de léteznek más anyagból készült és rövidebb darabok is.

Az UV-szűrős napszemüveg napos időben egyáltalán nem haszontalan dolog. A sportosabb darabok előnye a szárukra rögzíthető nyakpánt. A hozzá való tokot se felejtsük otthon. 

Még egy nélkülözhetetlen kellék számomra a zene. Korábban mp3-as lejátszót alkalmaztam, de manapság már a mobiltelefonról játszom le, így már csak fülhallgató, no meg pár tucat jól kiválogatott, kellően inspiráló zeneszám kell. Valahányszor lelassulunk, elkedvetlenedünk vagy bármi más problémánk van, próbálkozzunk zenehallgatással. Hatalmas lökést adhat a morálunknak. (Itt javasolhatnám a Milán barátommal összeállított Abszolút Kinizsi című lejátszási listát.)

A tájékoztató füzet tárolásához egy zárható A5-ös átlátszó műanyag borítékot szoktam vinni, a menetlevelet egy hasonló, A6-os zsebbe teszem. Ez nemcsak az esőtől, hanem az izzadságtól is óvja. (Ilyeneket a nagyobb papírboltokban lehet kapni.) Néhány szemeteszacskó sem árthat, a fellépő hulladékok ideiglenes tárolásához.  

Mivel karom általában szépen lebarnul vagy enyhén leég, már karórámat se a csuklómon viselem ilyenkor, hanem a hátizsák vállpántjának egyik D-gyűrűjére rögzítem, úgy, hogy csak le kelljen pillantanom rá. Ha éppen túrabottal haladok, ez különösen előnyös.

Egyben van a felszerelés, de szánjunk időt a holmik beosztására is. Ez elsősorban a hátizsákot, kisebb részben a zsebeket érinti. A könnyen elérhető helyekre tegyük a gyakrabban szükséges cuccokat, de e téren nyilván saját tapasztalatainkra, illetve a hátizsák kialakítására fogunk hagyatkozni.  

Következik: A RAJTVONALTÓL A BEÉRKEZÉSIG: A HOSSZÚTÁVÚ TÚRA GYAKORLATA

Köszönet a kiegészítésekért Bozót, T. Gábor, TZH, Efemm, Sistergő, Sánta Kutya, Rum-cájsz és Asciimo kollégáimnak.