2011. jún 14. Monty H.
A brit PLCE szerelék

A brit PLCE szerelék

A katonai málha hordásának elsődleges eszköze a huszadik században a derékszíjszerelék lett, melyet ma már sok helyen leváltott a málhamellény, előbbi elterjedtsége azonban még ma is jelentős. Tulajdonképpen a vállon átvetett oldalzsákok és a málhaöv ötletes keresztezéséről van szó, mely az első világháború idején már szinte valamennyi hadseregben rendszeresítve volt, s fő feladata a harchoz közvetlenül szükséges felszerelések - lőszer, gránátok, víz, elsősegély-készlet - könnyen elérhető helyen való tárolása.

A szereléket persze nem kizárólag katonai célokra lehet használni. Mi túrákon, túlélőportyákon általában ebben és ezen tartjuk a legfontosabb használati tárgyakat, (kést, tűzgyújtó eszközöket, nasit, vizet, EÜ-készletet, ponchót stb.). Mivel gyors hozzáférést biztosít a fenti felszerelésekhez, és súlyelosztása révén viszonylag kényelmes,  így nemcsak menet során (hátizsák alatt), hanem akár táborépítés, vagy a napközbeni tevékenység során is viselhető.

Természetesen sokféle szerelék létezik, mi most az 1990-ben rendszeresített brit PLCE-t fogjuk bemutatni, melyet a Bravó Kettő Nulla járőr történetének összefoglalójában már érintettünk.

Mi a PLCE?
Aki kicsit jobban szemügyre vette már a brit katonai szerelvény elemeit, talán észrevette, hogy az angolok ezen a téren is szeretnek különcködni. Míg ugyanis a legtöbb NATO-állam hadereje az amerikai rendszerhez hasonló „lyuggatott” málhaövet és speciális kampóval vagy ALICE-klipsszel rögzíthető felszerelési tárgyakat rendszeresített a második világháború után, a brit rendszeren ennek azóta se nagyon látjuk nyomát. A megbízható, ám ősöreg 58-as mintájú brit derékszíjszereléket csak a falklandi háború után vonták ki a szolgálatból, s 1990-ben lépett helyére a PLCE (Personal Load Carrying Equipment – személyi málharendszer).

A képen egy kevert PLCE-változat látható: a málhaöv, a tártokok és a kulacstok standard brit katonai gyártmány. A középen található kettős tok a Web-Tex terméke, akárcsak a tokok alól kikandikáló derékpárnázat. A jobb oldali tájolótok pedig amerikai gyártmány.

A váltást nemcsak az újfajta fegyverrendszerek bevezetése, hanem az atom-, biológiai és vegyi támadások veszélye is siettette (az öböl-háború gyorsan közeledett): ennek megfelelően az új felszerelés már műszálas anyagból készült, mely könnyebben fertőtleníthető, tisztítható, ráadásul a nedvesség sem árt neki, viszont a hőhatásoknak és a repeszeknek kétségkívül kevésbé tud ellenállni. Fémből sem találunk rajta sokat, mivel a csatok és elfűzők többsége már műanyag. A mellékelt tokok terén is komoly változások történtek, lehetővé téve, hogy a katona több felszerelést tudjon magánál tartani, illetve, hogy ezeket tényleg bárhova fel lehessen függeszteni.

A brit alaposságot dicséri, hogy számos kísérleti modellt alávetettek a csapatpróbáknak 1983 és 1989 között (a jobb oldali kép egy 1985-ös variánst mutat), mire a végső döntést meghozták, sőt, az első pár évben beérkező észrevételeket (például a korai típusú csatokat érintő panaszokat) figyelembe vették, és ennek megfelelően a szükséges fejlesztések is megtörténtek. Ennek végeredménye az utóbbi évtizedek egyik legjobb katonai szereléke lett, melyet – kisebb számban ugyan – de még manapság, a védő-málhamellények korában is használ a brit haderő.

A rövid felvezetés után lássuk a rendszer elemeit.

A DERÉKSZÍJ
A derékszíj kb. 6,5 cm széles, gyöngyvászonból készült, igen erős, tartós darab. S-től XL-es méretig elérhető. Fekete, műanyag dugzáras csattal zárható, s fontos részlet, hogy mindkét oldalon állítható. Erre azért van szükség, mert a viseléskor leghátulra eső szakaszon kapott helyet két fémgyűrű, mely a hám pántjainak rögzítésére szolgál. Az öv belső oldalán sok, kb. 1,5 cm széles, függőleges nyílás sorakozik. Aki a rendszerrel amúgy kompatibilis ALICE-klipsszel rögzíthető elemeket akar ráakasztani, nem kell tehát aggódjon, mivel belülről ezek blokkolják a klipszek elcsúszását. A brit málharendszerben ehhez hasonló, ám sokkal átgondoltabb szerep jut nekik, s a magyarázatot a különböző tokok kialakítása adja mindjárt meg.


