2014. már 05. Monty H.
Swisscard avagy svájci kártya

Swisscard avagy svájci kártya

Kezdetben vala a svájci bicska, mely a többfunkciósok nonpluszultrájának számított, de azért akadtak vetélytársai is, elsősorban az amerikai eredetű multifogók és a mindenféle más, formájában egyedi eszköz, melyekre ma már talán nem is igen emlékeznek a kollégák, legfeljebb a régi katalógusok oldalain tünedeznek fel. Bevallom, már akkoriban láttam ilyen kártyaszerű kütyüt, mely a Victorinox tervezőit is megihlette. Így jöhetett léttre a svájci bicska “urbánus” változata, a svájci kártya.

swiss card official.jpg

A durván 80 x 54 x 3 milliméteres szerszám méretre alig tér el a bankkártyáktól, vagyis tárolása és hordása egyszerű, ha van már nálunk valamiféle tárca vagy tok - anélkül ugyanis korántsem olyan kényelmes magunknál tartani.

swisscard ver1 01.jpg

Szerszámozottság terén az átlagos felszereltségű bicskák finomított változatairól beszélhetünk. Lássunk két változatot közelebbről is.

swisscard ver1 02.jpg

A Classic volt az első ilyen kártyám (lásd fent). A felső élen két vonalzót találunk, az egyik oldalon centiméter-, a másik oldalon hüvelykbeosztással. A tulajdonképpeni eszközök listája: gombostű, egy 38 mm-es körömreszelő (a végén 2 mm-es csavarhúzófejjel), egy ugyanilyen hosszú csipesz, fogpiszkáló, egy 7 cm hosszú golyóstoll, olló, végül pedig 4 cm-es levélbontó penge.

swisscard ver2 01.jpg

A Lite már továbbfejlesztett változat. A vonalzó megmaradt és további hasznos kiegészítésként rákerült egy kb. 15 mm-es nagyító, illetve egy gombelemről működő, fehérfényű LED-izzócska. Az elő- és hátlap immár átlátszó, bordó, fekete vagy kék műanyagból készül. Az eszközök részben azonosak: gombostű, golyóstoll, csipesz, olló, levélbontó penge, illetve egy négyféle csavarhúzófejet tartalmazó, csillagalakú fémlapocska (hivatalos nevén Quattro Drive). Míg a korábbi változaton egy billenőlapocska védte az olló fülét (mely a kitartó használatot még bírta volna, de a kíváncsiskodó haverok mancsát már nem), itt egy egyszerű íves kivágással oldották meg a kihúzhatóságot.

swisscard ver2 02.jpg

A Victorinox többféle modellt gyártott az évek során. A felszereltség ezeken minimálisan tért el egymástól, így mindenki megválaszthatja a számára fontos eszközöket tartalmazó változatot. Valójában a fentebbi két típus lefedi az összes létező szerszámot.

Ami a használhatóságot illeti: több mint 15 éve tartok magamnál ilyen kártyát, lényegében mindig, mindenhol, bérletem, bankkártyám és pár egyéb hasznos holmi tőszomszédságában. Meg sem tudnám számlálni, hányszor volt már segítségemre (főleg, hogy klasszikus többfunkciós bicskát nem is használok: a kártya mellett egykezes bicska és multifogó van nálam). A csipeszét elsősorban kullancskiszedésre használtam terepen, a pengét apróbb vágómunkák mellett nem egyszer csavarhúzásra (akárcsak a körömreszelőt), az ollót természetesen vágásra. A toll is szerephez jutott, bár nem túl gyakran, mivel rendes golyóstoll is mindig akad nálam. Amit feleslegesnek találtam, az a fogpiszkáló, de a Lite verzióról ez már hiányzik. A vonalzó kedves figyelmesség volt a cégtől, és időnként alkalmaztam is. Az apró lámpa abszolút sötétben szintén jól jöhet, de élesben még nem kellett bevetnem, ahogy a nagyítót és a sokfejű csavarhúzót sem, de mentségemre legyen mondva, hogy az újabbik változatot csak pár hónapja szereztem be.

A Classic változat manapság 7000 forint körül kapható, míg a Lite - a széria csúcsmodelljeként - 9500 forintba kerül. Annak ellenére, hogy ennyi pénzért már egy rendes bicskát is kapunk, jó szívvel ajánlom ezt az eszközt azoknak, akik hozzám hasonlóan nem viselnek multifunkciós bicskát, inkább az egykezesükre támaszkodnak, ha vágniuk kell valamit, de mégis igénylik a finomabb, speciálisabb eszközök meglétét. Kis mérete és elenyésző súlya folytán az EDC-készletek hasznos eleme lehet.

Érdekes kérdés még a repülőgépre való felvitel, hiszen mindenfajta szúró-vágóeszköz tilos a légijáratokon és ezeket kénytelenek vagyunk a raktérbe szánt nagyobb csomagunkba süllyeszteni bejelentkezés előtt. Egyesek szerint mérete miatt a svájci kártyát nyugodtan fel lehet csempészni a gépre, és ismerős ismerőse ezt már állítólag meg is tette gond nélkül… Ami engem illet, senkit nem akarok erre bátorítani, ugyanis jómagam sem szeretném elveszíteni az amúgy nem olcsó svájci kártyámat, csak azért, mert a fémdetektort érzékenyebbre állították az adott reptéren. Jobb a békesség, inkább mondjunk le róla a repülőút időtartamára.

Szólj hozzá

elemzés értékelés szerszám edc