Ha már terepnadrágról van szó, a többség – de legalábbis egy jelentős hányadunk – az amerikai mintájú BDU-ra vagy annak valamelyik leszármazottjára esküszik. Érdemes tehát közelebbről is megvizsgálni mit tud ez a máig igen népszerű – és a polgári világban is elterjedt – klasszikus, illetve testvérei.  

A hatvanas évek elején a Vietnamban harcoló amerikai haderők egyenruhája enyhén szólva nem volt ideális a délkelet-ázsiai környezethez. Mivel azonban egyre több katona érkezett a térségbe, megszületett az a trópusi gyakorló egyenruha, mely egyes források szerint az amerikai hadfelszerelések egyik legjobban sikerült darabja, és sokban emlékeztetett a második világháborús ejtőernyős egyenruhára. A korai változatot 1963-ban mutatták be, de eleinte csak a Különleges Erők tagjai viselték, és több módosításon is átesett a következő években.

A mellékelt képen jól látszanak a korai időszakban használatos és a már kiforrottabb dzsungelegyenruha különbségei: ing helyett négyzsebes zubbony került, a nadrág pedig oldalzsebeket kapott, illetve színük is megváltozott.

Ennek részét képezte a pamutból készült trópusi nadrág, mely a BDU-gatyó közvetlen elődjének tekinthető, és ránézésre sincs sok különbség: a zsebfedő nem négyzet alakú volt, hanem hátrafelé szélesedő (és a korai változokon a gombolás áttört volt); a bal oldali combzsebben kialakítottak egy apró rekeszt a sebkötöző csomag tárolására; a fenékzseb még egy gombbal volt zárható; egyes darabokon a zsebek hátoldalán található apró bugyorból egy leszorító zsinór volt kihúzható, mellyel a zseb tartalmát lehetett gyaloglás közben kordában tartani.

A nadrágból és zubbonyból álló BDU, teljes nevén Battle Dress Uniform (gyakorló egyenruha - lásd a fenti képet) az 1980-as évek elején került bevezetésre az amerikai haderőknél, és az ACU egyenruha rendszeresítése után is nagy számban maradt még használatban. A mai napig alkalmazzák a világ számtalan egyéb pontján, Mexikótól Thaiföldig, rendőri, katonai és félkatonai erők, túrázók, túlélők, no meg civilek. Lássuk tehát közelebbről, mit tud a rendszerhez tartozó nadrág.

A BDU-nadrág hat zsebbel rendelkezik. A mellső zsebek nem túl mélyek; a farzsebek fedőlappal és két gombbal zárhatók, akárcsak a rejtett gombolású combzsebek/térképzsebek. Ez utóbbiak fedőlapjának elülső, függőleges oldala le van varrva. A fenékrész dupla rétegű, illetve elöl, a sípcsont táján egy plusz folt kerül felvarrásra. A nadrág fazonja enyhén szűkülő.

A hét övbújtató maximálisan 5 centiméter széles derékszíj befűzésére alkalmas. Kétoldalt egy-egy apró fémelfűzős beszabályozó zsinór is található, mely nagy segítség lehetne, de öv hordásakor sokszor nyomja a viselő derekát. (Jómagam ezért ezt általában le is szoktam vágni.) Ugyanez a negatívum mondható el a derékrészbe belülről varrt tartalékgombokról, melyeket célszerűbb kevésbé kényelmetlen helyen hordani. A slicc gombokkal zárható. A nadrág szárának alján összehúzó zsinór található.

Többféle színben és számos anyagból készítik, részben azért, mert civil piacra is gyártják már jó ideje. Akad kevert műszálas és pamut (nyco vagyis polyco), de a trópusi használatra szánt darabok 100% pamutból készülnek. (A katonai műszál keverék 50-50%-ban, a civil változatú műszál keverék általában 65-35%-ban műszál és pamut.) Tudtommal létezik teljes mértékben műszálas változat is, s vastagabb vászonból is gyártják utcai használatra.

Hogyan összegezhetnénk a nadrágról szerzett tapasztalatainkat? A pozitívumok: egyszerű, de célszerű kialakítás; nem túl magas ár; könnyű beszerezhetőség; szín- és alapanyag-választék. A negatívumok között említeném a túl sekély mellső zsebet, a talán túlzottan is bő térképzsebet (mely telepakolva meglehetősen kényelmetlen, mi több, a comb kidörzsölődését okozhatja). A farzsebek használhatóságáról is lehetne vitát nyitni. A kritikák még szóvá teszik, hogy forró égövön a dupla réteges részek alatt fokozottan jelentkezik az izzadás (szerintem döntsék el, melyik a fontosabb, a tartósság vagy a szellőzés). Az anyag szellőzése, illetve száradása sokak szerint tényleg nem megfelelő, de a különböző alapanyagok ismeretében ez nem meglepő.

Összességében tehát egy hibáktól nem mentes, de alapvetően jól használható nadrágról van szó. Megállapítható, hogy ma már vannak jobb kialakítású, mondhatnám, innovatívabb típusok is a piacon, s a sorozat következő részeiben néhányat meg is ismerhetünk.

BDU TÉLIRE IS

Az általában M-65 néven emlegetett téli avagy "koreai" BDU változat egyfajta átmenet a második világháborús ejtőernyős öltözék és a vietnami dzsungel-egyenruha nadrágja között. Téli változat lévén az alapvető különbség, ami szembetűnik, hogy a belső részen gombokat találunk a nadrágbélés rögzítéséhez és a dereka egy kicsit magasabb. Ezen felül a tapintása is más, az anyag némileg vastagabb. A derékrészen ugyanúgy megtalálhatók a beszabályozó szalagok, és a szár végén a befűzött szalagok a nadrágszár blúzolásához. Zsebekből ugyanúgy  hat darab van, azonban  mindegyik rendelkezik zsebtakaróval, még az elülső zsebek is. Az összes zsebfedél patenttel záródik, ami kesztyűben történő kezeléskor kifejezetten előnyös, illetve az is, hogy a farzseben nem két-két, hanem egy-egy darab található csak. A mellső zsebek ilyetén lezárása szintén nagyon előnyös, megakadályozza, hogy fekvő, vagy egyéb, nem alapértelmezett testhelyzetben bármi kiessen belőle. A nadrág vastagabb de 100% pamut anyaga melegebb időben vagy nyáron sem zavaró. Háborús "extra" a szárzsebek hátsó részén található kis rekesz, amiből erős szalagokat lehet kibújtatni és ezekkel a zsebeket átkötni, hogy telepakolt állapotukban ne "lifegjenek". Összességében egy profi darab.

Következik az ACU nadrág.


Köszönetet mondok Áron barátomnak a fotózásban nyújtott segítségért, Brotannak a téli változattal kapcsolatos kiegészítéséért, Dinónak pedig a szakmai támogatásért.