A derékszíjat gyakran kiegészítik a kereskedelmi forgalomban is kapható párnázattal, mely révén az öv, illetve a rögzítőpántok hosszú távon sem dörzsölik ki a viselő derekát. Ez apró  pántokkal és csatokkal kapcsolódik a derékszíjhoz.

A TOKOK
A brit tokok igen erős gyöngyvászonból készülnek, melyet belülről gumiborítással igyekeznek részlegesen vízhatlanná tenni (a tok fenekén természetesen ott a szokásos fémperemű nyílás a beszivárgó víz elvezetésére). A rendszeresített tokokon nem a nálunk is ismert dugzáras csatot használják (azok inkább a kereskedelmi forgalomban kapható, spéci darabokon találhatók), hanem egy dupla fogantyús, pántos zárat, az úgynevezett „spanyol csatot”. Nehéz lenne elmagyarázni a jellegét és működését, inkább vessünk egy pillantást a mellékelt fotókra, s rögtön megértjük a lényeget. A csat mellett mindegyik tok rendelkezik tépőzárral, melynek érdekessége, hogy a belső végéhez varrt csíkkal ezt le is takarhatjuk. (A tártok esetében a tépőzár igen hasznos, hiszen gyors tárcserénél nem kell a csattal babrálni, a tok lezuhanó fedelét a tépőzár jó eséllyel megfogja.)

A tokok derékszíjra való rögzítésének módja még ennél is érdekesebb. Adott egyrészt két bő fül, melyeken könnyedén átfűzhetjük a testes övet – ezzel viszont még nem fog a helyén maradni, s ekkor jut szerephez két további csattal és tépőzárral is ellátott pánt, melyek alatt egy-egy keskeny fémfül rejtőzik. Ahhoz, hogy a tok a neki szánt helyén maradjon, e kis fémfüleket bele kell nyomnunk a derékszíj belső oldalán sorakozó nyílásokba, majd a füleket fedő kis pántokat be kell csatolnunk.

A tokok tetején – típustól függően – egy vagy két perforált fémlapot, illetve az újabb darabokon dugzáras csat fogadó részét is találjuk. Előbbiek szolgálnak a régebbi típusú hám pántjainak rögzítésére; utóbbiak akkor jutnak szerephez, ha újabb kiadású hám van birtokunkban, azon ugyanis már a pántok rögzítését is műanyag csatokkal oldották meg. 

A szereléken használt tokok a következők:

A dupla tártok négy darab SA-80-as vagy M-16-os tár befogadására alkalmas. A klasszikus összeállításban a brit katona ebből kettőt visel az oldalán. A belső tér eredetileg kettős osztatú volt, hogy a behelyezett tárak ne zörögjenek. A katonák többsége azonban a gyöngyvászon térelválasztót egyszerűen kitépte, így kétszer három tárat is bele tudnak tenni, igaz, az eredeti elrendezéshez képest 90 fokkal elforgatva.

Az általános rendeltetésű tok egy nagy belső térrel rendelkezik. Nevéből eredően univerzális rekesznek készült, és mérete emiatt is nagyobb a tártoknál. Az amerikai kulacs (csajkával az alján) vagy egy összetekert amerikai poncho bőven belefér. Létezik standard kulacstok is, mely kifejezetten a brit kulacshoz készült, ennek kialakítása annyiban tér el, hogy belső tere két részre osztható (így a hexaminfőző és a lapos csajka külön is elhelyezhető benne,) illetve a fedősapka belső oldalán egy apró zseb található, a víztisztító tabletták számára. 

A gázálarctok kissé kilóg a sorból (legalábbis a rendelkezésemre álló példány biztosan); ennek hátsó oldalán nem találunk ugyanis nyitható rögzítőpántot, csak egy felvarrt fület, van viszont állítható derékpánt, mely az amerikai gázálarctokhoz hasonlóan lehetővé teszi a szereléken kívüli rögzítést. Ezenkívül patenttel záródik, nem csattal.

A gyalogsági ásó gyöngyvászon tokjába az eszközt általában egy amerikai gyártmányú, műanyag rekeszbe bújtatva szokták behelyezni, de ez egyre ritkábban látható a brit katonákon.

Kereskedelmi forgalomban – elsősorban a brit Web-Tex gyártó révén – találunk még számos kiegészítőt, ezek közül talán leggyakoribb a kettes vagy hármas osztású, alapvetően leghátulra (középre) szánt, dugzáras csatokkal rendelkező hordtok. Általában finomabb és gyengébb gyöngyvászonból, egyszerűbb illesztésekkel készülnek ezek a darabok.

Az egyik legkifinomultabb darab az egészségügyi tok, mely összesen három belső térrel rendelkezik. A csat és a fedősapka felnyitása után a külső oldalon található zsebecske lebillen, így szabadon hagyva az alatta levő és a hátoldalnál található rekeszt.

A bajonett vagy a bozótvágó tokját egy speciális tokban lehet felfüggeszteni a derékszíjra. Ahogy látható, ez is gumírozott béléssel készül.

Brit katonákról készült felvételeken gyakran látni, hogy egy zöld gumipókkal fogják át az oldalt és hátul található tokokat, hogy minél kevésbé tartsanak el a testtől, illetve minél kevésbé lötyögjenek.

A színválaszték természetesen nem túl bő: a tokokból és a hámból létezik olajzöld (ez a régebbi, ma már inkább csak a tartalékos haderő tagjai viselik) és a brit DPM álcamintás. A derékszíj általában csak zöldben érhető el.

A HÁM
A hám nem egyszerű szíjak összessége, mint sok más típusnál. A válltól a hátra simuló rész hálós anyagból készült, mely a jobb súlyeloszlást és a hát levegőzését segíti elő. A másik dolog, ami feltűnik, hogy valójában nem négy, hanem hat ponton csatlakozik a derékszíjhoz. Ennek előnye viselésnél mutatkozik meg, mivel a megfelelően beszabályozott pántok szinte rászorítják a szereléket felsőtestünkre. Egy hagyományos négypontos hámmal összehasonlítva ez bizony igen komoly különbség. De hol is csatlakoznak ezek a pántok a derékszíjra?

Már említettem az öv hátsó részén elhelyezkedő két fület, ide fut le a két hátsó, függőleges szíj. Az elöl, vállunktól lefutó két pánt a két tártok tetején rögzített, perforált fémlapocskákhoz csatlakozik. A hátul, ferdén futó szíjak pedig a tártokok hátrafelé eső két másik fémlapocskájának háromszögletű nyílásaiba megy (illetve ha bármilyen más tok kap helyet az övön, azokhoz).

A hám pántjainak elfűzői nem fémből, hanem kemény műanyagból készülnek. Menet közben is könnyen szabályozhatók, de tapasztalataim szerint nem szoktak maguktól elállítódni. A profi katonák természetesen szigszalaggal fogják át a beszabályozott pánt szabadon maradt (kilógó) részét.

A hám mellső részén felvarrt két vízszintes pánt (ide rakom általában a sebkötöző-tokot) lehet a rendszer egyik gyenge pontja. A használtan vett darabok szinte mindegyikén szakadt: ne akasszunk, rögzítsünk rá tehát semmi súlyosat.


ÖSSZHATÁS

A brit szereléket rengeteg alkalommal viseltük, többek között túrán, táborozáskor, vagy paintball- és airsoftcsaták során. Elsőre szinte hihetetlen volt érezni, mennyire tapad az emberhez, még futás vagy ugrás során is - összevetve más szereléktípusokkal. Továbbá a rajta hordott súly is jól eloszlik, a tokok pedig könnyű hozzáférést biztosítanak a felszereléshez, nem úgy mint egy hátizsák, melyet mindenképp le kell vennünk, ha szükségünk van belőle valamire.

Összességében kiváló felszerelési tárgynak ismertük meg a brit PLCE szereléket. Azoknak, akik még nem döntötték el, milyen málhamellényt vagy szereléket vásárolnak, szívből ajánljuk. Beszerzése viszont gondot okozhat, mivel minálunk eddig inkább csak agyonhasznált darabokat láttam, a jó állapotú példányokért viszont egy vagyont is elkérhetnek. Külföldről, internetes rendeléssel viszont ez a gond is megoldható.
Ahogy a képen is látható, a szerelék hátizsákkal is viselhető, természetesen akkor, ha a zsák feneke nem lóg le túlságosan a derékvonal alá. (A brit Bergen hátizsák kialakításánál erre például ügyeltek.)

Ezen az összeállításon a DPM-mintás hám, a derékszíj és a tokok kereskedelmi forgalomban beszerezhető részegységek, Web-Tex illetve Highlander gyártmányúak. A kulacstokok az amerikai mintájú verzió másolatai, nem a hivatalos PLCE részei. Figyeljük meg a hámot a négy pontos hátsó rögzítéssel.

Akit a téma bővebben is érdekel, annak ajánlom Simon Howlett idevágó kötetét, mely az Europa Militaria gondozásában jelent meg nemrég. A könyv kitér a régi  58-as szerelékre, illetve számos kísérleti változatra, de magát a PLCE-t is részletekbe menően kivesézi.

Szólj hozzá

elemzés túrázás túlélés katonai értékelés